Marie Kondo arra kért, hogy beszélgessek a káddal, mert úgy jobb lesz az életem

2023. március 15. – 00:38

Marie Kondo arra kért, hogy beszélgessek a káddal, mert úgy jobb lesz az életem
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Kismillió weboldal, Instagram-fiók, YouTube-csatorna épül arra, hogy megtanítsák nekünk, hogyan teremtsük meg a tökéletes életet. E tartalmak sorába állt be az új könyvével a rendrakás királynője, Marie Kondo. Kötetében a japán receptek mellett az ideális élethez – azaz a kurasihoz – vezető útról ír, aminek a tökéletes reggeli és esti rutin kialakítása mellett a napközben beiktatott szieszta is része lehet. Kondo tanácsai közül egypárat én is megfogadtam, de volt néhány, ami szerintem nem túl életszerű. Nem tudom elképzelni például, hogy suvikszolás közben beszélgessek a fürdőkáddal, és pénzügyi javak ide vagy oda, nem fogom a padlót felmosó helyett egy ronggyal törölgetni. A lakás bizonyos pontjait viszont átrendeztem – és működött a dolog.

A Tokióban született otthonrendezési tanácsadó, Marie Kondo már nemcsak ruhatárolási és rendszerezős praktikáit osztja meg a követőivel, hanem (néhol egészen fura) életmódtippjeit is. A Marie Kondo’s Kurashi at Home: How to Organize Your Space and Achieve Your Ideal Life (Marie Kondo-féle kurasiotthon: Hogyan rendszerezd a környezeted és érd el az ideális életet)című könyve tavaly jelent meg. Az ideális életről – amit japánul leginkább a kurasiszó takar, de a fogalom ennél jóval többet jelent – fantáziálni könnyű, megvalósítani azonban már sokkal nehezebb. Főleg, ha az embernek limitáltak a lehetőségei azt illetően, hogy hogyan alakíthatja át az otthonát és az életét.

Marie Kondo szerint a kurasi elérése nem attól függ, hogy hatalmas, gyönyörűen berendezett házakban élünk-e, sokkal inkább számít az, hogy képesek vagyunk-e felismerni, mi az, ami örömet szerez nekünk nap mint nap, és tenni azért, hogy ezek a dolgok állandó részei legyenek az életünknek. Szerinte

sokaknak azért gyűlhet meg a bajuk otthonuk rendben tartásával, mert életük egy másik részén is – akár a párkapcsolatukban vagy a munkájukban – hasonlóan nagy a felfordulás és a zűrzavar, mint a nappaliban vagy a konyhában.

Ezen persze az sem segít, ha állandóan ostorozzuk magunkat azért, ha az otthonunk nem úgy néz ki az év mind a 365 napján, mint Marie Kondóé – bár azt nemrég ő is bevallotta, hogy a gyerekei mellett neki is nehezebb rendet tartania. Az ideális élethez vezető úton az egyik fontos lépés az ideális otthon megteremtése, amit kezdhetünk azzal, ha megtisztítjuk házunk, lakásunk – az én esetemben egy budapesti, háromszobás albérlet – akupunktúrás pontjait minden nem odavalótól.

A háznak is vannak akupunktúrás pontjai

Marie Kondo nagyapja jártas volt a hagyományos kínai orvoslásban, és többek között akupunktúrával is foglalkozott. Egészen kis korától az unokáját is kezelte ezzel az ősi, de vitatott hatásosságú technikával, aminek lényege, hogy tűket szúrnak az emberi test bizonyos pontjaiba, és így stimulálják az idegeket, izmokat. Ennek hatására az emberi szervezet természetes anyagokat, például fájdalomcsillapító endorfint termel. Gyakorlói szerint az akupunktúra képes helyreállítani az energia vagy az életerő, azaz a csi áramlását a testben, ami a hagyomány szerint azért is fontos, mert meggátolhatja bizonyos betegségek kialakulását.

Marie Kondo szerint ennek a pozitív energiaáramlásnak kell az otthonunkban is szabad utat teremtenünk, és a fengsuj (feng shui) hagyományai szerint csak akkor tud a csi a bejárati ajtón keresztül az otthonunkba könnyedén belépni, majd távozni, ha nem ütközik semmilyen akadályba. Ezért is kell különös figyelemmel, tisztán és rendezetten tartani az otthonunk három fő akupunktúrás pontját: az előteret, minden olyan helyiséget, ahol vízvezetékek vannak (fürdő, konyha), és a házunk központi helyiségét is, ahol a japán guru szerint még a levegő összetétele, az atmoszféra is más, mint a lakás többi részén.

