Tusványos, az erdélyiek Balaton Soundja, ahol Boldog István szerint sok a libsi

Egy szép, fideszes utópia élt bennem, amikor életem első Tusványosa felé tartottam. Egy olyan, ahol semmi sem hasonlít a magyar hétköznapokra: ahol le lehet ülni csak úgy beszélgetni miniszterekkel, ahol emberarcú politikusok futkosnak szabadon a kék ég alatt, meg ahol eközben nem felejti el a kormány újra és újra mantrázni azt, amit a világról gondol. Részben mondjuk igazam lett: Tusnádfürdő fesztiválja egyrészről tényleg ilyen volt, másrészről viszont furcsa vegyes felvágottként egyszerre bizonyult a kormánypárti szabadság mellett egy igazi fesztiválnak is, úgynevezett fiatalokkal, akiket a szórakozás jobban megmozgatott, mint az, hogy jön Orbán Viktor.

„Én egyedül csak a református püspökséggel nem tudok viberezni” – ez volt a legelső mondat, amit életem első Tusványosán meghallottam. A fesztivál megnyitóján egy mellettem ülő férfi épp a medvékkel viccelődött, aztán arról beszélt, hogy lehallgatják mindenki telefonját: valahogy így sikerült a református viberezőkhöz is eljutnia. Aztán Németh Zsolt és társai színpadra léptek, a viccelődők pedig elhallgattak. „Legyetek a béke eszközei. Sok bulizás, laza élet lesz a hét alatt, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a fiatalokban, bennetek van az erő” – hangzott el T. Kalányos Ottótól a fesztiválintelem, bár fiatalok igazából nem nagyon ültek a sátorban. Ők csak estére jöttek át Tusnádfürdőre.

Tusványoson tényleg egy egészen más világ fogadja az embert. Sokan vannak? – kérdeztem az egyik mellettem álló férfit, aki elmondta, hogy nincsenek annyian, mint tavaly, de azért idén is vannak bőven: mint hozzáteszi, hagyományosan úgyis Orbán Viktor sztárfellépésére jönnek majd sokan, bulizókból pedig péntek estére érkeznek a legtöbben. „A helyieknek olyan ez, mint egy erdélyi Balaton Sound” – mondta nekem a pálinkáspult mögött egy fiú. Szerinte ugyanis bár a fideszesek eseményein van minden évben a hangsúly Tusványoson, azért mégis fontos az is, hogy ez közben egy fesztivál, ami a helyieknek inkább arról szól, hogy lehet egy jót táncolni.

És igaza is volt, a fesztivál közönsége tényleg teljesen két részre vált attól függően, hogy nappal van vagy este. A nappali társaság például sokszor meglehetősen különös, másik világban élt. Délelőtt sétálgatva megálltam egy férfi mellett, akivel a nappali előadásokról kezdtünk dumálni, szerinte vannak köztük nagyon jók, de sajnálja, hogy „kicsit ugyanazokat ismételgetik az előadók, amiket mindig”. Miről kéne beszélniük? – kérdeztem tőle, mire példákat hozott, többek között azt, hogy mikor szól már arról a fáma, hogy Ukrajna meg fogja támadni Magyarországot. Miért tenné? – faggattam tovább, „mert NATO-tag lesz” – érkezett a nehezen követhető válasz.

Arra a kérdésre, hogy mi a legjobb dolog Tusványoson, a nappali látogatók szinte mind azt mondták, hogy itt közvetlenek a politikusok. Akivel csak beszélgettem, az Fidesz-szavazónak, hithű orbánistának tartja magát, de a nagyfőnökön kívüli miniszterekről, államtitkárokról, hangadókról már eltérő a véleményük. Én például sosem gondoltam volna, hogy pár kör sör után ott tartok majd, hogy Lázár Jánosról fogok vitázni fekete öves fideszesekkel – és ők lesznek azok, akik a negatív érveket hozzák ellene. A vitakultúrára vagy legalább annak a látszatára amúgy láthatóan próbálnak figyelni Tusványoson. Persze belecsúszik minden beszélgetésbe a szokásos sorosozás, brüsszelezés itt is, de találni azért egyet nem értéseket, legyen ez egy Puzsér vs. Mandiner vita, egy magyar–lengyel háborús beszélgetés vagy Kocsis Máté, aki beszól a kameránk előtt Szijjártó Péternek.

