Csomád-hisztéria: nyugalom, nem készül kitörni a székelyföldi vulkán!

2015 és 2023 között ijesztőbbnél ijesztőbb hangvételű „hírek” jelentek meg a székelyföldi vulkán, Csomád kapcsán különböző magyarországi és erdélyi magyar portálokon, valamint a román nyelvű média-közegekben is, amelyek szerint a Csomád bármikor kitörhet. A klikkvadász címek rendszeresen felbukkannak a sajtóban, az erdélyi szakemberek pedig nem győzik helyretenni az információkat. Szakács Sándor nyugalmazott egyetemi docens, a Román Akadémia bukaresti Geodinamikai Intézetének munkatársa évek óta ismeretterjesztő munkát folytat ezzel kapcsolatban. Megírja, elmondja, interjúban helyreteszi az információkat, remélve, hogy valamikor csak eljut a köztudatba, hogy a kattintást generáló tartalmak nem fedik a valóságot. 2023 nyarán közölt a Transtelexen egy tudományosan megalapozott cikket a Csomádról, azonban 2023 decemberében már ismét végigfutott az online médiában a Csomád küszöbön álló kitörésének a híre. Bár sejtettük, hogy ismét egy clickbaitről van szó, rövid e-mailben érdeklődtünk Szakács Sándornál, hogy változott-e valami, netalán mégis felébredt-e a Csomád. Az e-mailezésből aztán interjú lett, amiben megnéztük a tudománynépszerűsítés színét és fonákját is.

TT: Újabb aggodalomra okot adó hírek jelentek meg a magyar és román nyelvű médiában a székelyföldi Csomád vulkánnal kapcsolatban azok után, hogy augusztus 4-i lapszámunkban ön „megnyugtatta” a kedélyeket a korábbi rémhírek kapcsán. Történt-e valami augusztus óta, vagy ismét a régi szenzációhajhászásról van szó?

Szakács Sándor: Az említett, augusztus 4-i Transtelex cikkemben sokkal korábbi, 2015 és 2021 közötti, a Csomád közeljövőbeli kitörését valószínűsítő média-riasztásokra reflektáltam. Megvallom, nem számítottam arra, hogy az azokkal kapcsolatos, de nem a média hanem az akadémia közegében történt határozott álláspont-foglalások után újra felbukkan ez a téma további indokolatlan riadalomra adva okot a helyi közösségekben.

Ez nem légből kapott állítás, miután napvilágot láttak az említett cikkek, Tusnád és környékéről kaptam visszajelzéseket az ott élőktől, akik valós aggodalmukat fejezték ki az olvasottak kapcsán. Ilyenkor természetesen igyekszem megnyugtatni legalább közeli ismerőseimet, hogy nincs való veszély, azonban hányan lehetnek olyanok a környéken élők közül, akikhez nem jutnak el csak a rémhírek.

Mivel magyarázható a Csomád kitörésveszélyének újabbi tematizálása?

Ezen én is sokat gondolkodtam, hogy mivel magyarázható az ismételten fellobbanó érdeklődés a Csomád iránt. Miután utánanéztem egy kicsit a dolgoknak, ezúttal a tudomány berkeiben is, kiderült, hogy ezek a média-események is, az előbbiekhez hasonlóan, egy bizonyos magyarországi kutatócsoport nemzetközi szakfolyóiratban közölt Csomád-témajú dolgozatához köthetők.

Magyarán, az illető kutatócsapat minden egyes újabb szakdolgozatát és az azokban közölt eredményeket, amelyek tudományos vita tárgyát képezhetik – és ezt szeretném is hangsúlyozni – vaskosan eltúlzott és elferdített, szenzációhajhász média-visszhang követte. Innen a riadalomra okot adó hírek és az ezeknek megfelelő hangvétel megjelenése a médiában, mind a magyarországi és az erdélyi magyar, mind a romániai román médiában.

Megjegyzem, előtte évtizedekig, de közben is, más kutatócsoportok is dolgoztak a Csomád vulkáni szerkezetét és kitöréstörténetét vizsgálva, a kutatási eredményeiket ugyancsak hazai és rangos nemzetközi szaklapokban közölve, de ezek egyike sem „érdemesült” a legcsekélyebb médiavisszhangra sem.

Ennek mi lehet az oka?

Több oka is van ennek az aránytalan média-viszonyulásnak a Csomád kutatási eredményeivel kapcsolatban. Először is a szerzők, nemzetközi kutatócsoport tagjai, köztük hazaiak és magyarországiak, mások mint az említett kutatócsoport tagjai, nem kívánták reklámozni a médiában kutatásaik eredményeit abból az egyszerű meggondolásból, hogy a témában valóban érdekelt szakemberekhez úgyis eljut a releváns információ a tudományos szakfolyóiratokból.

