Kevesebbet keresnek a nők, ha elhíznak

Legfontosabb

2023. november 29. – 12:39

Kevesebbet keresnek a nők, ha elhíznak
Illusztráció: Török Virág / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

„A legalapvetőbb dolog, amivel a munka után vagy közben foglalkozni kell, az az, hogy hogy nézel ki és hogyan érzed magad. Elképzelhetetlen, hogy egy nő, aki mindent meg akar kapni, kövér vagy akár duci akarjon lenni” – ezt Helen Gurley-Brown, a Cosmopolitan magazin volt főszerkesztője írta „Having It All” című, 1982-ben megjelent könyvében, amiben arra biztatta a nőket, hogy mindennap mérjék magukat, és tanácsokat adott, hogy hogyan lehet napi 800 kalóriával túlélni. A női magazint 32 éven át irányító Gurley-Brown a ‘80-as, ‘90-es években azt üzente a nőknek, hogy „ne legyenek depressziósak, fogadják el, hogy a fogyókúra pokol”.

41 évvel a könyv megjelenése után meglepően hatnak a tanácsai, a számok mégis azt mutatják, hogy testpozitivitás ide, elfogadás oda, ha egy nő a ranglétra tetejére akar jutni a karrierjében, akkor még ma is jobban jár, ha nem hízik el, és a normál tartományban tartja a testsúlyát.

A nőknek pénzügyileg is megéri formában maradni

Több, egymástól független, a világ különböző pontjain végzett kutatás is pénzben mérhető összefüggést mutatott ki nők testtömegindexe és munkahelyi előmenetele között, a mérleg ráadásul éppen ott mutat negatívat, ahol nem kéne: a bankszámlán.

A túlsúlyos vagy elhízott, azaz magas testtömegindexű nőknek ugyanis még ma is kevesebb az esélyük arra, hogy előrelépjenek a ranglétrán, mint normál súlyú kolléganőiknek, sőt, a pluszkilóikért akár a fizetésük 16 százalékával is fizethetnek.

Az amerikai National Library of Medicine kutatása szerint továbbra sem ritka, hogy egy nőt a súlya alapján ítélnek meg. Német, brit, dán, spanyol, Fülöp-szigetek, és kínai adatok alapján a testméretből fakadó bérprémium vagy – más nézőpontból nézve – „büntetés” ma is létezik, és mikroszinten a munkavállaló egzisztenciáját, makroszinten a gazdaság növekedését is befolyásolja.

A brit foglalkoztatástudományi intézet, az Institute for Employment Studies (IES) hároméves kutatása alapján az elhízott nők 9 százalékkal keresnek kevesebbet, mint normál súlyú kolléganőik, a férfiak fizetését viszont nem befolyásolja a testsúlyuk. Az elemzés szerint a kereseti különbség nagyrészt az elhízáshoz kapcsolódó stigmának és megkülönböztetésnek tudható be, de szerepet játszanak benne iskolai végzettségbeli különbségek, bizonyos egészségügyi egyenlőtlenségek és a foglalkozási szegregáció is.

A kutatás azt mutatta, hogy Nagy-Britanniában 12,12 milliárd, Hollandiában 1,48 milliárd, Spanyolországban pedig 3,49 milliárd eurónyi pénztől esnek el összesen a túlsúlyos nők. Mindhárom országban már most is jelentős a nemek közötti bérszakadék (14,9 százalék, 14,2 százalék, illetve 8,6 százalék volt 2022-ben), de eddig még nem vették figyelembe azt, hogy ez az egyenlőtlenség mennyiben kapcsolódik az elhízáshoz.

Az IES a kutatásában azt is vizsgálta, hogy ha egy túlsúlyos nő 18 éves korától egész pályafutása során foglalkoztatott marad, az elhízással összefüggő bérhátrány, amelyet nyugdíjba vonulásáig tapasztalni fog egy ugyanolyan képzettségű, normál testsúlyú nőhöz képest, 110 ezer euró lesz. Az egész spanyol gazdaságban a jelenlegi elhízási arányok mellett ez összesen 176 milliárd eurós bevételkiesést jelent.