Telexesnek lenni pedig külön öröm ezen a fesztiválon. A lágy, könnyed, nevetgélős hangulatot jelzi, hogy az űrkutatásért felelős miniszteri biztos előttünk tanította meg lányainak, hogy „a telexeseket onnan lehet felismerni, hogy hülye a hajuk”. Miután kollégám megköszönte a dicséretet, fotózni indultunk. A fenti képen látható Orbán-Trump pólós férfi barátja aggódva fordult felém, hogy „ugye nem azért fotózunk a fehér háttér előtt, hogy rárajzoljunk valamit?”. Nem, válaszoltam, mire azt kérdezte, érzem-e „a hely hangulatát, hogy itt békében vagyunk”.

Valamennyire éreztem is, Tusványos kicsit egy hatalmas R56 Söröző volt nekem, ahol pálinkázások mellett olyan nagy életigazságokat tanultam, mint hogy „két óra piálás után a legvadabb szélsőliberálisból is magyar nacionalista lesz a Gyöngyvirág presszóban”. De azért a fesztiválról formálódó békeszigete-képembe bezavartak a „na, mit írtak a telexes kurvák” jellegű felkiáltások.

De azért a testvériség nem vész el itt: nem találtam az öngyújtómat, próbáltam kérni a mellettem ülő, szivarozó férfitól, ő pedig végül paraszttüzet adott a szivarjáról, miközben szilvapálinkát rendelt magának délelőtt 11 körül. Ő már valószínűleg lemaradt arról a sokadik pálinka miatt, amiről én szerencsére nem: a Férfiak Klubjának azon megfejtéséről, miszerint a jövőben robotok fogják tőlünk elvenni a készpénzt.

Ezen az előadáson varázsolt el legjobban a tusványosi nappali közönség, amikor a moderátor azt mondta, a kérdések ideje jön, az először kérdező, idősebb férfi pedig kikérte magának, ő nem fog kérdezni, hiszen „kérdéseket csak alattvalók tesznek fel”. Kérdezni tök normális egy panelbeszélgetésen, mondta a moderátor, mire érkezett a mindent elsöprő válasz: „na, ezért tart itt ez az ország!”. A férfi azért később mégis kérdezett, Brüsszelről, meg arról, miért nem foglalkozik senki már a Mein Kampffal. Kicsit már meg is értettem a szivarozó férfit, aki inkább szilvapálinkát rendelt ki. Meg azokat a fiatalokat is, akik nappal nem jöttek ide.

„Anya, ők is mind románok?” – kérdezte anyukáját egy kisfiú felénk mutatva, anyukája pedig gyorsan csendre intette, hogy itt ilyet nem szabad. Buli ide vagy oda, azzal, hogy Orbán Erdélybe hozza éves legfontosabb politikai színterét, Tusványosnak azért van egy erős revizionista hangulata is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki vasvillával rohan ki visszacsatolni Erdélyt, inkább azt, hogy hangsúlyos kérdés a székely identitás, gyakran kerül elő Nagy-Magyarország különböző helyeken, és amúgy is, az esti berúgások visszatérő témája Erdély. Azt, hogy ez mennyire komoly identitáskérdés mindkét ország lakóinak, a szombati nap jelezte a legjobban, amikor az „Erdély román föld” molinós román nacionalistáknak Székely himnuszt kezdett énekelni a térről távozó tömeg.

„5000 forintból bőven kijössz egy napra, egyél micset” – legyintett még indulás előtt a költésre vonatkozó kérdéseimre főszerkesztőm, de állításával szemben úgy látszik, Tusványost is elérte az infláció. Egy étkezés tényleg kijött akár 2000 forintból is, de inkább átlag 3-4000 forint között kellett költenie annak (lejben) egy ebédre, aki jól is akar lakni. Volt viszont 25 lejért (kb. 2000 forint) az Erdélyben láthatóan nagyon kedvelt shawarma (a kebabbal rokon közel-keleti húsétel), de 20 lejből (kb. 1500 forint) egy marék hasábot is kaptunk két darab csirkeszárnnyal. Az üdítő és a víz viszont 8-12 lejnél (kb. 6-900 forint) kezdődött, kávét 10 lejtől 20 lejig (800-1600 forint) lehetett vásárolni – az árak alapján minden jel arra mutatott, hogy tényleg egy fesztiválon vagyunk.

