Menne a mondattan a nyolcadikosok magyar képességfelmérőjén? Teszteld!

A kérdéseket az oktatási minisztérium honlapján elérhető minta, illetve az idei próbavizsgán kapott feladatsor alapján válogattuk össze, akárcsak a román- és a matekkvízünk esetében. A magyar nyelv és irodalom vizsga tételsorában egy ismeretterjesztő szöveg, illetve egy irodalmi szöveg szerepel, ezek alapján a szövegértési és mondatelemzési, illetve a fogalmazási és helyesírási készségeket mérik fel a feladatok.

A kvízhez olyan feladatokból válogattunk, amelyeknél több lehetőség közül meg kell jelölni a helyes választ, ilyenből a tételsorban 10 van, és 44 pontot lehet ezekkel összegyűjteni a 90-ből, tehát elég sokat érnek. Az ilyen típusú feladatok a szövegértést és a nyelvtani ismereteket mérik fel. Míg figyelmes olvasás után könnyen válaszolhat a diák az értelmezéssel kapcsolatos kérdésekre, a mondatelemzés az új szemléletű nyelvtanoktatás követelményei szerint a korábbi évek eredményeiből ítélve keményebb dió.

Olvasd el figyelmesen az alábbi szöveget!

A Naprendszert alkotó égitestek

A Naprendszert a Nap és a körülötte keringő kisebb-nagyobb égitestek alkotják. A Naprendszer az a tartomány, amelyben a Nap gravitációs tere dominál, ahol erősebb a vonzása, mint a szomszédos csillagoké. Ez egy körülbelül 2–3 fényév sugarú, nagyjából gömb alakú térrész, melynek közepén csupán néhány fényóra a bolygók tartománya. A Naprendszert teljesen betölti a napszél, a csillagunkból kiinduló, elektromosan töltött részecskék folyamatos áramlása.

A Naprendszer központi égiteste a Nap, benne összpontosul az egész rendszer tömegének 99,87%-a, tehát minden más égitest a maradék 0,13%-on osztozik. Az egyetlen objektum a Naprendszerben, amelynek elegendően nagy a tömege ahhoz, hogy termonukleáris reakciók segítségével energiát termeljen, azaz csillag legyen. A Nap lendületének nagy részét a bolygórendszer keletkezése során elvesztette, illetve átadta a körülötte keringő égitesteknek. Becslések szerint nagyjából 5 milliárd év múlva használja el a fűtőanyagát képező hidrogént, és indul el végállapota felé, ami a földi élet pusztulását is jelenti majd. A Naprendszert alkotó égitesteket több kategóriába sorolják.

A bolygók a Nap körül keringenek. Nagyobb méretű égitestek, átmérőjük 140 ezer és 2 ezer km közötti, alakjuk gömbszimmetrikus. Saját hőtermeléssel rendelkeznek, amely radioaktív elemek bomlásából, illetve lassú összehúzódásukból származik. Két altípusuk van: a belső, vagy Föld típusú bolygók, és a külső, vagy Jupiter típusú bolygók, azaz óriásbolygók. Előbbi kategóriába a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars, utóbbiba a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz tartoznak.

A holdak a bolygók körül keringő égitestek. Átmérőjük 5 ezer km-től egészen néhány kilométeres, méteres nagyságig terjed. A holdak egy része az adott bolygóval együtt, egyszerre alakulhatott ki, de időnként a bolygók a bolygóközi térből „fognak be” holdakat (ezek a kaptált holdak).

A törpebolygó a bolygók és a kisbolygók között képez átmenetet. Olyan égitest, amely a Nap körül kering (azaz nem egy másik bolygó holdja), és elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a gömbéhez közeli alakja. Ezt az égitesttípust 2006-ban a Prágában tartott Nemzetközi Csillagászati Unió XXVI. kongresszusán határozták meg a szakértők. Ezen a kongresszuson veszítette el bolygó besorolását a Pluto, amelyet addig a Naprendszer kilencedik, legtávolabbi bolygójaként tartottak számon. Felfedeztek egy, az övéhez hasonló méretű égitestet, az Erist, ezért a korábbi kategorizálás felülvizsgálatra szorult. Így született meg a törpebolygó kategóriája.

