Egy teljesen új Szent Anna-tót álmodtak meg, de ennek ára van

Székelyföld egyik legismertebb természeti látványosságát, a Szent Anna-krátertavat évente több tízezren keresik fel. A Szent Anna-tóhoz sokakat gyerekkori emlékeik fűzik Székelyföldön, de látogatók érkeznek ide a Kárpátokon túlról, sőt külföldről is. Közismertségénél ugyanis már csak – a földrajzkönyvekből is ismert – a tó jelentősége mutat túl. A Szent Anna-tó ugyanis az európai kontinensen is egyedülálló, de világszinten sincs párja, hisz egyedüli tó, amely egy vulkán kráterében alakult ki és csak esővíz és olvadás táplálja. Ráadásul a tótól nem messze, a másik ikerkráterben ott a Mohos-tőzegláp is, amely a több növényritkaság jelenléte miatt természeti értékként van nyilvántartva. A Szent Anna-tó – Mohos tőzegláp természetvédelmi terület, különleges természetmegőrzésű terület, a Natura 2000 összefüggő európai ökológiai hálózat része.

Pár éve, amikor a területtulajdonos lázárfalvi Szent Anna Közbirtokosság megbízta a Pro Szent Anna Egyesületet a terület képviseletével és gondozásával, jelentős változtatásokra volt szükség. Mindenek előtt a legfontosabb a szemléletváltás volt: a tömegturizmus fenntartása helyett, a természet megóvása lett a legfontosabb feladatuk. Ennek következménye, hogy a Szent Anna-tóra, a Mohos tőzeglápra és mindenre, ami ezekhez tartozik, természeti múzeumként tekintenek.

Ez pedig egyet jelentett azzal is, hogy nemcsak az autók alsó parkolását szorították vissza a Szent Anna-tó közvetlen közeléből, de megtiltották a tóban való fürdőzést és a piknikezést, sütögetés is a tóparton. Az egyesület számára ugyanis már egy évtizeddel a döntés meghozatala előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a tó vizével valami baj van: válságossá vált a kontinens egyetlen olyan krátertavának állapota, amely még mindig egy ép kráterben helyezkedik el.

A Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Csíkszeredai Kara ezért még 2011-ben komplex kutatási programot indított el a tavat érő környezeti terhelés jellegének és mértékének felmérésére. A kezdeményezéshez több kutatóhely is csatlakozott, fizikus, vegyész, geológus, mikrobiológus és limnológus szakemberek közösen munkálkodtak a tó ökológiai rendszerének feltárásán, a vízminőségromlás okainak kiderítésén. Ennek a tízéves munkának az eredményét mutatta be A gyorsan változó Szent Anna-tó című tanulmánykötet, amelyet a Máthé István környezeti mikrobiológus és Vörös Lajos limnológus, algológus jegyez.

Az ábrákkal, fotókkal bőségesen illusztrált könyv a szerzők Szent Anna-tóval kapcsolatos fizikai, kémiai, algológiai és bakteriológiai kutatásainak (2012-2020) eredményeit mutatja be, és 2022. júniusában jelent meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó gondozásában, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság támogatásával. Legutóbb pedig december 8-án ismertették: „A Csomád vulkán térségének kutatási eredményei új kiadványok tükrében” elnevezéssel szervezett tudományos találkozón.

Innen és főleg Dósa Elek-Leventétől, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetőjétől tudjuk, hogy

a víz egyensúlya felbomlott, minősége hanyatlásnak indult, az algák miatt pedig a színe is elváltozott. Emiatt félő, hogy az algásodást követően a természeti kincsből lassan egy bűzős, elposványosodott víztest lesz.

Ennek egyik okozója épp a tömegturizmus volt, vagyis inkább annak nem kívánt hatásai: a fürdőzök napvédő krémjei is szennyezik a vizet és az erdőben hagyott ürülék is a vízbe kerül az esőzéssel. Emellett két halfajta is bekerült a tóba, amelyek felbolygatva annak élővilágát gyorsították a tó algásodását.