Ez mind szép és jó, viszont az némiképp megnehezíti a feladatot, ha az ember nem a saját lakásában él, hanem másokkal osztozik egy albérleten. Mi hárman lakunk egy lakásban, mindenkinek van saját szobája, a fürdő és a konyha közös. Mindannyian elég mozgalmas életet élünk, egyetem és munka mellett eljárunk szórakozni, sportolni, és intézzük a mindennapi teendőket. Ilyen, kissé hektikus életvitel mellett nehéz figyelni arra, hogy az ajtón beáramló csi útját ne akadályozza néhanapján egypár mosatlan edény vagy üres sörösüveg és csipszes zacskó, ami az előző esti buli után maradt ott az étkezőasztalunkon.

Egy kis szerencséért az előteret is érdemes feltakarítani

Új könyvében Kondo pontról pontra, azaz szobáról szobára haladva végigveszi, hogy melyik helyiség milyen funkciót tölthet be az életünkben, és mit tehetünk annak érdekében, hogy az a környezet, ahol a mindennapjainkat töltjük – akár egyedül, akár a családunkkal –, segítsen minket az ideális élet kialakításában.

Nemcsak az életerő, de egy japán mondás szerint a szerencse is a bejáraton keresztül érkezik az életünkbe, ezért ajánlatos rendszeresen takarítanunk az otthonunk előterét, valamint azért is, mert az egész napon át tartó munka és iskola után, az utcáról behozott kosszal együtt feltakaríthatjuk és búcsút inthetünk a napközben felgyülemlett gondoknak és stressznek. Az otthonrendező guru azt tanácsolja még, hogy az előteret olyan stílusú holmikkal rendezzük be, amik híven tükrözik a személyiségünket, hiszen

a bejárat olyan a háznak, mint az embernek az arca. Az az első, amit észreveszünk és jól megfigyelünk, bárkivel is találkozunk.

A nappali és a konyha többfunkciósak lehetnek, nemcsak a főzés, a közös családi reggelik, vacsorák és beszélgetések helyszínei, hanem az előtérhez hasonlóan rólunk is elárulnak egy-két apróságot. A konyhában is uralkodik a Kondo-féle „csak olyan holmik vegyenek körbe minket, amik örömet szereznek nekünk” szabály. Emellett lehetőleg egy helyen tároljuk azokat az alapanyagokat, eszközöket, amelyeket mindig együtt használunk. Ezt a való életben valahogy úgy kell elképzelni, hogy ha a reggeleket szeretjük egy bögre forró kávéval indítani, akkor legyen egy kinevezett kávéspolc, ahol tároljuk a kávét, a kis kotyogóst, a cukrot, a mézet és a kedvenc kávésbögrénket.

A nappali díszítésével is lehetünk kreatívak. Kondo egyik kliense például szereti a szivárványt, ezért ő a nappalija több pontjára is olyan üvegtárgyakat helyezett el, amelyek az ablakokon érkező fénysugarakat megtörve, mindig színesre festik a szoba falait.

Az illatok segíthetnek elválasztani a munkát a szabadidőtől

A színek és más dizájnelemek mellett akár a különböző illatokkal is feldobhatjuk az otthonunk különböző szegleteit. Marie Kondo – aki szintén leginkább otthonról dolgozik – szeret mentaaromákat használni bizonyos feladatokhoz, míg más teendőkhöz pedig grépfrútillatot használ. Szerinte ez nemcsak a koncentrálásban, a produktivitásban segít neki, hanem abban is, hogy fejben könnyebben el tudja választani az otthon töltött munkaidőt azoktól a szabad pillanatoktól, amelyeket a családjával vagy relaxációval tölt.

Én nagyon érzékeny vagyok az illatokra – a leggyengébb parfümöktől is iszonyatosan émelygek –, így én nem azokkal, hanem különböző zenei stílusokkal kísérleteztem, amiről a guru is ír a könyvében. Munka és olvasás közben rendszerint olyan dalokat hallgatok, amiknek nincs szövegük. Ez lehet egy kedves indie, ambient stílusú playlist, vagy egy elektronikus album, ami ébren tart, de nem tereli el a figyelmem arról, amit épp írok vagy olvasok. Abban szerintem Kondónak igaza van, hogy fontos szétválasztani a munka- és a szabadidőt, akár egy illattal, ami azt üzeni az elménknek, hogy eljött a munka ideje.

