A marosvásárhelyi állatkert a környezettudatosság, a tudomány és a kultúra találkozóhelye szeretne lenni

2022. május 29. – 12:40

frissítve

A marosvásárhelyi állatkert a környezettudatosság, a tudomány és a kultúra találkozóhelye szeretne lenni
A fürdeni imádó emukat egy magánszemély adományozta a marosvásárhelyi állatkertnek – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

Új alapokra szeretné helyezni Szánthó János igazgató a marosvásárhelyi állatkert működését: a kultúra, fenntarthatóság, környezetvédelem, alternatív energiaforrások csak néhány azok közül a hívószavak közül, amelyek mentén megpróbálja újra szervezni és Románia leglátványosabb, legkortársabb állatkertjévé fejleszteni a marosvásárhelyi létesítményt. Az Amszterdamból hazatért szakembernek gyerekkori álma valósult meg, amikor meghívták szülővárosa állatkertjének igazgatói állásába, de tudja, hogy nagy munka vár rá. Vannak partnerei ebben az elképzelésben, hisz a legtöbben azok közül, akik az állatkertben dolgoznak, ugyanolyan elhivatottan viszonyulnak munkájukhoz, mint Szánthó János.

Szántó János igazgató Marosvásárhelyen született, gyerekkorának egyik meghatározó élménye volt a számtalan állatkerti látogatás, szabadideje nagy részét itt töltötte, és nagyon sok kedves emléke fűződik ehhez a helyhez. Tavasszal például epret vásárolt a medvéknek, és azzal etette az állatkert őket. Mindenkit ismert, és őt is mindenki ismerte a gondozóktól az állatkert igazgatójáig. Már akkor eldöntötte, hogy ezt a pályát fogja választani. Elvégezte Kolozsváron az állattenyésztési szakot, és utána megpróbált visszajutni szülővárosába, Marosvásárhelyre, azonban a forradalom előtti időszakban ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat.

Giurgiuba helyezték ki, de azt nem fogadta el, és a forradalom után kiment Magyarországra, ahol a nyíregyházi állatkertben kezdett el dolgozni, amely Szántó János elmondása szerint messze el volt maradva a marosvásárhelyi állatkert által biztosított körülményektől. Itt már megvolt az oroszlánok kifutója, a majomház, a madárház, tigrisek voltak. Ehhez képest Nyíregyházán mindössze pár őzzel, szarvassal, medvével és farkassal indult a létesítmény. Ebből kezdte el lassan felépíteni a most működő állatkertet. Meg kellett küzdeni mindenért. 17 évig dolgozott Nyíregyházán, amely mára már az egyik legnagyobb európai gyűjteménnyel rendelkezik. Mivel Szántó János volt a kapcsolattartó nemzetközi szinten, így nagyon szoros munkaviszonya volt sok európai és más kontinensen lévő állatkerttel is, és így hívták meg aztán az amsterdami állatkertbe dolgozni.

Szánthó János igazgató a kutyájával. A kuvasz mindenhova elkíséri – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Szánthó János igazgató a kutyájával. A kuvasz mindenhova elkíséri – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex

A marosvásárhelyi állatkert mindig tudta tartani a szintet, mert a legtöbb igazgató szívügyének tekintette a sorsát. A forradalom után volt egy hanyatlás, mert nem volt pénz, nem működött a régi infrastruktúra. Aztán miután elmúltak ezek a nehéz idők, akkor próbáltak nem a mennyiségre, hanem a minőségre figyelni, mondja Kopacz András aligazgató. Ő Bereczki Boldizsár igazgató nyugdíjazása után néhány évig vezette is az állatkertet, és Szánthó Jánossal is együttműködött, főleg abban a periódusban, amikor Szánthó a nyíregyházi állatkertből az amszterdamiba költözött.

Mindig volt egy olyan álma, hogy egy történelmi állatkertben is dolgozhasson, árulta el Szánthó János, és ennél történelmibbet meg elképzelni sem lehet, hiszen az amszterdamit 1838-ban alapították. Ami most megtekinthető Amszterdamban, annak nagy része már a 19. században létezett, könyvtárral, planetáriummal, etnográfiai múzeummal. Óriási gyűjteményük volt, annyira híres, hogy Darwin onnan kért állatokat tanulmányozásra. Ennek a múzeumnak lett a főkurátora Szánthó János, és a mai napig kivételes szerencseként tekint vissza az ott töltött évekre, hiszen valóban a világ egyik legrégibb, legjobb állatkertjéről van szó.

