Ha szavakkal bántanak, az is fáj annyira, mint egy pofon

Amikor a családon és a párkapcsolaton belüli erőszakról esik szó, a leggyakrabban a fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozatairól beszélünk. A szóbeli bántalmazás kevésbé gyakori téma, pedig egyáltalán nem ritka és ártalmatlan jelenség. Szakértőkkel jártuk körbe a verbális erőszak fogalmát és jogi helyzetét, hogy kiderüljön kevésbé romboló-e az áldozatra nézve, mint a fizikai abúzus, és mennyire veszi komolyan a büntetőjog ezt a kapcsolatierőszak-típust.

Nem merül ki a kiabálásban és néha a kiabálás nem is az

Mivel sokkal kevésbé megfogható és beazonosítható, mint a fizikai erőszak, már maga a definíció sem egyszerű. Szél Dávid tanácsadó szakpszichológussal, pszichológiai témájú könyvek szerzőjével először azt tárjuk fel, mit takar a fogalom.

„Olyan szavakat és helyzeteket sorolnék ide, amivel a másikat megbántjuk, lealacsonyítjuk, megalázzuk, amitől a másik kevesebbnek érzi magát, és idetartozik a gaslighting is, de fontos, hogy sok múlik a kapcsolaton és azon is, hogy mit jelent a másiknak az, amit az egyik mond, mint ahogyan az is, hogy a másik mit és hogyan hall meg abból, amit az egyik mond.

Egyszerre fontos a szándék és a szubjektív megélés is.”

A pszichológus behozza a mentalizáció fogalmát is, mert szerinte bármiféle agresszió megértéséhez fontos, hogy „én kívülről értem magamat, kívülről látom a saját viselkedésemet, a másikat meg belülről. Lehet agresszió az, amit én nem gondolok annak. Ami azt is jelenti, hogy ha a másik valamit agressziónak él meg, akkor az az is” – magyarázza.

Lehet, hogy egy párkapcsolati krízis puskaporos levegőjét valaki erőszakosnak élni meg, „de fontos az is, hogy a kapcsolatainkban kríziseket élünk át – egyedül és együtt is. Nem lehet mindig az erőszakmentes kommunikációt szem előtt tartva élni egy párkapcsolatban; van olyan, hogy elegem van a másikból, türelmetlen vagyok. Ha ez csak ritkán fordul elő, ha bocsánatot tudok kérni, ha meg tudjuk beszélni, ha van körülötte kontextus; akkor lehet, hogy bántó vagyok, lehet, hogy a vita hevében agresszívan fejeztem ki magam, de nem vagyok bántalmazó.”

Sok ember fel sem ismeri, ha verbális erőszak éri vagy ő maga az elkövető;

a közhiedelemmel ellentétben ugyanis ez a fogalom nem merül ki a kiabálásban. Elég valószínű, hogy szóbeli agresszióval vagy erőszakkal van dolgunk, ha fenyegetéssel, megalázással, megsemmisítő mondatokkal, elhanyagolásra utaló szavakkal találkozunk.

Egyes tanulmányok szerint akit szavakkal bántanak, annak az agyában ugyanolyan reakciók jönnek létre, mint ha fizikailag bántalmazták volna. A pszichológus szerint nem mindig célravezető, ha minden témához neurológiai jelenségeket kapcsolunk, mert fiziológiailag biztosan így van, de az emberek nagy valószínűséggel nem azért lesznek kevésbé erőszakosak verbálisan, mert félnek a neurológiai következményektől. „Hanem akkor, ha tekintettel vannak a másikra, tekintetbe veszik a másik érzéseit.”

Fontos még, hogy „sokszor jár együtt a fizikai és a verbális erőszak és sokszor nincs is éles határ a kettő között; egyik nem jobb, mint a másik, és vannak átfedések. A fizikai és lelki agresszió is nyomot hagy az emberben és félelmetes, annyi, hogy a verbális agresszió fizikai szempontból nem fáj. Mindkettő nagyon káros a kapcsolatra, az elszenvedőjére és arra is, aki elköveti, sőt még arra is, aki passzív követője is az eseményeknek. Mondjuk, amikor egy gyerek hallja a szüleit veszekedni.”