Másrészt a kutatásaikat úgy értékelték, hogy azok csupán a tudományos közösség számára lehetnek érdekesek, mivel valóban semmiféle olyan eredményt nem tudtak megfogalmazni, amivel felhívhatták volna a sajtó és a közvélemény figyelmét munkájukra. Ebben a visszafogott magatartásban tudományos etikai szempontok érvényesültek elsősorban. Mert persze, akkor is lehetett volna ilyen címekkel dobálózni, hogy „alszik a vulkán, de bármikor kitörhet”, azonban az nem fedte volna akkor sem a valóságot, úgy ahogy most sem fedi azt.

Vagyis a „visszafogott etikájú” kutatók maguk is olyan eredményekre jutottak, amelyeket a kevésbé zárkózott kollégák szenzációként tálaltak a média felé?

Igen. De a dolognak van egy tisztán tudományos és egy másik, a médiával kapcsolatos etikai vonatkozása. Hadd kezdjem a tudományossal.

Arra, hogy a Csomád legutolsó kitörése után valamennyi hátramaradt magma található még mindig a vulkán alatti olvadék-tároló rendszerben, még az 1980-as évek elején rájött szeizmikus kutatás során egy bukaresti professzor, Vasile Lăzărescu, aki viszont hirtelen halála miatt nem közölte ezt az eredményt. De azok, akik erről tudtunk és tudunk, mindig az ő prioritásaként jelezzük ezt a „tényállást”.

Ezek után, joggal feltevődik a kérdés: ha van még magma a Csomád alatt, az elméletileg akár ki is törhet a jövőben. Ezt a kérdésfelvetést én magam publikáltam először kutató kollégámmal közösen még 1993-ban és utána még több ízben is. E dolgozatok konklúziójának a megfogalmazása így hangzott: „nem lehet teljes mértékben kizárni” … és ezzel a potenciálisan riasztó hatással bíró kijelentéssel nem kívántunk soha a média figyelmébe kerülni, hiszen ahhoz, hogy bármilyen valamelyest is megbízható és valós helyzetet lehessen kimutatni, további alapos és célzott kutatásokra volna szükség, ahogy azt meg is fogalmaztuk az említett közölt dolgozatokban, köztük a 2022-ben angol és magyar nyelven is megjelent Csomád monográfia erre vonatkozó fejezetében. Csakhogy a „nem lehet teljesen kizárni”, a „lehetséges”, a „valószínű” és a „küszöbön áll” között nagyon hosszú az út és ezt az utat a média, sajnos teljes hosszában bejárta.

És, ha már itt tartunk, elmondható, hogy itt nem csak a szenzáció irányába történt vaskos csúsztatásról van szó, hanem egy másik etikai vonatkozású problémáról is. A 2015 és 2021 között, valamint a most decemberben megjelent média-hírek szerint arra, hogy a Csomád alatt esetleg kitörőképes magma található, az annak az egy „magyar – értsd magyarországi – kutatócsoportnak” vagy az „MTA kutatócsoportjának” az eredménye és érdeme, ami, enyhén szólva, nem felel meg a valóságnak.

Hadd idézzem ennek az állításnak az igazolására a következő média-hírek címét: Hitte volna? Bármikor kitörhet egy vulkán Magyarország területén [sic!] – ezt a meglepő kijelentést tették a Magyar Tudományos Akadémia szakértői. Az erdélyi magyar sajtóban is van rá példa, sőt ezek az újságírók ahelyett, hogy megkeresték volna az itthoni szakembereket és saját anyagot készítsenek, átvették a kattintásvadász magyarországi lapok hírét: Magyar kutatók szerint újra kitörhet a székelyföldi vulkán. Itt meg egy interjú az egyik kutatóval: És mégis kitör a Föld – Nem csak Balin, Erdélyben is fortyog egy vulkán (Interjú Harangi Szabolccsal). Vagy itt egy másik hátborzongató cím: Ha felébred a Kárpát-medence vulkánja, az pusztító lesz.

Miért nem próbálták meg helyre tenni a dolgokat már az első hírek után, ha tudományos és etikai fenntartásaik is voltak a magyarországi kutatókkal kapcsolatban?

Felléptünk, de nem a sajtóban, hanem az akadémiai körökben. A médiában való szerepléstől azért idegenkedtünk, mivel korábbi tapasztalataink szerint azok a portálok, amelyeken ezek a riasztó „hírek” megjelentek, nem adnak teret ellenvéleménynek. Erre ékes példa a legutóbbi eset, amikor az Origón megjelent „hírre”, miszerint Óriási robbanással törhet ki egy vulkán Erdélyben, magyarországi kollégám helyreigazító írást küldött be a szerkesztőséghez, amely ahelyett, hogy azt leközölte volna, az eredeti hír forrásául szolgáló tudományos dolgozat szerzőjével, a „magyar kutatócsoport” vezetőjével készült bővebb interjúval válaszolt, amelyben a robbanásveszély mérséklődését és nem a valótlanságát ecsetelte a kérdezett személy. Az erre küldött további megkeresést már semmiféle válaszra nem méltatták.