Mellékszál, de ide kapcsolódik az a gondolat, miszerint azért nem szerencsés az ágyunkban dolgozni, tanulni, mert az agyunk „tudja”, hogy ott aludni és pihenni szoktunk. Így akaratlanul is elindulnak a testünkben olyan biológiai folyamatok, amelyektől fáradtnak, álmosnak érezzük magunkat, dekoncentráltak leszünk, és könnyebben tesszük félre a laptoppal, füzetekkel együtt a feladatainkat is. Fontos az is, hogy ha nincs egy külön dolgozószoba vagy egy kialakított sarok a házban, ahol csak dolgozni szoktunk, hanem az étkezőasztalhoz ülve nyitjuk fel minden reggel a laptopot, akkor a nap végén pakoljunk el minden munkával kapcsolatos holmit. Így könnyebben elkerülhető az, hogy minden alkalommal, amikor az asztalra – úgymond a munkaterünkre – pillantunk, az jusson az eszünkbe, hogy milyen feladatokkal maradtunk el aznap, vagy miről is lesz szó a másnapi megbeszélésen.

A hálószoba, ezt talán nem is kell nagyon hangsúlyozni, a feltöltődés és a pihenés helye. Marie Kondo szerint az egyik legjobb napindító módszer az, ha olyasvalamit látunk meg rögtön ébredés után, ami örömet szerez nekünk. Így a háló berendezésénél érdemes az ágyunkkal szemközti falat vagy polcot számunkra kedves fotókkal, akár egy festménnyel vagy növényekkel feldobni. Ez volt az egyik Kondo tanácsai közül, amit én is megfogadtam. Úgy gondoltam, ha ez a módszer csak kicsivel is könnyebbé teszi a reggeleimet, akkor megéri kipróbálni. Ezért fogtam magam, és a könyveimet átpakoltam az ágyammal szemben lévő fiókos szekrény tetejére. Bár ez nem tette különösebben kellemesebbé az ébredést, legalább mindennap eszembe jut, hogy szánjak időt az olvasásra.

Marie Kondo a könyvében azt írja, hogy az első gyereke születése után kezdetben arra törekedett, hogy a munkájában és anyaként is tökéletes legyen, „de ez nagyon kimerítő, és otthonrendszerező szakemberként mindig nyomaszt az elvárás, hogy nálam sosem lehet rendetlenség”. Sokat küszködött a saját perfekcionizmusával, amit a gyerekei mellett tanult meg elengedni. Ma már sokkal fontosabb neki a saját maga és a családja jólléte, és ha ez azt jelenti, hogy egy nap végén már nincs ideje és energiája rendet rakni, akkor az is rendben van. Azt írja, a gyerekei érkezése után újra kellett definiálnia, mit is jelent neki az ideális élet, aminek az is része, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a magánélet és a munka között. Ebben sokat segíthet egy tökéletes reggeli és esti rutin kialakítása, amivel Kondo is sokat küszködött, főleg a karrierje legelején.

Az ideális reggel titka az előkészület

Kondo szerint az ideális reggel igazából előző este kezdődik. Amikor este van időnk végiggondolni, hogy mi is fog történni másnap, mire lesz szükségünk munkába menet, előre kikészítjük a másnapi ruhánkat, és lehetőleg a lakáskulcsunktól kezdve a gyerekek cuccain át mindent olyan helyre teszünk, ahol reggel könnyen megtaláljuk őket. Így könnyen elkerülhető a reggeli rohanás, és nem kapkodással, keresgéléssel indul a nap.

Az ideális reggel mindenkinek mást jelent. A tanácsadó a könyvében azt írja például, hogy egyik kliense szeret ébredés után nem sokkal elmenni otthonról, és még munka előtt beülni egy kávézóba, ami így kvázi egy köztes, „én” térré válik az otthon és a munkahely között. Marie Kondo sem volt sokáig tisztában azzal, hogy neki mit jelent a tökéletes reggel és az ideális napirend. Először fontos ezeket magunkban tisztázni, kitalálni, hiszen csak utána vághatunk bele a megvalósításba. Ha ez segít, le is írhatjuk, hogyan szeretnénk minden napunkat indítani, ahogy azt én is megtettem. Amikor megpróbáltam elképzelni, nekem mit jelent az ideális reggel, próbáltam a valóság talaján maradni és olyan dolgokra gondolni, amelyeket tényleg meg lehet valósítani. Például azt, hogy ébredés után még legalább fél óráig ne nézzek rá a telefonomra, ne válaszoljak a munkahelyi emailekre, üzentekre, ne pörgessem az Instagramot, Facebookot stb.

Az új szokások bevezetésével azonban óvatosan kell bánni. Ugyanis ha egyszerre akarunk túl sok mindenen változtatni, akkor előbb-utóbb összeomlunk, és nagy valószínűséggel fel is adjuk az egészet. Ezért is érdemes egyszerre csak egy új szokást bevezetni, amihez Kondo szerint tíz nap szükséges.