Szél Dávid egyébként fontos kérdésnek tartja, hogy ha egy családban valakit bántalmaznak, rendre a bántalmazottat emelik ki, miközben a bántalmazó a családban maradhat. „Érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért nem fordítva történik ez.”

Bárhol felütheti a fejét

A nekünk nyilatkozó pszichológus és a cikk második felében megszólaló jogászok egyetértenek abban, hogy a jelenség nincs szocioökonómiai státuszhoz kötve, Szél meglátása szerint az Illatos úttól a Rózsadomb tetejéig bárki lehet agresszor, ahogy az agresszió elszenvedője is. Ő úgy látja, akkor lesznek agresszívak az emberek, ha valamiben kiégnek, ez jelenti a közös nevezőt. „Kiégés előfordul fönt, lent és középen is.

A társadalom ugyanakkor elnézőbb a középosztálytól felfelé; sokkal inkább tudjuk be a körülményeknek, míg lejjebb szemelyiségbeli problémának gondoljuk.”

Szél szerint gyakran érdemes egy problémakör megvilágítására a popkultúrából példát hozni. Itt szerinte a Maid (Egy szobalány vallomása) című sorozat nagyon látványos példa: a filmben egyszer sem üti meg az alkoholista férj a feleséget, de folyamatos verbális erőszaknak teszi ki, egyszer a feje mellett a falba bokszol. Látszik ugyanakkor, hogy a verbális erőszak mély nyomokat hagy a feleségben, ahogy az is látszik, hogy ezt a társadalom sokkal kevésbé tartja problémásnak.

Ha pedig társadalmi távlatból tekintünk a kérdésre, akkor fontos, hogy nem elfogadható a vakkomondor-jelenség, ahogy az sem oké, hogy Magyarországon – pláne a férfiak oldaláról, akár más férfiak irányába – nagyon alacsony a segítségkérés kultúrája. Elég kitenni az embernek a problémáját egy tetszőleges fórumra, legtöbbször a minősítés kezd ömleni rá az empátia helyett. Nincs ebben semmi meglepő, miután a magyar közbeszédben évek óta hadban álló narratíva van jelen, az agresszió be lett emelve a normalitás eszköztárába. „Érdemes megnézni a közlekedési morál állapotát, feszültek vagyunk mindannyian. Dudálunk, bevágunk a másik elé, kiabálunk, káromkodunk, nem engedjük át a gyalogosokat.”

Felismerni nehéz, tenni ellene még nehezebb

És mi történik akkor, ha valakit folyamatos szóbeli erőszak ér? A szakember szerint ez nem marad nyomok nélkül:

a legkevesebb, hogy sérül az illető önbecsülése, integritása, de szoronghat, kialakulhatnak pszichoszomatikus tünetei is, mint amilyenek a gyomorpanaszok, a verbális erőszak hatással lehet az alvására, idővel depresszióhoz is vezethet.

„A verbális erőszak félelmetes. Ezzel együtt nem könnyű felismerni a verbális erőszakot, tenni ellene még nehezebb. Főleg azért, mert mire tenne az áldozat, már sérült az önbecsülése – magyarázza Szél Dávid. – Fontosnak tűnik, hogy az áldozat mondja el, hogy mit jelentenek számára az elkövető mondatai. Mondja el az érzéseit, hogy ő az ilyen mondatoktól megijed, kevesebbnek, megalázottnak, lealacsonyítottnak, tárgyiasítottnak érzi magát.”

Fel lehet hívni az elkövető figyelmét arra, hogy kérhet ő is segítséget, ha a frusztráció a kapcsolatból származik, akkor lehet párterapeuta segítségét igénybe venni, ha az elkövető frusztrációja valahonnan máshonnan ered, akkor fontos, hogy ne a kapcsolatában vezesse le a feszültséget. Végül előfordulhat olyan szintje is a verbális bántalmazásnak, hogy a kapcsolatból való kilépés a legjobb és egyetlen döntés.”