A másik tanulságos eset a román HotNewson megjelent valamivel mérsékletesebb hangvételű cikk, amely ugyanarra a szaklapban megjelent dolgozatra hivatkozva hívja fel a figyelmet a „veszélyre”, amelyet a „magyarországi kutatók mutattak ki”.

A cikk kommentárjai között, teljesen érthetően, megjelentek olyan hangok is, amelyek számonkérik a hazai kutatóktól, hogy miért kell más országbelieknek kimutatniuk a veszélyt, ők mit csinálnak, ülnek a babérjaikon miközben az orruk előtt kitörni készül a vulkán?

Nos, gondoljuk csak el, milyen fényt vetít ez, teljesen alaptalanul, a hazai kutatásra és kutatókra. Nyilván válaszoltam erre jómagam, de ki olvassa és látja ezt a kommentet, ami pár napon belül eltűnik a portál címlapjáról?

Nos, mi, akiknek a dolgozatai soha nem kerültek a media rivaldafényébe, a tiltakozásnak egy más útját választottuk. Új-zélandi professzor kollegámmal egyrészt egy etikai eljárást kezdeményeztünk a Magyar Tudományos Akadémia Etikai Bizottságánál, másrészt egy tudományos igényű cikket jelentettünk meg az MTA hivatalos folyóiratában, a Magyar Tudományban „A tudománynépszerűsítés etikája a vulkanológia szemszögéből” címmel a Csomád példáját mutatva be esettanulmányként.

Mi több, a Román Akadémia, az elnöke és egyik alelnöke aláírásával, 2021.
május 26-án egy átiratot küldött az MTA elnökének és egyik alelnökének
címezve, amelyben levelező tagjuknak, az említett kutatócsoport
vezetőjének, a tudományetikai szempontból erősen megkérdőjelezhető
magatartását teszi szóvá. Erre az átiratra a mai napig nem érkezett
semmiféle reakció az MTA részéről.

A tudományetikai eljárás több évi viszontagság után eredmény nélkül végződött, az MTA etikai bizottsága nem talált semmiféle vétséget a konkrét bizonyítékok ellenére sem. Döntését egy olyan „független szakértő” véleményezésére alapozta, akiről bebizonyítottuk, hogy se nem független, se nem szakértő, valamint arra, hogy az MTA etikai kódexe nem tartalmaz semmiféle, a tudománynépszerűsítéssel kapcsolatos tételt, amely sérülést szenvedett volna. Bár javasoltuk, az etikai kódexet azóta sem bővítették ki ilyen típusú normákkal.

Végülis mi az, konkrétan, amit a kutatók szemére lehet vetni és ami etikailag elítélendő?

A nemzetközi szakfolyóiratokban közölt cikkeikben figyelemreméltó tudományos eredményeket mutattak be az említett kutatók a Csomádról, bár már ott is bevetettek olyan „cseleket”, hogy már a dolgozatok címébe is becsempészték a szenzáció magját képező megfogalmazásokat, amelyekre a szakemberek is felkapták a fejüket.

Két olyan dolgozat is megjelent rangos nemzetközi szakfolyóiratban amelyeknek a címében a Csomád mint „látszólagosan kihalt” (azaz a valóságban aktív) vulkán szerepel.

Ezzel maguk a dolgozatok, de a kutatócsoport is szintet lépett a médiavisszhangok és nem utolsó sorban, a nemzetközi szaktekintélység terén. Nem csoda tehát, hogy olyan nagy nemzetközi presztízsnek örvendő fórumok, mint a Smithsonian Institution és a National Geographic, tudománynépszerűsítő részlegén is megjelentek a riasztó lehetőségek magját tartalmazó cikkek.

Nos, itt lényegében a kutatók médiával való interakciójuk etikájáról van szó, amiről kimerítően írtunk az említett Magyar Tudományban közölt cikkünkben. A szenzációhajhász hajlamú, tabloid típusú média hozzáállása ehhez a témához pedig teljesen érthető. Amit mi nehezményezünk az, hogy ezeknek a „szenzációs” hírek hátterében a hírek forrásául szolgáló szakirodalmi dolgozatok és azok szerzői állnak, amikre/akikre tételesen is hivatkozik az olvasók adrenaliszintjét fokozni kívánó média.

