A 21 éves Szomszédnéni csak félig gondolja komolyan a humorszakmát

Tizenhat erdélyi települést érintő turnéval ünnepli húszéves születésnapját a Szomszédnéni Produkciós Iroda, amely igazából már nem is húszéves. Ebből az alkalomból Bálint Ferenccel, Béfével és Tóth Szabolccsal, TSZ-szel beszélgettünk egy kicsit az indulásukról, az erdélyi sztárságról és a humorukról.

A Wikipédia szerint 2001-ben alakultatok, mégis 20 éves szülinapot fogtok ünnepelni. Hogy is van ez?

TSZ: – A húszas olimpia is huszonegyben volt, szóval úgy érezzük, ha nekik szabad, akkor nekünk miért ne. Az utóbbi időben csődöt mondott a matematika az évszámok terén, szóval igen, 2001-ben volt, és mi úgy számoltuk, azóta húsz év telt el.

Béfé: – 2001-ben alakultunk, csak most ünnepeljünk. Már olyan korban vagyunk, hogy jól esik letagadni egy-két évet. Nem tudom, emlékszel TSZ, hogy 10 éves születésnapunk sem volt?

TSZ: – Kilenc és fél éves volt. Emlékszem a plakátjára, valamiért halak voltak rajta, talán kilenc és fél.

Ha jól tudom, akkor az ős-Szomszédnéniben nem is csak ketten álltatok színpadra. Idézzük fel az elejét, mindig lehetnek új olvasók, hogyan lettetek ti társak?

TSZ: – Béfé megkérdezte, hogy társulok hozzájuk, akkor már ketten voltak, én lettem a harmadik tag. Én beleegyeztem, azóta is harmadik tag vagyok, csak már nincsen második tag.

Béfé: – Volt egy közös barátnőnk, aki bemutatott egymásnak minket, azzal, hogy biztos jól kijönnénk egymással.

TSZ: – Álmomból ébresztett az ötlettel az Obszi bentlakásában, gyorsan elmondta mi lesz a következő tíz évben, én beleegyeztem, majd visszaaludtam. Amikor felkeltem nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam, vagy tényleg járt nálam Béfé.

Béfé: – Bordás Szabolcsot (a második tagja a Szomszédnéni Produkciós Irodának – szerk.) már Zilahról ismertem, és az volt a cél, hogy a többen legyünk a színpadon, mert akkor kevesebb szöveget kell megtanulni.

Béfé korábban egyszer azt mondta, hogy akkor nem gondoltuk komolyan ezt a humorszakmát. Mikor kezdtétek komolyan gondolni?

TSZ: – Én akkor kezdtem komolyan gondolni, amikor aláírtam egy szerződést, amelyet nem olvastam el, mert úgysem értettem volna. Ezt a Dumaszínházzal írtuk alá, azóta sem tudom mi van benne, úgyhogy inkább azt teszem, amit mondanak.

Béfé: – Én még most sem gondolom komolyan.

TSZ: – Lehet te olvastad a szerződést.

Béfé: – Arról szól, hogy ha nem érünk oda a fellépés helyszínére, akkor fizetnünk kell. Meg, hogy nem szabad előtte alkoholt inni.

TSZ: – Ezért nem járunk már stoppal fellépni.

Egyszer azt mondtátok, már nudista strandon is felléptetek. Újrakezdenétek még egyszer?

TSZ: – Ezt az interjút? Persze. De ha a humortársulatra gondolsz, akkor azt is újrakezdeném. Biztos hogy néhány dolgot másképp intéznék, de biztosan újrakezdeném.

Béfé: – Szerintem mi minden új est alkalmával újrakezdjük. Olyan poénokat írunk, mondunk, amelyeket még soha, és abból kell egy önálló estet összerakni, úgy hogy remélhetőleg a közönség is élvezze.

TSZ: – A nudista strandon meg szerencsére télen léptünk fel, úgyhogy reméltük fázósak és fel lesznek öltözve. Megnyugodva konstatáltuk, hogy így is van.

Béfé: – Volt ennél extrémebb. Felléptünk Pakson, az atomerőműben. Kétszer.

És az miért volt extrém?

Béfé: – Nem tudom te hogy vagy ezzel, de én nem szívesen megyek uránium közelébe.

TSZ: – Nem volt az rossz, azóta Béfé hamarabb tanulja meg a szövegét. Azt is amit leírunk, és azt is amit a hangok mondanak neki.

Erdélyi vagy magyarországi sztárnak tartjátok magatokat?

Béfé: – Maradjunk a közepesen ismert humoristánál.

TSZ: – Én Erdélyinek tartom magam, hiszen ott nőttem fel. A sztár szóba én is belekötnék, mondjuk úgy, hogy humorszakmunkás.

Melyik országból van több lájkolótok a Facebookon?

Béfé: – Felméri Péter poénja jut erről eszembe, Romániában magyarok voltunk, Magyarországon románok. Megnézem a Facebook adatokat.

TSZ: – Én gyanítom, hogy azért Magyarországról több lájkoló van, már csak a nagy számok törvénye alapján is, de ha lakosságarányosan nézzük, akkor lehet Erdély javára billen a mérleg. Nem tudom, egyszer kiszámoljuk.

Béfé: – Magyarország 198 407, Románia 41 705, Németország 7170, Szlovákia 5814, Egyesült Királyság 4668, Szerbia 3045. Mit keres az oldalunkon 7170 német?

TSZ: – Na igen, ahogy sejtettem, lakosságarányosan azért Erdély vezet. Volt egy német kamionsofőrös jelentünk, lehet azért. 7170 kamionsofőr belájkolt.