Egy kis énidő napközben is kell

A szigorú reggeli rutin és percről perce beosztott napirend után az alvás előtti órákat már Kondo is lazábban tölti el. Neki az vált be, ha nem azon görcsöl, hogy minden este jógázzon vagy nyújtson, inkább arra koncentrál, hogy melyek azok a szokások, cselekvések, amelyeket ki kellett iktatnia az életéből azért, hogy a gyerekei lefektetése után neki is könnyebben menjen az elalvás. Mint sokan mások, már ő is kevesebbet nézi a telefonját lefekvés előtt, mert a mobilozás stimulálja az idegrendszerünket, ami nemcsak késlelteti az elalvást, de valószínűleg az alvás is felszínesebb lesz miatta.

A nap végén, zuhanyzás közben sokan szeretjük végiggondolni, hogy mi is történt velünk aznap, mi volt jó vagy épp mi mehetett volna jobban. Japánban a fürdésnek van egy olyan jelentése is, miszerint nemcsak a testünket tisztítja meg a piszoktól és a szennyeződésektől, hanem az elménket, a lelkünket is a nap folyamán felgyülemlett stressztől és frusztrációktól.

A hosszú fürdők mellett Marie Kondo is szeret néhanapján beiktatni egy kis extra énidőt az este folyamán, amikor montázstechnikával gyártott albumait lapozgatja. Ezek a saját kezűleg gyártott könyvek tele vannak képekkel különböző lakberendezési magazinokból vagy desszertekről készült fotókkal, de van például egy csak zöld színű tárgyakat tartalmazó albuma is, amit akkor szokott lapozgatni, ha relaxálni szeretne. Fontos azonban, hogy elcsendesedésre és pihenésre napközben is szakítsunk időt. Kondo például napi háromszor tart egy rövid teaszünetet, amikor sem házimunkával, sem más feladatokkal nem foglalkozik.

És végül, de nem utolsósorban a hálaadás fontosságát emeli ki. Kondo szerint a hálát úgyis kifejezhetjük a környezetünknek, ha megpróbálunk visszaadni valamit annak a közösségnek, amelyben élünk. Neki például eltökélt szándéka az, hogy Amerikában is életben tartsa hazája kultúráját, ezért is szeret japán tervezőkkel együttműködni, de szeret a körülötte élőknek hagyományos japán teafőző ceremóniákat is tartani.

Boldogabb leszek, ha beszélek a kádamhoz takarítás közben?

A saját kurasijáról szóló könyvében Kondo egypár, nekem szürreális tippet is ad (de persze lehet, hogy csak én nem vagyok elég nyitott), ami nemcsak minket tölthet fel csivel, de ha megfogadjuk a tanácsait, akkor jobb kapcsolatot ápolhatunk a minket körülvevő holmikkal is.

Ahogy az embereknek, úgy Kondo szerint a tárgyaknak is lelkük van, ezért szerinte empátiával kell bánnunk velük. Azt írja, hogy képzeljük magunkat a földre dobott ruha vagy a könyv helyébe, ami gazdátlanul hever a kanapén, és szinte az arcunkba üvölti, hogy „tegyél vissza a polcra, nekem ezt itt nem komfortos!”. Ha pedig túltettük magunkat azon, hogy már a könyveink is „üvöltöznek” velünk, akkor jöjjön a következő Marie Kondo-féle furcsaság:

Kondo szerint az otthonunk takarítása úgy a leghatékonyabb, ha beszélgetünk közben a házunkkal. Ő például minden alkalommal megköszöni a fürdőkádjának, hogy sosem volt még penészes.

És ha már a takarításnál tartunk, Japánban az a szokás, hogy a gyerekek mossák fel az iskolák folyosóit, osztálytermeit. Mégpedig úgy, hogy a jógából ismeretes lefelé néző kutyapózban tolnak maguk előtt egy rongyot. A japán guru azt írja, ő a mai napig ezzel a technikával mossa fel az otthonát porszívózás után, amitől nemcsak a ház padlója lesz tiszta, de Kondo szerint felér egy jógaórával is. A fengsuj szerint egyébként, ha rendszeresen takarítjuk a házunk alapját, azaz a padlót, azzal nemcsak a jó híreket vonzzuk be az életünkbe, de pénzügyi javakat is – leginkább az utóbbi reményében úgy döntöttem, ezt én is kipróbálom. Csak a szobám padlóját szerettem volna feltörölni, de már a felénél éreztem, hogy ez nem nekem való „sport”. Fájt mindenem, kényelmetlen volt, és ahelyett, hogy jobbá vált volna a kapcsolatom padlóval, csak még inkább gyűlöltem minden centiméterét.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!