A Medve-tónál kialakított rendszer – ahol időnként pihenni, regenerálódni hagyják a tavat, így rendezett körülmények között folyik a fürdés – az ügyvezető szerint a Szent Anna-tónál már nem működhetett. Dósa Elek-Levente és csapata ezért a természeti kincset egy teljesen más elképzelés mentén kezdte el működtetni, amely a víz minőségének és állapotának javulását segíti, de legalábbis a romlását a megoldás megtalálásáig mindenképpen lassítja.

Ez a természeti múzeumos elképzelésük pedig szerintük megadja azt az egyedi pozíciót is a tónak, amit megérdemel a turisztikai látványosságok sorában. Hisz addig, amíg az emberek a Szent Anna-tóra fürdőzőhelyként tekintettek, nem sokban különbözött más ilyen típusú lehetőségektől, miközben jelentősége ezen messze túlmutat.

Ha fogcsikorgatva is, de a székelyföldiek elfogadták a Pro Szent Anna Egyesület döntését, és látogatókból azóta sincs hiány, több tízezren keresik fel évente a tavat és tőzeglápot. Ott jártunkkor azonban arra is felfigyeltünk, hogy a belépőjegyek is megdrágultak, illetve már nemcsak az autóval, hanem a gyalog érkezőknek is fizetniük kell azért, hogy a tó körül egy sétát tegyenek. Az ügyvezetőt ezért a jövőbeni terveik mellett az árakról is megkérdeztük.

„Csak látszólag nőttek meg az árak. A túrázóknak nem, csak az ügyeskedőknek kell fizetniük”

Régen 20 lejbe került a tó melletti parkolóhely és a fent maradók 10 lejért parkolhattak. Ez az összeg az évek során folyamatosan nőtt. Most pedig látszólag jelentősen drágább lett a Szent Anna-tó és a Mohos meglátogatása. Járműtől függően 40 és 220 lej között mozog a belépőjegy ára, amit az erre a célra létrehozott jegypénztárnál kell a kirándulás végén kifizetni. Az autót egy jegy áráért 3 órára lehet a parkolóhelyen hagyni. Személyeknek pedig elvileg 30 lejbe kerül a látogatás. Ha valaki kifut a 3 órából, annak fél óra után minimális pótdíjat kell fizetnie (autótól függően 2-15 lej/megkezdett fél óra). Aki viszont a belépőjegyét veszíti el, annak 200 lejt kell kifizetnie, függetlenül attól, hogy hány kerékkel érkezett. Érdemes tehát az autóban hagyni a ficujkát, megjegyezni a beléptető időt, és nem magunkkal cipelni a jegycédulát.

Bár az árakat nagy betűkkel tüntették fel a jegypénztárnál, Dósa egy érdekes jelenségre hívta fel a figyelmünket:

„nagyon sokan, mind a mai napig, úgy gondolják, hogy a szabályok a hülyéknek vannak. Autóval érkeznek, de nem állnak be a parkolóba, hogy 40 lejes parkolási díjat fizessenek. Megállnak valahol az út szélén, az infópontnál pedig azt mondják, hogy gyalog érkeztek. Ezért voltunk kénytelenek bevezetni a személyre szabott díjazást, mert ha utánaszámol az ember, akkor 30 lej/fő kevésbé éri meg egy társaságnak, mintha együtt fizetnének 40 lejt”

– mondta az ügyvezető, aki hozzátette, „a 30 lej tulajdonképpen egy elrettentő összeg, ami azoknak szól, akik nem szeretnék betartani a működési rendet”

A tényleges bakancsos turistáknak azonban nem kell belépőjegyet fizetniük. Őket az öltözetük mellett arról ismerik fel, hogy nem az aszfaltút, hanem a Tusnádfürdő, Sepsibükszád, Bálványos felől Szent Anna-tó irányába vezető erdei ösvényeken érkeznek. A bakancsosokon kívül nem kell belépőjegyet fizetniük a mozgáskorlátozottaknak és fogyatékkal élőknek sem. Ők, illetve a 65 éves kor felettiek, az állapotosok és a kisgyermekes családok is lejuthatnak ingyenes kisbusszal a Szent Anna tóhoz, az oda-vissza 1,5 kilométeres utat ugyanis nem mindenki tudja megtenni segítség nélkül. A bakancsosoknak akkor kell 10 lejt fizetniük, ha a Mohosba akarnak menni, ami már egy vezetett túrát feltételez.