De az egészben a kiindulópontot szolgáltató, sőt kezdeményező, magát interjúalanynak ajánló kutatónak semmiféle felelőssége nincsen? Szerintem, szerintünk, igenis van. A Csomád imminens kitörésveszélyéről szóló ijesztő hírek sorozata úgy jelent meg rendszeresen éveken keresztül ugyanannak a kutatócsoportnak az eredményeire és vezetőjére hivatkozva, hogy semmiféle kiigazítás vagy egyéb, az etikai állásfoglalás irányába mutató gesztus nem történt.

Ellenkezőleg, a médiát továbbra is tápláló, szenzációhajhász megnyilvánulásoknak lehettünk és vagyunk továbbra is a tanúi. Szerintünk egy tudatos stratégiáról van szó, amely egyes személyek influenszer státusra való törekvésével magyarázható.

A sajtó és az olvasók is szeretik a szenzációt, ez kétségtelen. Nem biztos, hogy azzal a hírrel, hogy nyugi, nem tör ki a Csomád, ugyanannyi olvasóhoz eljutunk. Hogyan látja a korrekt tájékoztatás felelősségét ebben a kérdésben?

Szerintem kettőn áll a vásár. A médiának a saját belső újságírói etikájának megfelelően kellene viselkednie. Tudom, napjainkban ez inkább vágyálom. Az olvasottság/nézettség, lájkoltság, stb. mindent felülír a profitabilitás jegyében. A médiában szereplő újságírónak szakmai etikai érzéke szerint kéne megnyilvánulnia. Minimum azzal, hogy az „audiatur et altera pars”, a semlegesség és tárgyilagosság szellemében, megkeresse, meghallgassa és közölje azok véleményét is adott tárgykörben, akik más eredményre jutottak, vagy akik másképp gondolkodnak. A Csomáddal kapcsolatos vészhírek esetében ez egyetlen egyszer sem történt meg.

A tudományos kutatók a maguk részéről szintén felelősséggel tartoznak minden olyan a valóságtól és a jóérzéstől elrugaszkodott szenzációhajhász média-megnyilvánulásért, amely a munkájukra vagy személyükre hivatkozik, mint információforrásra. Minimum azzal, hogy nem táplálják ezeket a megnyilvánulásokat, nem adják hozzá a nevüket, kiigazítják mindazt amit az ő nevükben és rájuk hivatkozva szenzációs hírként tálalt a média. A Csomád-hisztéria esetében ez sem így történt.

Végezetül, felhívnám a Transtelex olvasóinak a figyelmét arra, hogy mindazt amit ebben az interjúban állítottam dokumentálni tudok és szívesen állok bárki rendelkezésére.

Hosszasan beszélgettünk a rémhírekről, összefoglalná, mi a valós helyzet a „hosszan szunnyadó” Csomád robbanásveszélyével?

Valóban, erről – az interjú tulajdonképpeni kiváltó okáról – szinte elmulasztottunk szót ejteni. Miután az említett kutatócsoport komoly kritikát kapott a „látszólagosan kihalt” vulkán kifejezés miatt, újabban a „hosszan szunnyadó vulkán” szóhasználatra tért át, amivel még át lehet menteni és tovább éltetni a Csomád „robbanásveszélyéről” szóló és a média által felkarolt izgalmas narratívát.

Elsősorban maga a „hosszan szunnyadó vulkán” kifejezés rendkívül pontatlan és meg nem határozott terminus. Ugyanis hol van a „szunnyadás” felső határa? 10 000, 50 000, 100 000, egymillió évnél?

Ilyenformán a Keleti Kárpátok többi vulkánját is, legalábbis egy részüket, lehetne ugyanúgy „szunnyadónak” nevezni. Másodsorban, valóban találtak a kutatók olyan vulkánokat a Földön, amelyek több tízezer vagy éppen százezer év nyugalom után törtek ki újra. Ezek viszont inkább a kivételt mint a szabályt erősítik. Ráadásul, ez a pár felismert újra kitört „hosszan szunnyadó vulkán” egytől egyig olyan vulkáni területen található, amely maga is aktív, abban az értelemben, hogy aktívnak minősíthető vulkánokat – olyanokat amelyekről biztosan tudjuk, hogy kitörést produkáltak az utóbbi 10 000 év során – is tartalmaznak. Erről a Csomád és az egész Keleti Kárpátok-beli vulkáni vonulat esetében szó sincs. Hacsak az egészet nem tituláljuk „hosszan szunnyadónak” …

Végszóként szeretném újra leszögezni, hogy semmi ok nincs félni a Csomád belátható jövőbeli kitörésétől, annál inkább a felelőtlen tudománynépszerűsítés vadhajtásaitól.