Telex After Kolozsváron: a Bagossy Brothers Company két tagját kérdeztük a kitörési lehetőségekről

A havi rendszerességgel megrendezett Dialóg helyett márciusban a Telex After frontemberével, Sajó Dáviddal találkozhattak azok, akik eljöttek a Transtelex kolozsvári offline eseményére. A felvétellel egybekötött beszélgetésen az erdélyi magyar zenekarokról és zenei életről kérdezte a Telex újságírója a Bagossy Brothers Company két tagját, Tatár Attilát és Bagossy Lászlót, illetve a DJ-ként, zenészként és koncertszervezőként is tevékenykedő Halmen Jozsót. A beszélgetésről felvétel készült, amely a Telex After oldalán lesz látható néhány nap múlva, addig is itt van egy rövid ízelítő abból, amiről szó esett az est folyamán.

Milyen lehetőségei vannak egy magyar zenekarnak Erdélyben? Lehetséges egyáltalán magyar előadóként betörni a román piacra? Hogyan fejlődött a helyi fesztiválpiac az elmúlt években? Ezek voltak azok a nagy kérdések, amelyek köré szerveződött a beszélgetés, és már az elején azzal indított Sajó Dávid, hogy megkérte a Bagossy Brothers Company meghívott tagjait, meséljenek a kezdetekről, hogyan sikerült kitörni a szűk, lokális piacról, és eljutni egy országos, sőt Kárpát-medencei szintű ismertségig.

Tatár Attila szerint a szerencse mellett egy konkrét stratégia és kitartás kellett hozzá. A kislépések elvét követve először az erdélyi közegben terjeszkedtek, és miután elég erősnek érezték magukat, utána kezdték el a magyarországi piacon való bemutatkozást. „Első időben csak Gyergyó környékén koncerteztünk, és egy év alatt annyira beért ennek a gyümölcse, hogy Kolozsváron a Magyar Napokon már sikerült fellépni, majd a következő évben az összes nagy rendezvényen ott voltunk: Tusványoson is, a Szent György napokon is. Mivel jók voltak a bulik, hírünk ment, Erdélyben elég gyorsan felfutottunk. Amikor átmentünk, az új piacon a nulláról kellett kezdenünk, de előny volt, hogy volt rutinunk, és felismertük azokat a helyzeteket, amivel szembesültünk már korábban” – foglalta össze a többéves fellépések stratégiáját Tatár Attila.

Sajó Dávid arra is kíváncsi volt, hogy mennyire volt demotiváló a kezdeti érdeklődéshiány, amivel első magyarországi fellépéseiken szembesültek. Erre Bagossy László válaszolt, aki szerint épp ez volt a hajtóerő, tudták, hogy jók a dalaik, és az a kívánság hajtotta őket, hogy elérjék ugyanazt az eredményt, amit Erdélyben már elértek.

„Tudtuk, mi a cél: hogy Magyarországon is megvessük a lábunkat. Ata mindent megpályázott, folyamatosan figyelte a lehetőségeket. Bevállaltuk a mínuszos fellépéseket is. Így a Művészetek Völgyébe is sikerült eljutni, ahol egy udvaron, sátorban laktunk, csakhogy ott lehessünk. Akkor jelentették be a Cseh Tamás programot, azt is megpályáztuk, és az nagy segítség volt. Azt javarészt a magyarországi szakma döntötte el, hogy ki kerül bele, és az már jelzés volt, hogy mi is megkaptuk a támogatást. A menedzserünkkel, Kecskével is így ismerkedtünk meg, és ez nagyon sokat dobott rajtunk, hogy rákerültünk a zenei palettára” – idézte fel Bagossy László is a kezdeti viszontagságokat.

Halmen Jozsó koncertszervező a Bagossy Brothers Company magyarországi sikerének kulcsát abban látja, hogy olyan zenét játszanak, amihez könnyen tudnak kapcsolódni az emberek. Amit még fontosnak tartott kiemelni az erdélyi csapatról az, hogy befutott zenészekként nagyon sok erdélyi zenekaron segítettek azzal, hogy előzenekarként léptették fel.

Sajó Dávid folytatásként a szervezési nehézségekre kérdezett rá, ugyanis a zenekar egyik része Budapesten, a másik pedig Gergyóban él, ezért nagyon sokat kell logisztikázni, amikor a koncertek miatt utazni kell az ország egyik végéből a másikba, illetve hol a határ egyik, hol a másik oldalán van fellépésük.