A 40 lejes autós belépőnél Dósa megjegyezte, hogy szeretnék, ha érvényesülne „a Szent Anna-tavat meglátogatni nem jog, hanem kiváltság” gondolata. Székelyföldön a 40 lej jelentős összegnek számít, örülnének, ha az emberek jobban értékelnék a természeti értékeket, és talán kétszer is meggondolják az idelátogatást azok, akik nem értékelik kellőképpen. De hozzátette, „ha a belépőjegyet lebontod személyekre, akkor már rögtön nem olyan vészes a történet”.

Ha egy autóval ketten érkeznek, húsz lejt kell fizetniük fejenként, míg négy utasnál már csak tíz lejre jön ki a belépő fejenként. A motorral érkezőknek alapból 20 lejt kell fizetniük. De a személygépkocsik kategóriába tartoznak a kilenc személyes kisbuszok is, amelyek általában diákokat szállítanak. És van egy másik köztes kategóriájú kisbusz is, ami 22 főig terhelhető. Ez 170 lejes, a belépő így fejenként 8 lejbe kerül. Az ennél nagyobb buszok esetében átlagosan 35 fővel számolnak. A 220 lejes belépő így fejenként 6 lejnek felel meg.

„Ötven főnél már 4 lej 40 bani egy főre, az árba bele van számítva az is, hogy a tömegközlekedés környezetvédelmi szempontból jobb, mint a személygépkocsi” – fejtegette Dósa.

A Szent Anna-tóhoz azonban a legtöbben személygépkocsival mennek. Dósa Elek-Levente emlékeztetett, hogy 2018 előtt az autók húsz lejért az alsó parkolóhelyig mehettek le. Az előző gondnokság idejében a Mohos tőzeglápnál a látogatás személy alapú volt, a jegy fejenként 5 lejbe került. Két személy tehát tíz lejért vásárolt jegyet, ami mellett – akkor még – a mosdóért is 3 lejt kellett fizetni. Az ügyvezető számításai szerint a 2018-as ár tehát nem sokban különbözött a mostanitól, csak korábban a díjszabást elosztották a szolgáltatások között, ezért nem volt annyira kirívó, mint most.

Dósa szerint az, hogy a régi gondnokság a WC-t fizetőssé tette, arra sarkallta az embereket, hogy az erdőben vagy a vízben végezzék el a kis és nagy dolgaikat. Az alapvető szükségletekért pénzt kérni pedig szerinte elvi kérdés. Most, hogy ingyenes, többen használják a WC-ket, a költségeit pedig beleépítették a belépők árába.

Fürdeni és piknikezni már nem, de télen szánkózni még lehet

A Szent Anna-tó és környéke évi több tízezer embert fogad a nyári periódusban, jelentősen kevesebbet a tavaszi és késő őszi szezonban, illetve télen is nagyon sokan látogatnak el ide. A csodaszép táj mellett a turistákat a téli szezonban a szánkózás is csalogatni szokta. Azonban itt is történtek változások. Az egyesület a három személyes, sítalpas szánkókat Svájcban gyártott, két személyes, de sokkal biztonságosabb szánkókra cserélte.

„Nagyon-nagyon egyszerű magyarázata van, hogy miért nem használjuk a sítalpas szánkókat. Bár azok a szánkók gyorsabbak és magasabbak, hihetetlenül veszélyesek voltak. Egyáltalán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy azok életveszélyes eszközök voltak. Szemtanúja voltam olyan esetnek is, amikor egy gyalogos nénikét három felnőtt férfi úgy elütötte hátulról egy ilyen szánkóval, hogy a néni szaltóból tarkóra landolt. A hölgyet mentő vitte el” – mondta az ügyvezető.

