Az erdélyiség egyelőre nem tuti siker egy designbrandnek, pedig lehetne

A Transylvanian Design Week az első olyan erdélyi esemény, amely iparművészeti alkotásokat mutatott be egy múzeumban. A kiállításon azok a magyar és román alkotók jelentek meg, akiket Oláh Gyárfás divattervező, képzőművész kurátorként meghívott, illetve az öt kategóriában meghirdetett verseny döntősei is.

A február 18. és március 10. között megszervezett esemény zárásaként Major Enikő, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese, Kele Ildikó tervező és Keszeg Anna kultúrakutató, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) tanárai, György Eszter csíkszeredai divattervező, vállalkozó, Csiby-Gindele Botond tervezőgrafikus, a Transylvanian Design Week versenyének egyik győztese, Esztány István formatervező és Oláh Gyárfás divattervező, képzőművész, kurátor az erdélyi designról beszélgettek, Mihályfalvi Boróka TDW-projektmenedzser kérdéseire válaszolva. A videón közzétett beszélgetésen többek között a következőkről volt szó:

• mire jó a design és hogyan használhatná ki jobban Erdély ezt az eszközt?
• hogyan lehetne eljutni oda, hogy legyen erdélyi design?
• mi az oka annak, hogy Erdélyben a minőségi iparművészeti termékek nehezen találják meg a közönségüket?

A kelet-európaiak hajlamosak saját magukat degradálni, hamarabb jelentik ki magukról, hogy nincs bennük semmi érdekes, mint ahogy ezt a nyugat-európaiak mondanák róluk, és ennek megfelelően nem tudatosítják a környezetükben lévő design-elemeket sem, mutatott rá Keszeg Anna kultúrakutató, a MOME oktatója. „Ezért szuper ez a kiállítás, mert rámutat, hogy az a tárgy, ami folyamatosan ott volt a környezetemben, az design” – reflektált a Transylvanian Design Week tárlatára.

A design lényegét Keszeg Anna a következőképpen érzékeltette: első látásra a háború fontosabb dolognak tűnik az életünkben, mint egy kanál, de a design üzenete éppen az, hogy ha tudunk egy kanálról gondolkodni, akkor az tud elég muníciót adni ahhoz, hogy a nagy problémák kezelését is el tudjuk kezdeni. A design azt jelenti, hogy kis léptékben kezdjük el az életünket élhetőbbé, kellemesebbé, elviselhetőbbé tenni, mondta.

Azzal kapcsolatban, hogy mit tekinthetünk erdélyi design-nak a kultúrakutató megállapította, hogy szerinte a folyamatok sokféleségét érdemes megfigyelni ezzel kapcsolatban: erdélyi az, ami egy Erdélyben élő és alkotó tervezőnek a munkásságához kapcsolódik, vagy az, amit egy máshonnan ideköltözött ember alkot, de az is, amit egy máshol élő alkotó kiragad egy helyi kultúrából, ahogy például a román paraszting népszerűvé vált a nemzetközi divatban, majd ennek hatására társadalmi mozgalom indult el Romániában. „Ha ezek közül valamelyiket elhagyjuk, az nekünk rossz. Nem szoktam támogatni a globális kapitalizmus kis kultúrákat lelakó mechanizmusait, de nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy van, amikor az nem tesz nekünk olyan rosszat, ha például Erdély neve jó kontextusokban pörög” – mondta Keszeg Anna.

A design lehet az a terület, ahol Erdély többnemzetiségű jellegét jól ki lehetne aknázni, túllépve a társadalomban jelentkező olyan deficiteken, mint például a kommunikációs problémák, vetette fel György Eszter divattervező a csíkszeredai kiállítás tanulságaként. „Nagyon örültem, hogy sok román anyanyelvű designer eljött Csíkszeredába, ami nagy lehetőség nekünk, hogy a kis hegyi közösségünkből kitekintsünk, és jó benyomást keltsünk. Ez pozitív élmény volt számomra, az erdélyi mivoltot erősítette bennem, ennek lehetne nagyobb hangsúlyt adni” – magyarázta.

Miközben Erdélyben éppen az az érdekes, hogy már akár 50 kilométer távolságra is más nyelvet beszélnek az emberek és teljesen más gondolkodásmód uralkodik, ezt a tulajdonságot a régió kevéssé értékesíti nemzetközi szinten, tette hozzá Keszeg Anna. A kultúrakutató szerint ez a sokszínűség és soknyelvűség lehetne az, amit Erdély akár a design területén is felmutathatna.

Ahhoz, hogy legyen egy adott régióhoz köthető design, iránymutató programokra van szükség, ismételte meg Oláh Gyárfás azt a gondolatát, amiről korábban a Transtelexnek adott interjúban is beszélt. Hasonló szerepet játszhat az egyetemi szakképzés is, Major Enikő, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese például arról beszélt, hogy szerinte azért sikeres az intézmény reklámgrafika szaka, mert ott nem csak információt adnak át a hallgatóknak, hanem ösztöndíjprogramokkal, verseny- és kiállításlehetőségekkel irányítják a pályájukat, Kele Ildikó, a MOME Divat- és Textiltervezés mesterszakának szakvezetője pedig elmondta, hogy a divattervező-képzésbe tudatosan beépítik a tradicionális értékekkel való foglalkozást, nemzetközi egyetemi programokat is indítottak ebben a témában.

