„Konkrétan a B tervemet élem.” Erdélyi turnéra indul Felméri Péter

Az interjúra készülve próbáltam utánanézni, mostanság hogyan is alakult a karriered, és találtam egy nagyon régi videót. Gyakorlod még az extrém le nem ugrást?

Hú, de régi videót találtál… Aktívan már nem, de a szellemisége folyamatosan velem van. Tehát tényleg nem ugrok le magas helyekről extrém módon. Ez már így beépült az életembe. Már annyit gyakoroltam, hogy természetesen megy, és nem kell annyit kínlódjak, mint a videóban. A tíz év az tényleg tíz év, és az azért érződik.

És közben apuka is lettél, talán felelősségteljesebben viselkedsz, és nem vállalsz ilyen extrém mutatványokat.

Talán igen, de nem ismerem ennyire magam. A dolgok viszont összekapcsolódnak, és az apaság mindenképp felelősséggel jár.

A mostani turnéd kampányvideójában az erdélyi medvehelyzetről van szó. Téged ennyi időn után még mennyire inspirál Erdély vagy Kolozsvár?

Szerintem nagyon. Része a lényemnek. Kolozsváron születtem, 28 évig ott is éltem. A külsőségek szintjén is jelen van a hétköznapjaimban, hiszen ott maradt a családom, gyakran utazok haza, de szerintem hatással van az életfelfogásomra is, még mindig ezen keresztül látok rá a dolgokra.

Valójában még mindig többet éltem Kolozsváron, mint bárhol a világon, úgyhogy én kolozsvárinak tartom magam.

A Facebook-oldaladon visszatérő téma az apaság, illetve a gyerekeid.

Nagyon érdekes a látásmódjuk a világról, és jól megfogalmaznak bizonyos helyzeteket, amit érdekes és vicces is hallani. És folyamatosan, tehát 0-24-ben apa vagyok. Ez azért rányomja a bélyegét bármire, amit csinálok, tehát egyértelmű, hogy a humoros dolgokra is. A mostani műsor is főleg e köré a téma köré épül: a család, a gyerekek, illetve milyen apának lenni. Volt egy fordulat az életemben, 40 évet töltöttem a nyáron, és ezen is elgondolkodtam. Ez szintén egy erős vonal a mostani estemben. Egy picit visszatekintek a kolozsvári gyerekkoromra, és ezt összehasonlítom a gyerekeim mostani életével.

Mit szólnál, ha a fiad vagy a lányod követni szeretne a humorista pályán?

Nagyon kis kreatívak, viccesek meg ügyesek, de én biztosan nem erőltetek semmit. Hogyha van hozzá kedvük, akkor persze támogatom, segítem őket, de ha nem, akkor nem akarom erre terelni őket. De nem csak a humor, de semmilyen más irányba sem akarom irányítani őket.

Az októberi partiumi fellépéseidet leszámítva hány év után láthat újra az erdélyi közönség?

A nyáron is volt fellépésem Nagyváradon, tehát nem olyan rég. Viszont turnézni – ahogyan éveken keresztül a Szomszédnénivel jártunk – 2019-ben voltam utoljára. Utána a járvány miatt ez megszakadt, mert a mindenféle korlátozások miatt nem volt rá lehetősége. Nyaranta viszont – amikor épp engedték – , azért 2020-ban, illetve 2021-ben is voltak kisebb fellépéseim Erdélyben.

Nemrég szerepeltél egy reklámban, amely IT-szolgáltatásokat népszerűsített. Te informatikusként végeztél. Nem hiányzik ez a szakma, ami mostanában azért elég nagy pályát fut be?

A Covid-időszakot az informatikusok szerintem meg sem érezték igazán, ugyanúgy tudtak dolgozni, mint előtte. Esetleg annyi történt, hogy otthonról dolgoztak, de hát ez megoldható bárhonnan. Ez egy nagy könnyebbség. Mert a humorszakma meg például teljesen behúzta a kéziféket, sokáig nem lehetett fellépni.

Nem véletlenül tanultam informatikát: nagyon szerettem tanulni is, meg két-három évig dolgozni is ezen a területen. Viszont ezek alatt az évek alatt volt egy hiány az életemben, amit nem is tudtam megmagyarázni és megfogalmazni. Amióta a humorra foglalkozom, azóta nincs ilyen érzésem. Azóta sem tudom, hogy valójában mi volt ez a hiány, de már nem érzem. Éppen ezért mondom, hogy most ott vagyok, ahol lennem kell. Nem feltétlenül hiszek a sorsban, de valahogy az az érzésem, hogy jó helyen vagyok. És most, hogy vége a járványnak, újra fel is lehet lépni.

Felmerült benned B tervként az informatika? A Covid-időszakban volt B terved?

Nekem igazából az informatika volt az A tervem. A mostani életem már konkrétan a B terv.

Könyvet még írsz?

Folyamatosan dolgozom rajta. Ez olyan, amit nem tudok letenni, mert mindig jönnek az ötletek, meg írogatok, de nincs egy konkrét céldátum, vagy nincsenek határidők. Egyelőre gyűlnek a fiókban az ötletek egy novelláskötetre.