A bolygóközi anyag gázból és porból áll. A bolygóközi térben ionizált és semleges állapotban lévő gázanyag található, melynek fő forrása a Nap. Ugyanitt a méretskála minden szintjén találhatunk szilárd objektumokat is, a kisbolygók kilométeres nagyságrendjétől egészen a porszemcsék mikroszkopikus méretéig. Ezenkívül elektromágneses és részecskesugárzásokkal teli a bolygók közötti tér, ezek nagy része szintén a Napból származik. (A csillagvilagom.hu bejegyzése alapján)

Olvasd el figyelmesen az alábbi szöveget!

Ikrek

Bárhol megjelennek, feltűnést keltenek: kisgyerekként aranyosan egyformák, felnőttként zavarba ejtően hasonlóak. Ők az egypetéjű ikrek, akik egyazon petesejtből fejlődnek ki, ezért génanyaguk szinte teljesen megegyezik. Valójában azonban csak látszólag ugyanolyanok, hiszen az egyforma külső eltérő belső tulajdonságokat és érdekes személyiségkülönbségeket rejthet.

Már a magzati hónapokat is teljesen másképp élik meg, mint azok, akik egyedül laknak az anyaméhben, hisz zsigeri tudomásuk van a másikról: érzik egymás jelenlétét, szorítják, nyomják egymást, és sajátos testi tapasztalásokat szereznek, amelyeket az egyedüli babák nem élhetnek át. Alessandra Piontelli olasz származású pszichoanalitikus több ikerpár méhen belüli viselkedését vizsgálta. Kutatása kimutatta, hogy az ikrek tudnak egymásról, és reagálnak is a másikra: simogatják egymást, összedugják a fejüket, de az is előfordul, hogy egyikük felébreszti a másikat, ha már unatkozik.

A növekedés megváltoztatja a két magzat kapcsolatát: amikor a babák együttes súlya eléri a három kilót, egyre kisebb és kényelmetlenebb számukra az anyaméh, ezért elindul a rivalizálás, vagyis versengeni kezdenek a jobb helyért. Ezt a dominánsabb harcolja ki, és rendszerint ő születik meg először, valamivel nagyobb súllyal, mint testvére.

A születés után is sajátos helyzetet teremt a „másik” állandó jelenléte. Mivel az anyának meg kell osztania figyelmét, kevesebb visszajelzést ad egyenként a babáknak. Ezért van az, hogy az ikerbabák sokszor erősebben kötődnek egymáshoz, mint az anyához: szorongató helyzetekben például a testvérükre néznek az anyjuk helyett, hiszen az ő közelségüket megbízhatóbbnak érzik.

Az ikerlélektanban Zazzo számol be a legtöbb érdekes adatról. A francia pszichológus több mint 200 – közülük 22 egypetéjű – ikerpárt követett nyomon majdnem két évtizeden át. Az addigi ikerkutatásoktól eltérően őt nem az egypetéjű ikrek hasonlósága, hanem a különbözősége ragadta meg. A kérdése az volt, hogy két, biológiailag megegyező élőlényben hogyan mutatkozhatnak egyre nyilvánvalóbb egyéni különbségek.

Bár örökletes adottságaik azonosak, némi különbség már a születéskor tapasztalható közöttük. A minimális születési különbséget a szülők sokszor a kisebb, gyengébb gyermek iránti nagyobb figyelemmel, fokozott törődéssel próbálják kiegyenlíteni, így az eltérő bánásmód következtében az egyéni fejlődés is eltérő lesz. Ez magyarázza, hogy még az azonos családban felnövekvő ikrek kapcsán sem beszélhetünk azonos környezetről. Zazzo az ikerhelyzetet sajátos „mikrokörnyezetnek” tekintette, amely nemcsak egyformává, hanem különbözővé is teszi a pár két tagját: mivel folyamatosan jelen vannak egymás életében, hol átveszik és utánozzák a másik szokásait, hol pedig elkülönülnek, esetleg szembefordulnak egymással. Vizsgálatai során felfigyelt az egypetéjű ikrek közötti jellegzetes szerepmegosztásra is. Az egyikük általában domináns, kifelé forduló típus, míg a másik passzívabb, visszahúzódóbb, akit a harsányabb testvér képvisel a világ felé. (A mipszi.hu bejegyzése alapján)