Az erdélyi design, mint érték nem csak nemzetközi szinten nincs annyira jelen, mint amennyire lehetne, hanem hazai szinten sem, merült még fel a beszélgetésen. Csiby-Gindele Botond tervezőgrafikus például találkozott azzal, hogy neki kellett meggyőznie a klienst arról, hogy a tudása értéktöbbletet hoz egy cégnek, de azzal is, hogy ugyanannak a designterméknek Erdélyben sokkal kisebb a piaci értéke, mint Nyugat-Európában.

Annak történelmi okai is vannak, hogy a hazai termék nehezen találja meg az itthoni közönségét, hiszen Romániában a minőségi termék sokáig a külföldről behozott holmival jelentett egyet, világított rá Esztány István. Éppen ezért sok helyi tervező is arra törekszik, hogy a külföldihez hasonló minőségű és jellegű terméket állítson elő, mert azt hamarabb el tudja adni, magyarázta. Ehhez kapcsolódva Oláh Gyárfás is megerősítette ennek a jelenségnek a létezését a ruhaiparban, mint mondta Székelyföldön is több olyan brand létezik, amelyik nem vállalta fel az erdélyiségét, hanem először olasz nevet és imázst választott, mert ezzel ment biztosra.

Kele Ildikó szerint ez főleg akkor probléma, ha maga a design is a külföldi termékek másolásában merül ki. Hozzátette ugyanakkor, hogy a nemzetközi forgalmazók részéről általában elvárás is, hogy bizonyos trendeknek megfeleljenek a termékek, mert úgy gondolják, hogy így tudják őket eladni, a kihívás pedig az, hogy ebben a keretben a tervező képes legyen megőrizni az egyedi ízt is.

Azok, akik Romániában formatervezést tanulnak, többnyire nem kerülnek kapcsolatba az iparral, hívta fel a figyelmet György Eszter. Oláh Gyárfás szerint ennek az az oka, hogy mára a romániai ipar a nyugati brandek kiszolgálóiparává degradálódott. Ő egyébként az egyike azoknak, akik mepróbáltak hazai branddel eljutni a nemzetközi szcénára. Mint felidézte, kollégáival alapvető nehézségekbe ütköztek, például hiába kaptak megrendelést New Yorkból, mert az olasz alapanyagok romániai forgalmazója nem tudott eleget tenni az utánrendeléseknek, ugyanis mindig csak annyit importált, amennyit biztosan el tudott adni. A másik probléma az, hogy a termelésből itthon gyakran hiányoznak a különböző fázisokhoz értő szakemberek, vetette fel Oláh Gyárfás, de azt is hozzátette, hogy ebben azért látható fejlődés, neki például volt szerencséje olyan francia modell szerint megszervezett textilgyárral dolgozni Romániában, ahol még a címketervezéssel is külön szakember foglalkozott, ez azonban nagyon költséges és csak nagy léptékű gyártás esetén térül meg.

A beszélgetésen szóba került az erdélyi fogyasztók esztétikai igénytelensége is. György Eszter a lakóházakat hozta fel példának: az emberek hajlamosak az olcsóbb, könnyen felszerelhető elemeket választani a minőség rovására. A divattervező szerint az igénytelenség oda vezethető vissza, hogy az iskolában a vizuális nevelés teljesen mellékes, Oláh Gyárfás szerint viszont ezt meghatározza a kínálat, a kereskedők döntései is, de az is, hogy nincs semmilyen központi iránymutatás, mint például több nyugat-európai országban, ahol szabályozva van még az is, hogy milyen színűre lehet festeni egy lakóházat.

Arról, hogy kik azok, akiket mégis sikerül megszólítaniuk a termékeikkel, nem minden tervező tudott egyértelműt mondani. Két meglátás merült fel: az egyik az, hogy a fogyasztóknak többletet jelenthet az, hogy esélyük van például a designvásárokon személyes kapcsolatba kerülni a tervezővel, illetve az Esztány-táskák esete, amelyek elsősorban a magyar vásárlók körében elterjedtek, tehát úgy tűnik, hogy kulturálisan kapcsolódik a vásárlóihoz.

Esztány István a média szerepét emelte ki, szerinte az lenne a fontos, hogy az erdélyi designerek minél többször megjelenjenek a nyilvánosság előtt, például a Transilvanian Design Week keretében, mert ez növeli az értéküket, megbecsültségüket a társadalomban. „Egy külföldi városba, Párizsba vagy Londonba is azért mész el, mert a művészetet nézed meg. Sokszor mondják, hogy a művészet csak viszi a pénzt, nem hozza, holott az a dolgok motorja” – fogalmazott a formatervező.