A 2019-ben vásárolt 150 darab szánkót havas időkben ki lehet bérelni az egyesülettől 50 lejért. Ezért az összegért 1,5 órát lehet csúszni vele és akár 3 felvonás is belefér. Ezekből egyet az egyesület garantál. Ha valaki lecsúszik, és letelik a bérlési idő vontatás nélkül, azt ennél több idő eltelte után is felvontatják. Az új szánkók vontatása szintén a biztonság jegyében történik, ezért 20-25 kilométer/h-nál nagyobb sebességgel nem húzzák. Továbbá megengedett saját szánkóval is csúszni, de azt az emberek maguknak kell felhúzniuk a dombra. Tavaly erre még márciusban is volt lehetősége az embereknek, mert akkor hullott kellő mennyiségű hó.

Szó volt korábban arról is, hogy korcsolyapályát is kialakítanak, ha az idő ezt valamelyik évben lehetővé teszi, de megfelelő vastagságú, azaz legalább 25-30 centiméteres jég és hosszabb ideig tartó -10 Celsius alatti hőmérséklet 2017 óta nem volt.

Ugyanakkor az ügyvezető szerint 2024 júniusára kiépül majd az Szent Anna-tó – Mohos-tőzezegláp Ökocentrum is, az az a Szent Anna-tó látogató és tudásközpontja, ami a teljes területre kiterjedő táborozási, tanulási lehetőséggel kecsegteti a turistákat. Lesz erdei iskola, nyári táborozás, cserkész foglalkozás, interaktív táblák, kiállítótér, a kutatóknak szálláslehetőség. Dósáék ugyanis úgy gondolnak a térségre, mint egy természeti múzeumra, amiről még a helyieknek is van még mit tanulniuk.

A medvekaki és a nyomok maradnak, a medvét inkább a látogatási idő utánra szoktatnák át

Ha a Szent Anna tóra tágabb értelemben gondolunk, akkor bizony – a Mohos és a tó nyújtotta látványosságok mellett – a medvék is szóba jönnek, hisz a vulkáni kráterek környékén lévő fenyvesekben hemzsegnek a barnamedvék. A medvék – a turisták nagy örömére – gyakran lemerészkednek a tó partjára is.

Lábnyomokat, ürüléket manapság is bőven lehet találni a tóparton, de a medvékből már kevesebb jár le látogatási időben. Erre pedig a Pro Szent Anna Egyesület tudatosan odafigyel. Dósa szerint a fürdőzés idején a kukákhoz és turisták etetéséhez szokott medvéket elszállíttatták. A medvéket pedig igyekeznek hozzászoktatni ahhoz, hogy csak esténként merészkedjenek le a tó mellé. De hogy ezt ilyenkor se emberi hulladék után kutatva tegyék, ezért a szemeteseket felszámolták, csak három medvebiztos hulladékgyűjtő maradt; kettő a tó mellett és egy a parkolóban. A nagyobb biztonság érdekében ezeket éjszaka még villanypásztor is védi.

„A látogatói program merev betartása olyan állapotot teremt, ami lehetővé teszi, hogy a medvék alkalmazkodjanak a körülményekhez. A barnamedve egy nagyon értelmes, könnyen és gyorsan alkalmazkodó faj, ami alapjáraton nem szereti az ember jelenlétét. A nyári szezonban ők is aktívabbak, de ha megszokja, hogy szürkülettől reggel kilencig nincs ember a területen, akkor egy idő után megtanulják, hogy esténként nyugodtan téblábolhatnak a területen, mert nem lesz probléma. Az elmúlt években pedig ennek köszönhetően már sokkal kevesebb medvét lehetett látni a Szent Anna-tónál. Aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy találkozott egy medvével, az egy véletlen találkozásnak az eredménye volt, és nem azé, hogy a medve a tó melletti szemetesek miatt merészkedett le” – fejtette ki az ügyvezető.