Béfé: – Jaja, Google Translate-tel megnézték. Még mindig nem értik, de belájkolták.

TSZ: – Félig németül volt a jelenet. Angela Merkel, az németül van.

Béfé: – Tényleg. Angela már nincs szakmában, mi viszont igen. Ez róla és rólunk is sokat elmond.

Az erdélyi hírességek általában elmennek Magyarországra. Szerintetek Erdélyben miért nem tud befutni egy híresség? Miért kell elmenni?

TSZ: – Szerintem Erdélyben is be tud futni, ott van György Boti és Koszika & The HotShots. De tény, hogy sokkal több munka. Magyarországi médiát fogyasztanak sokan Erdélyben is, ezért ez az út könnyebb.

Béfé: – Bagossyék is Magyarországon futottak be. Lehet azért, mert az erdélyi magyar RTL-t és Tv2-t néz inkább. De például Jakab Benke Nándort ismerté tudta tenni egy Székely nyelvlecke sorozat, szóval az online-ban van potenciál. Egyre inkább kiegyenlítődnek a lehetőségek.

Nektek milyen élmény volt kitelepülni? Anélkül szerintetek hol tartanátok?

TSZ: – Én nagyon nehezen szántam rá magam. Három évig tulajdonképpen ingáztam Kolozsvár és Budapest között. Viszont miután annyi megkeresés érkezett Magyarországról, dönteni kellett. Úgy voltam vele, hogy ha már egy ilyen szakmába szerettem bele, ahol fizikailag jelen kell lenni, nem mint a programozás például, hát ott kell lennem, ahová hívnak.

Anélkül szerintem Kolozsváron tartanánk. Továbbra is lenne Szomszédnéni, tartanánk humoresteket, de valószínű mellette más foglalkozást is kellene űzzünk.

Béfé: – Én pár évvel tovább ingáztam, mert Kolozsváron élt a párom. Aztán mikor már névről ismertem minden kalauzt a Koronán, és előre köszöntek a határőrök, eldöntöttem, hogy ott kell lenni, ahol a fellépés van. Olvastam egy amerikai szakkönyvet arról, hogy hogyan legyél stand-upos? Az első szabály az volt, hogy költözz New Yorkba. Budapest lett a mi New Yorkunk, oda szerződtetett a Dumaszínház.

Ha nem humorista lennék, akkor szívem szerint egy reklámügynökségben dolgoznék. Egyszer szinte felvett egy reklámügynökség, de nem tetszett nekik, hogy nem akarok bejárni dolgozni. Szinte kitaláltam a home office-t a világjárvány előtt, de nem hagyták.

TSZ: – De hát most szinte egy hónapig Erdélyben lesz a fellépés, úgyhogy egy hónapra visszatelepszünk és turnézunk.

Béfé: – Alapigazság, hogy a humorista oda megy, ahol szeretik, és mindig máshol szeretik.

Ti politikai humorral nem nagyon foglalkoztok, amennyire én ismerem a munkásságotokat. Mi alapján választotok témát?

TSZ: – A témakeresés olyan, mint éjszaka ködben, esőben vezetni ablaktörlő nélkül. Mész előre, és egyszer csak meglátsz valamit, aminek vagy nekimész, vagy nem. Tény, hogy környezetünk hozza a legtöbb témát, amit megélünk, párkapcsolat, ügyintézés, vásárlás, a lét értelme, ilyenek.

Béfé: – Bezzeg az újságíróknak könnyű, mert a téma az utcán hever.

TSZ: – Nagyon jó szemük lehet az újságíróknak, mert én nézem az utcát, már csak azért is hogy ne essek el, de ott még nem találtam témát. Kőhalmi igen, mert van egy hosszú blokkja a galambokról.

Béfé: – Már megtalálták, azért.

Tartottatok attól, hogyha a vicc tárgyává teszitek az RMDSZ-t, akkor mondjuk keresztbe tesznek az általatok szervezett Humorfesztnek?

TSZ: – A politikai humor egy külön műfaj, ahhoz érteni is kell, és vannak akik ezt egészen magas szinten művelik, szóval így kimaradt a mi repertoárunkból. Volt rá példa hogy vicc tárgyává tettük a rádióműsorunkban az egyik RMDSZ kongresszust, de nem tettek keresztbe. Viszont ha rendesen beléjük álltunk volna, akkor akár az is megtörténhetett volna.

Béfé: – Az RMDSZ soha nem szólt bele a Humorfesztivál tartalmi részébe, fura is lett volna. És ha jól emlékszem, voltak olyan versenyzők, akik cseszegették az RMDSZ-t a színpadon, megnyerték a versenyt, és egy RMDSZ-es politikus adta át neki a fődíjat. Az énekesnőkkel van baj, azok perelnek.

Úgy látom, hogy számotokra mindig fontos volt a tehetséggondozás, ezért is volt humorverseny is a Humorfesztiválon. Ti most milyennek érzitek az erdélyi humort?

Béfé: – Szerintem György Boti és András Előd igazán egyediek, csak nem ártana kicsivel több tartalommal előrukkolni.

TSZ: – Sokkal színesebb, mint amikor elkezdtük, szóval volt értelme tehetségekre vadászni. Ma már egy rendezvényszervező válogathat a fellépők közül, de még mindig volna helye jó pár fellépőnek. Ezért is várom, hogy újra legyen Humorfesztivál. Idén remélhetőleg az is lesz.

Béfé: – A magyar – román együttélés néha feszültséggel jár, és remek szelep lehet az indulatok levezetésében a humor.

TSZ: – Az online térnek köszönhetően most már a humorfesztivált megkerülve is fel lehet kerülni a humorpalettára, ahogy például a Pittyes Kettes tette.