Mit mond rá a jog?

Mindezek után arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen jogi eszközei vannak annak, aki sorozatos verbális erőszakot él át. A kapcsolati krízisekben jártas Válás. Másképp iroda ügyvédei, dr. Czvikovszky Nóra és dr. Pörzse Tamás szerint ha valaki felismeri, hogy olyan párkapcsolatban él, ahol visszatérően szenved el verbális erőszakot,

a legfontosabb, hogy legyenek bizonyítékai. Tapasztalataik szerint ez rendszerint két esetben fordulhat elő: ha a szenvedő fél valamilyen formában – videó- vagy hangrögzítés – felveszi a kommunikációjukat vagy ha a környezet ad visszajelzést.

„A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy nagyon nehéz a bizonyítás, mert az ismerősök, barátok, szomszédok nem szívesen vonódnak be az ilyen ügyekbe” – magyarázza Pörzse Tamás.

Problémának látják – ahogy korábban Szél Dávid is –, hogy nehéz definiálni, mi minősül verbális erőszaknak egy kapcsolaton belül, mivel e témában nincsenek éles határok. Ezért tartják szükségesnek az objektív mércét, azt, amikor már egy külső szemlélőnek is elfogadhatatlan, amit tapasztal.

Az általuk ismert verbálisan abuzív párkapcsolatokban felbukkant már fenyegetés, olyan hátrány kilátásba helyezése, ami a másik félben félelmet kelthet. Üdvözlendőnek tartják, hogy a Btk. 2013-ban a kapcsolaton belüli erőszakot beemelte, és szabályozza.

Ilyen ügyekben van bőséges tapasztalata dr. Spronz Júlia ügyvédnek, a Patent Egyesület jogászának. (Az egyesület a nők elleni erőszak áldozatainak és reprodukciós jogaikban sértettek számára nyújt jogi és pszichológiai segítséget.) A téma kapcsán szerinte fontos különbséget tenni, hogy családjogi perről vagy büntetőeljárásról beszélünk-e.

A rendszer nem képes a verbális bántalmazás megértésére

A párkapcsolati erőszak alfája és ómegája szerinte az, hogy a felek nem egyenlőek, az egyiknek többlethatalma van, és a családjogi perekben a tapasztalatai szerint ezt legtöbbször nem tudják kiszűrni. „A bírónak lenne a feladata a bántalmazás jellemzőinek azonosítása, de sem ők, sem a pszichológus szakértők nem kapnak ehhez célzott képzést. Ezért is vagyunk nehéz helyzetben a bántalmazott nők képviseletével” – mondja.

Bár a Btk. szerint 2013 óta lehetne alkalmazni a kapcsolati erőszak tényállást, Spronz Júlia a gyakorlatban azt tapasztalja, hogy a verbális és érzelmi erőszakot büntetni hivatott passzust nem igazán alkalmazzák. A rendőrséget is megkérdeztük erről és azt a választ kaptuk, hogy a rendőri eljárásban regisztrált kapcsolati erőszak bűncselekmény száma 2023-ban 192 volt az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika rendszere szerint, ami a már lezárt eljárások számáról ad tájékoztatást.

Spronz Júlia szerint az is gond, hogy a kapcsolati erőszak bűncselekmény ezen fordulata esetében továbbra is a sértettnek kell feljelentést tennie, és az is, hogy jogalkalmazói oldalról a jogszabály túl nagy teret hagy a szubjektív mérlegelésre.

A családjogi perekben pedig a bírók jellemzően nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a szóbeli erőszaknak, sőt „nincs is eszköztáruk a viták, a konfliktusok kontra a verbális bántalmazás megkülönböztetésére, sokkal inkább egymás szinonimájaként kezelik ezeket a fogalmakat.

Eközben a bántalmazottak elemi érdeke lenne, hogy megértsék a helyzetüket a bírók – mondja. – Szóval általánosan jellemzőek a jogalkalmazási problémák. A rendszer nem képes a verbális bántalmazás megértésére” – vonja le a konklúziót a jogász.