A kapcsolata a marosvásárhelyi állatkerttel sosem szakadt meg, és amennyire lehetett, mindig segítette szülővárosát ilyen tekintetben, támogatta az itteni munkatársakat, lévén, hogy ő az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége bizottságának is tagja volt, sőt az EAZA központja az éppenséggel az amsterdami állatkertben található, tehát nagyon szoros együttműködés van a két intézmény között. Tanácsára a marosvásárhelyi állatkert is kérte felvételét ebbe a szervezetbe, és ő lett a mentora az alatt az ötéves folyamat alatt, amelynek el kellett telnie, amíg teljes jogú tagja lett az állatkert az EAZA-nak. Így sikerült elefántot, zsiráfot beszerezni Marosvásárhelyen, és nagyon sok állatot maga Szánthó János küldött nekik Amszterdamból.

Azonban a folyamat nem volt zökkenőmentes, mert többszörös igazgatócsere volt, ezért még mostanra sem sikerült teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek nélkül nem nyerhet felvételt az állatkert a szervezetbe. Ennek vetett véget a Soós Zoltán polgármester meghívása, hogy jöjjön vissza Szánthó, és csináljon egy jó állatkertet a városnak, és ismét elkezdődött az EAZA-ba való felvétel procedúrája. Így aztán Amszterdamból visszavezetett az út a szülővárosba. A gyerekkori álom vált így valóra, ugyanakkor pedig kihívás volt, hogy mindaz, amit a nyíregyházi és amszterdami állatkertekben tanult, át tudja ültetni a marosvásárhelyi helyszínre is.

Kopacz András aligazgató mondta el, hogy most már leváltak a polgármesteri hivataltól, azaz önálló entitásként működnek, és ez egy gyorsabb reakciókészséget ad az intézménynek, ami gyakran létfontosságú, hisz nem lehet mindig arra várni, hogy a bürokrácia útvesztőiben utazó kérvények célba érjenek. Annak ellenére, hogy most a Somos-tető is az állatkerthez tartozik, úgy érzi, hogy ez a nagyobb fokú szabadság kedvezni fog a fejlődésnek. Annak idején, miután 1988-ban kilépett a mezőgazdasági iskola kapuján, gondozóként kezdte a majomrészlegen és végül a hódmezővásárhelyi állattenyésztési főiskolán szerzett diplomát, amelyet Temesváron honosítottak. Nemcsak a majomházban fordult meg gondozóként, hanem a ragadozóknál is, ahova az oroszlánháztól a ragadozó madarakig és a vaddisznókig, medvékig sok minden beletartozott. Rengeteget tanult élesben, és ez minden gondozóval így van, mondja Kopacz András.

Míg az amszterdami állatkert 11 és fél hektáron működik, a budapesti pedig tizenkettőn, Marosvásárhelyen 42 hektár áll rendelkezésre ahhoz, hogy valóban egy ideális állatkertet valósítsanak meg. Egy óriási potenciál ez, mondja Szánthó János, aki pontosan tudja, hogy milyennek szeretné látni néhány év múlva ezt az állatkertet.

Úgy érzi azonban, hogy a város még mindig nem használja ki úgy, ahogy kellene ezt a lehetőséget. Meglátása szerint sokkal többet kellene fektetni az állatkert reklámozásába, hisz Amszterdamban még a Van Gogh múzeumnál is reklámozottabb és látogatottabb volt az állatkert, és a turisták lépten-nyomon egy-egy nagy ZOO-plakátba botlottak.

Az állatkert funkciója megváltozott régen, nem arról van szó, hogy kis helyre bezsúfoljuk az állatokat. Marosvásárhelyen erről szó sincs, olyan kifutók vannak, hogy minden állat kényelmesen, megfelelő körülmények között tud élni. Egy állatkert ma már egy komplex intézmény, amely szól az oktatásról, kutatásról, kultúráról is – ezt szeretné kiteljesíteni Szánthó János igazgató, aki rendezvényeket, minőségi, kapcsolt programokat szeretne létrehozni a látogatók számára.