Mi az a BMI?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint a testtömegindex az elhízás mértékének jellemzésére használatos mérőszám, amit a testtömeg és a testmagasság értékéből kell kiszámolni: BMI=kg/m².

A WHO kategorizálása szerint ha egy felnőtt BMI-je

  • 18,5-nél alacsonyabb, akkor az illető alultáplált;
  • 18,5 és 24,99 között a normális;
  • 25,0 és 30 között a túlsúlyos;
  • 30,0 felett pedig az elhízott tartományba esik.

A túlsúlyosakkal szembeni stigma a számukkal együtt nőtt

Az Egyesült Államokban lényegében kilőtt az elhízottak száma, az 1994-es 23 százalékról, majd a 2008-as 34 százalékról és 2018-ra 42 százalékra katapultált. Az elhízottakhoz való hozzáállás pedig a számuk növekedésével együtt világszerte romlott az elmúlt évtizedekben.

A Harvard Egyetem hosszú távú kutatásában több mint négymillió, 2007 és 2016 között végzett attitűdteszt adatait elemezte. A teszt során azt kérték a megkérdezettektől, hogy jó vagy rossz jelzőkkel lássák el a különböző származású, nemű, szexuális irányultságú vagy testsúlyú embereket. A vizsgálat állapította meg, hogy míg a szexuális irányultsággal, faji hovatartozással és bőrszínnel kapcsolatos előítéletek csökkentek ebben az időszakban, addig a testtömeggel kapcsolatos előítéletek 40 százalékkal nőttek, különösen a vizsgálat első éveiben. Az adatok elemzésén dolgozó Tessa Charlesworth, a Harvard Egyetem pszichológus kutatója nyugtalanítónak nevezte a tendenciát.

A túlsúlyos emberekkel szembeni megbélyegzés 1980 és 2000 között majdnem megduplázódott, a nőket pedig különösen sújtja, de több egymástól független tanulmány is arra jutott, hogy a férfiak fizetésénél nem mutatható ki egyértelműen ez a hátrány. David Lempert közgazdász, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem társadalomkutatója az amerikai munkaügyi statisztikai hivatalnak készített korábbi kutatásából az derült ki, hogy

ha egy nő a súlya 10 százalékával meghízik, az 6 százalékkal csökkenti a jövedelmét, pedig a nők már így is átlagosan 20 százalékkal kevesebbet keresnek csak az Egyesült Államokban, mint a férfiak.

A kutató szerint ennek az lehet az oka, hogy „a karcsúság egyre ritkábbá, kvázi prémiummá vált”. Egyértelmű, hogy a túlsúlyos vagy elhízott emberek egyszerűen többe kerülnek a munkáltatójuknak, mert az életkoruk előrehaladtával több egészségügyi problémával küzdenek, de az nem derült ki pontosan, hogy miért éppen a nőket sújtják az ezekből következő költségek.

A női vezetők még rosszabbul járnak

Ráadásul, ahogy a nők idősödnek, egyre rosszabb hatással lesz a súlyuk a vagyonukra. Az amerikai National Institutes of Health kutatása azt mutatta ki, hogy az 51 és 61 év közötti, mérsékelten vagy súlyosan elhízott nők nettó értéke 40 százalékkal volt alacsonyabb, mint a normál testsúlyú nőké, 57 és 67 éves korukban pedig még jobban, 60 százalékra csökkent társaikéhoz képest. A jelentés a férfiak esetében nem talált ilyen mintázatot.