De nem csak a medvéket, a látogatókat is arra próbálják nevelni ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő programjaikon, illetve a medvekérdést tematizáló fórumokon, hogy ne etessék a medvéket. A medvék ugyanis így hozzászoknak a könnyű élelmiszer szerzéshez, és a Sepsibükszádtól Szent Anna-tó felé vezető úton gyakran kiállnak elemózsiát koldulni. Ezek a medvék később nagy eséllyel lakóterületen is bepróbálkoznak maradékokat keresni. Az egyesület a jelenség visszaszorítása érdekében már kérte a vadásztársaságsegítségét, és első körben táblákat fog kihelyezni a bálványosi és a sepsibükszádi útra, amiben jelezni fogják, hogy a medvék etetése pénzbírságot von maga után.

A Szent Anna tóban lévő fejes domolykónak és kárásznak vesznie kell

Dósa Elek-Leventének már évekkel ezelőtt feltűnt, hogy a víz színe az algásodás miatt megváltozott, és észrevette azt is, hogy a tóban halak úszkálnak, ami azért volt feltűnő számára, mert korábban voltak próbálkozások halfajok betelepítésére, de ezek nem éltek meg a Szent Anna-tó vízében. A halak megjelenése tehát a tó állapotát és a víz minőségét is tükrözte, sőt felkeltette benne azt a gyanút, hogy a halaknak köze lehet a víz algásodásához is.

Dósa ezért előbb az illetékes hatóságokhoz fordult, akik akkor figyelmen kívül hagyták a problémát, majd mivel a tó állapota láthatóan romlott, felkereste Imecs István halakra specializálódott kutatót is, akinek a segítségével megállapították, hogy a Szent Anna-tóban kárász települt, a halak pedig felborították a tó egyensúlyát azzal, hogy elpusztították a vízben szaporodó élővilágot. Erre azonban tudományos visszaigazolást csak 2019-ben kaphattak, ugyanis előző években intézményes akadályok gátolták a mintázást. 2021-ben derült ki, hogy egy második halfaj, a fejes domolykó is jelen van a tó vizében.

Miután Dósáék átvették a terület kezelését, Imecs Istvánnal ismét neki fogtak a probléma kezelésének, és Máthé István kutatóval kiegészülve egy asztalhoz ültették az érintett intézmények képviselőit, hogy tisztázzák a vízminőség és a hal probléma kérdését. De legfőképpen intézményes konszenzusra szerettek volna jutni arról, hogy a Szent Anna-tó vizének állapota egyre rosszabb, és az eutrofizációt a tó elposványosodása követi majd, ami óriási problémát jelent.

„A Szent Anna-tónak a problémája olyan egyedi, mint amilyen egyedi a Szent Anna tó maga. Ezek a szempontok, amiket az előbb említettem, hogy nincsen kifolyása, nincsen friss víztáplálása, nincsen áramlása, stb. ez gyakorlatilag azt is eredményezi, hogy a tófenékre lerakódott iszapot nem szabad bolygatni, mert az iszapban lezáródott bomlásgázok ha egyszerre szabadulnak fel, az nagyon gyorsan kiüti az oldott oxigént, ami gyakorlatilag felgyorsítja az algapopuláció összeomlását, tehát posványosodást eredményez, amit szeretnénk megelőzni”

– részletezte Dósa. Mivel a halak számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A legegyszerűbb az lett volna, hogy egy klasszikus merítőhálós lehalászással eltávolítjuk a halakat a tóból. Innentől kezdve viszont a halaknál alkalmazandó módszerek palettája is nagyon-nagyon leszűkült.

A Pro Szent Anna Egyesületnél többféle csapdás módszert is kipróbáltak (pl. varsa), illetve a kopoltyúhálókon is elgondolkodtak, de hamar rájöttek, hogy nem sokra mennek vele. A halak nagyon óvatosnak bizonyultak, és rendszerint kikerülték a csapdákat. A horgászás kérdése pedig ki van zárva, mert nagy a veszélye, hogy kontraproduktív lenne. Szinte bizonyos, hogy sokan horgásznának a Szent Anna-tón, de sajnos az ezzel járó szervesanyag-szennyezést nem lehet bevállalni. A hal probléma kérdése tehát bár egyelőre egy megoldatlan ügy, de az illetékesek gőzerővel dolgoznak a megoldásán.