Egy teljesen új szemléletet próbál megvalósítani, ahol a természetvédelem, a környezetvédelem, a klímaváltozásra való reflexió ne csak a szlogenek szintjén maradjon, hanem beépüljön az állatkert működésébe, az ott dolgozók mentalitásába, hogy a látogatók is szembesülhessenek a legújabb kutatásokkal és információkkal, és tudatosabban viszonyuljanak ezekhez a kérdésekhez, akár egy egyszeri látogatás után is. Az állatok bemutatásakor pontosan ezekre az információkra kell figyelni, a teljes állatkert ezeket a szempontokat kell reflektálja a gyorsétkezdéktől a szuvenírboltokon keresztül, jelentette ki az igazgató, nem titkolva, hogy sok munka lesz, amíg eljutnak erre a szintre, de célként, nem lehet ennél alább adni. Már meg is hirdette a harcot a műanyagok ellen, és az esztétikai szempontokat is figyelembe véve egy kortárs, környezettudatos állatkertté szeretné fejleszteni néhány év alatt a marosvásárhelyi létesítményt.

Azt is tudatosítani kell mindenkiben, mondja Szánthó János, hogy eltérően a valamikori felfogástól, az ember nem a teremtés koronája, hanem a természet része. Ezt a mentalitást fogja tükrözni az általa vezetett intézmény is. Csak úgy maradhat fent világunk, ha felelősen viszonyulunk a körülöttünk lévő élőlényekhez, legyenek azok állatok, növények, el egészen az életet generáló vízig, talajig. Ez lesz a filozófiája az állatkertnek, amelybe az állatvédelem, környezetvédelem, sőt az egészséges táplálkozás szempontjai is bele fognak tartozni.

Vannak visszajáró látogatók, olyanok is, akik bérletet váltanak, akik évente többször visszajönnek. 2021-ben 276 ezren váltottak jegyet, és ez egy szép szám, tekintve, hogy járványügyi korlátozások is voltak. Mivel az állatkert Erdély közepén van, csillagszerűen be tudja vonzani minden irányból a látogatókat, és ha az utazási viszonyok is javulnak, akkor pár éven belül nemcsak megduplázódhat a turisták száma, hanem akár megsokszorozódhat, vélik az alkalmazottak. Már most is nagyon sok más megyéből érkeznek az érdeklődők, elég az állatkert parkolóját végignézni és kiderül, hogy nagy népszerűségnek örvend már most a romániai látogatók körében, de persze, ezt még lehet fejleszteni.

Fönt: Pupi, a teve, aki a bukaresti cirkuszból került az állatkertbe. Lent: az állatkert lelkes látogatói – Fotók: Márkos Tamás/Transtelex Fönt: Pupi, a teve, aki a bukaresti cirkuszból került az állatkertbe. Lent: az állatkert lelkes látogatói – Fotók: Márkos Tamás/Transtelex
Fönt: Pupi, a teve, aki a bukaresti cirkuszból került az állatkertbe. Lent: az állatkert lelkes látogatói – Fotók: Márkos Tamás/Transtelex

Sokan nem tudják, hogy mit is jelent, ha új állat érkezik az állatkertbe. Ez nem egy egyszerű adásvételi szerződéssel jár: ezer dologra kell odafigyelni. Az állatok jólétének biztosítása természetesen alapvető feltétel, de ezen kívül minden állat szerepel egy nemzetközi nyilvántartási rendszerben. A digitális nyilvántartást mindenki látja: ebből kiderül az állat kora, egészségi állapota, és nagyon sok más részlet, például az, hogy vannak-e kölykei stb. a gondozók, akik foglalkozni fognak vele legalább két hétig ott kell, hogy tartózkodjanak vele, ahonnan elhozzák, hogy megszerezzék az a tapasztalatot, tudást, amely szükséges ahhoz, hogy a helyváltoztatás minél zökkenőmentesebb legyen. Illetve, amikor elhozzák, az ottani gondozók is vele jönnek, és fokozatosan történik meg ez a gondozási transzfer.

Hogy milyen is a gondozói munka az állatkertben, arról Török Zsuzsa állatgondozó mesélt, aki 30 éve foglalkozik a majmokkal, és elképesztően sok mindent tud róluk, nagyon sok egyedet nevelt fel, és nagyon kötődik hozzájuk. Mindegyiket külön ismeri, jó és rossz szokásaikat is. Soha nem is gondolt arra, hogy váltson, és más állatokkal foglalkozzék, mivel a majmok szerinte minden napra tartogatnak egy meglepetést. A gondozó a táplálkozásuktól az érzelmi életükig mindről tud, mindenben részt vesz annyira, hogy ne zavarja őket. Török Zsuzsának a majomház lett a második otthona, és el sem tudja képzelni, hogy más állatokkal foglalkozzék, hisz ő a majmokat ismeri a legjobban.