Tatár Attila felemlegette, ahogyan hetente többször is autóval, kisbusszal, vonattal – azaz ahogy érték, és amire éppen futotta pénzükből – jöttek-mentek, hurcolkodtak egyik országból a másikba, emiatt aztán úgy döntöttek, élhetőbb megoldást keresnek. Kezdetben az tűnt működőképes felállásnak, hogy egész nyárra béreltek egy Balaton-parti házat, és onnan jártak koncertezni. Aztán ez oda fejlődött, hogy jelenleg a csapat nyáron Budapesten él, tavasszal és ősszel pedig azok ingáznak, akik még mindig Gyergyóban laknak.

Valószínű azért nem akarnak teljesen elszakadni innen, mert „Erdélyben könnyű jó dalokat írni” – jegyezte meg viccesen Sajó Dávid

Ragaszkodnak a gyökerekhez, ismerte el Bagossy László. Azért, „mert itt nőttünk fel, és ahogy telt az idő, egyre fontosabbá vált hazatekinteni. Hosszabb távollét után, amikor a Bucsin tetőről ereszkedtünk be Gyergyóba, éreztük, mennyire jó hazatérni. De nem biztos, hogy ez ad hozzá a dalokhoz. Dalszerzőnknek, Norbinak elsősorban magányra és időre van szüksége a dalok megírásához, aztán közösen színesítjük, az általa szállított ötleteket.”

Mennyire könnyebb az erdélyi zenekaroknak érvényesülni a Bagossy Brothers Company sikere óta? – kérdezte Sajó Halmen Jozsóhoz fordulva. „Az itteni zenekarok látták, hogy lehet, és ez adott nekik egy boostot. Egyre több példa van arra, hogy kint próbálkoznak. Most is van egy marosvásárhelyi zenekar, aki velük is fog játszani, a Dreamflow.”

Az is szóba került, miért nem nyitnak az erdélyi magyar zenekarok a román piac felé. Tatár Attila szerint ez amiatt van, mert „a székelyföldi közeg nagyon párhuzamos világban él. A székelyföldi valóság és a romániai valóság teljesen elkülönülnek egymástól.”

Halmen hozzátette, az angolul éneklő zenekaroknak nagyobb esélyük van arra, hogy Bukarestben is befussanak. Ennek kapcsán megjegyezte, Budapesttől eltérően, ahol elég könnyen beilleszkednek, az erdélyi magyar zenekarok számára „Bukarest tényleg olyan, mintha egy másik ország lenne. Habár rendkívül professzionális ott a zenei élet, és jók a klubok, kevésbé gondolkodnak az ottani fellépésekben a magyar zenészek, pedig van esély ott is befutni, ha olyan a zenéjük.”

Tatár Attila szerint a Bagossy Brothers Company esetében ez amiatt is kizárt, mert szövegcentrikusak a dalaik, nehéz volna más piacot bevenni velük, ami nem magyar.

A vendégek reflektáltak arra is Sajó kérdése nyomán, hogy mennyire változott meg a fesztiválpiac Erdélyben. Már nemcsak Tusványos van, hanem Electric Castle, Double Rise, Tabakó, Vibe stb. A fesztiválozás azonban negatívan befolyásolja a klubbulikat, és a zenekarok is sokkal inkább a nagy koncerteket részesítik előnyben.

Halmen Jozsó rámutatott, a klubhelyzet Romániában sokkal nehezebb, mint Magyarországon, ugyanis nincs sok klub, amely arra állna rá, hogy zenekarokat hív meg, bulikat szervez stb. „Mi már turnékat szervezünk, 6-7 éve. Nagyjából négy-öt állomást tervezünk be, mert ennyi az, aminek van értelme. Csak akkor vállalunk be turnét, ha van valami támogatásunk rá” – részletezte a koncertszervező, hogy jelenleg mi az, amit megbír az erdélyi piac.

Ezek szerint valóban szükség van a magyarországi kultúrtámogatásokra, jegyezte meg Sajó Dávid a zenészek beszámolóira reflektálva. Zárókérdésre válaszolva mindegyik meghívottnak meg kellett neveznie egy ígéretes erdélyi bandát, akikre érdemes figyelni. Bagossy László a Muspellt, Halmen Jozsó a Raklapot emelte ki, Tatár Attila pedig azt válaszolta, hogy egy olyan zenekart szeretne látni, ami a Salamon Ernő Gimnáziumból nő majd ki, ugyanis a gyergyószentmiklósi suliban intenzív zenei élet van, és számos jó zenész került már ki onnan.