Lempert kutatásából is az derült ki, hogy a túlsúlyos nők eleve alacsonyabb bérekkel lépnek be a munkaerőpiacra, és pályafutásuk során ritkábban kapnak béremelést és előléptetést, ami hat rosszul a kumulált bérükre, ahogy idősödnek. Sőt, azt is megállapította, hogy ahogy a nők egyre magasabbra jutnak a ranglétrán, a helyzet egyre rosszabb lehet: a túlsúlyos női vezetők a felső vezetésben akár 16 százalékos bérhátránnyal is szembesülhetnek.

Az Economist azt is írja, hogy olyan jelentősek a karcsú és a túlsúlyos nők bérei között a különbségek, hogy egy túlsúlyos nőnek pénzügyileg már annyira megérheti lefogyni, mintha egy mesterfokozatú diplomát szerezne. A mesterfokozattal 18 százalékos prémiumot lehet elérni, ez pedig 1,8 szorosa annak, amit egy túlsúlyos nő kereshetne, ha ledobna körülbelül 29 kilót. Ennyi ugyanis az a súly, amennyit egy közepesen elhízott, átlagos magasságú nőnek kell fogynia ahhoz, hogy az orvosilag meghatározott „normális” tartományba kerüljön.

Akár a 2000-es évek közepén, akár az elején, akár a korábban készült kutatásokat nézzük, mindegyik egybehangzóan arra az eredményre jutott, hogy még ma is érvényes VIII. Eduárd király feleségének, Wallis Simpsonnak a közhellyé vált mondása:

„Egy nő soha nem lehet elég gazdag és elég vékony.”

Ez azt sugallja, mintha a testsúly valami olyasmi lenne, amiért a karcsú emberek dolgoznak, a kövérek meg nem. Csakhogy a testünk feletti teljes kontroll elképzelése téves koncepció, számtalan tényező okozhat ugyanis hízást. Csak egy példa erre, amikor valaki antidepresszánsok miatt kezd el hízni, vagy ha olyan betegségben szenved, mint például a PCOS. Felmerül az a kérdés is, hogy ha az ideális testsúly eléréséért elég lenne kevesebbet enni és többet mozogni, akkor hogyan veszítette el kollektíven az emberiség a kontrollt az étkezési szokásai felett a 80-as években, amikor a fejlett országokban az egekbe szökött az elhízottak aránya.

A kutatók nem tudják a pontos választ, többen a feldolgozott élelmiszerek elterjedésére mutatnak, de abban egyetértenek, hogy sokkal kevesebben vannak azok, akiknek sikerül lefogyni, mint azok, akik egész életükben próbálkoznak, kudarcot vallanak, és magukat hibáztatják.

A sikertelenség viszont szintén látványos, a WHO adatai szerint ugyanis

  • 1975 óta csaknem megháromszorozódott az elhízottak száma világszerte;
  • a világ népességének nagy része olyan országokban él, ahol a túlsúly és az elhízás több ember halálát okozza, mint az alultápláltság,
  • 2020-ban 39 millió 5 év alatti gyerek volt túlsúlyos vagy elhízott.

Az Elhízástudományi Világszövetség (World Obesity Federation) minden évben kiadja az összesítő atlaszát, amiben idén azt jósolta, hogy a világ 51 százaléka, azaz több mint négymilliárd ember lesz elhízott vagy túlsúlyos a következő 12 évben.

Eközben viszont lehetetlen nem észrevenni, hogy sok nő igenis rengeteg erőfeszítést tesz az ideális testsúlyért, akár úgy, hogy bizonyos élelmiszercsoportokat kizárva váltanak gluténmentes, alacsony cukortartalmú, vegán vagy mindenmentes étrendre, vagy úgy, hogy hatalmas összegeket költenek fitneszfelszerelésekre, lépésszámláló appokra, órákra, programokra, csak hogy erősek és fittek legyenek. Ami viszont ijesztő, hogy egyes felmérések szerint a lányok már hatévesen találkoznak „a nő legyen vékony” elvárással, ami jóval messzebb esik a normális testsúlyra való törekvéstől. A probléma súlyosságáról ebben a cikkben írtunk részletesen.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!