Török Zsuzsa állatgondozó a lemurokat (gyűrűskarkú makikat) eteti. Most már 13 lemurja van az állatkertnek, és jelenleg egy kifutót terveznek a majmok számára – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Török Zsuzsa állatgondozó a lemurokat (gyűrűskarkú makikat) eteti. Most már 13 lemurja van az állatkertnek, és jelenleg egy kifutót terveznek a majmok számára – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex

Az egyik első projekt, amit meg szeretnének valósítani az erdélyi parasztudvar létrehozása, ugyanis az erdélyi őshonos háziállatok kiveszőfélben vannak. Az erdélyi szürkemarha például már alig fellelhető, most már felváltották a produktívabb fajok.

Az állatkertnek ez is volna a funkciója, a fajmentés: a kopasznyakú tyúkok, mokánytehén, ezeket próbálják beazonosítani és összegyűjteni. A parasztudvarban nemcsak az állatok, hanem a megjelenő növényzet is az eltűnő fajok közül kerülne ki, azok az almafák, amelyeket már ritkán látni, a pónyik, a batul, ők is helyet kapnának ebben az udvarban. Illetve a különböző mezőgazdasági eszközök, amelyek mindehhez hozzátartoznak. Mindez két hagyományos parasztház körül lenne elképzelve. Ez persze csak egyike annak a sok projektnek, amelyeket a közeljövőben valósítanának meg a vásárhelyi állatkertben, amely úgy tűnik, új életre kelt az elmúlt hónapokban.

Hella, az állatkert két elefántjának egyike Gombos Lackó gondozóval, aki tíz éve viseli gondját az elefántoknak. Hellát évekkel korábban egy cirkuszból nyugdíjazták – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Hella, az állatkert két elefántjának egyike Gombos Lackó gondozóval, aki tíz éve viseli gondját az elefántoknak. Hellát évekkel korábban egy cirkuszból nyugdíjazták – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Kőszáli vagy alpesi kecskék, amelyek Hollandiából érkeztek Marosvásárhelyre – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Kőszáli vagy alpesi kecskék, amelyek Hollandiából érkeztek Marosvásárhelyre – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Bal oldalon: Duma, az oroszlán, aki kölyökkorában folyton nyávogott, és így ragadt rá a neve. Jobb oldalon: a cerkófok csoportjába tartozó mandrillok vezérhíme, amely a budapesti állatkertből érkezett – Fotó: Márkos Tamás Bal oldalon: Duma, az oroszlán, aki kölyökkorában folyton nyávogott, és így ragadt rá a neve. Jobb oldalon: a cerkófok csoportjába tartozó mandrillok vezérhíme, amely a budapesti állatkertből érkezett – Fotó: Márkos Tamás
Bal oldalon: Duma, az oroszlán, aki kölyökkorában folyton nyávogott, és így ragadt rá a neve. Jobb oldalon: a cerkófok csoportjába tartozó mandrillok vezérhíme, amely a budapesti állatkertből érkezett – Fotó: Márkos Tamás
Hóbagoly, Hollandiából érkezett az állatkertbe – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Hóbagoly, Hollandiából érkezett az állatkertbe – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Adelina és Indira, 8 hónapos bengáli tigris testvérpár, nemrég érkeztek egy magyarországi állatkertből. Gondozójuk, Móré Árpád Hunor szerint több hónapig is eltarthat a beszoktatásuk – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex Adelina és Indira, 8 hónapos bengáli tigris testvérpár, nemrég érkeztek egy magyarországi állatkertből. Gondozójuk, Móré Árpád Hunor szerint több hónapig is eltarthat a beszoktatásuk – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Adelina és Indira, 8 hónapos bengáli tigris testvérpár, nemrég érkeztek egy magyarországi állatkertből. Gondozójuk, Móré Árpád Hunor szerint több hónapig is eltarthat a beszoktatásuk – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Ebédidő a majmoknál – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex
Ebédidő a majmoknál – Fotó: Márkos Tamás/Transtelex