Egy gyrosossal végül az utolsó nap arról beszéltünk, hogy tényleg mindenki úgy éli-e meg Tusványost, mint a helyet, ahol nappal az idősek hallgatják a Fideszt, este viszont átveszi a hatalmat a fiatalság és az őrült buli. Szerinte teljesen így van, elválik a két réteg, „lényegében két fesztivál megy itt párhuzamosan”, amiben akad azért egy nagy közös halmaz is. Úgy látta, a fiatalok általában délután négy előtt jönnek be a fesztiválra, ilyenkor még nem kell jegyet fizetni. Ők viszont inkább „krúzolnak meg isznak, az idősebb korosztály jár a beszélgetésekre, de azért idősebbekből is látni bőven olyat, aki marad bulizni”. Ő már a sokadik volt, aki a hét alatt a „vegyes felvágott” kifejezést használta Tusványosra – kezdtem elhinni, hogy a Fidesz nyári fesztiválja tényleg egy hatalmas svédasztal. Legalábbis olyan volt, mintha két más világ lenne, ami néha azért találkozik.

A zene, minden fesztivál alfája és omegája, kifejezetten fontos itt, a helyi, környékről érkező fiatalok például főként azért jöttek, őket „Orbán nem érdekli”. Úgy gondolták, a magyar miniszterelnök beszéde alatt ők inkább sörözni fognak, Orbánnal szemben Puzsért viszont szívesen hallgatták meg. „Vegyes felvágott ez a fesztivál” – mondta az egyik kajabódé tulaja, és ez a mondata jól is foglalja össze azt a rendezvényt, amin elfér egymás mellett a Puzsér-fanatikus fiatal és a nagy-magyarországos tetoválás.

Az egy ideje korrupciós pereire járó Boldog István nyaralni jött a családjával a fesztiválra – mondta, amikor mellé álltam egy rendelésnél. Szerinte Tusványos egy nagyon szerethető fesztivál. Bár szerinte „túl sok itt a liberális, a közönségben is meg a zenekarok között is”, ő Kárpátiát hívna inkább meg, ha lenne beleszólása. Bár kiemelte, hogy nem akar újságírói kérdésekre válaszolni a nyaralásán, azért arról végül jól elbeszélgettünk, hogy ő milyen zenét szeret – ha már Csák Jánosról kiderült, hogy ő a K-popot. Tusványost ez is teszi mássá, mint egy átlagos, középszerű zenei fesztivál: hogy itt elsétál az ember mellett Deutsch Tamás, iszik az asztalnál az ukrán elnöktől köszönetet váró Kósa Lajos, rámosolyog a fotósra a levelezőrendszerhez híresen nem értő Maruzsa Zoltán, meg megmondja Boldog István, hogy mit hallgatna szívesen.

Sokan örülnek annak is, hogy itt fellép egy Quimby vagy egy Péterfy Bori, olyan magyar zenekarok, akiket ritkán látnak Erdélyben. Nem is véletlen: Tusványoson Péterfy Bori a Telexnek pont arról beszélt, hogy értékrendjük miatt nem nagyon hívják már őket erre, Erdélyben a tusnádfürdői az egyetlen koncertjük idén. Amíg a fiatalok örültek annak, hogy jönnek, addig ideiglenesen kinevezett zenei szakértőnk, Boldog István már máshogy látta a helyzetet. Szerinte érthetetlen, mit keresnek itt ezek a zenekarok, akik „szidják a Fideszt, aztán elrakják a Fidesz pénzét”.

De miért volt fontos, hogy a Telex ott legyen ezen az erdélyi fesztiválon? Pont azért, amit Tusványos annyira egy más fesztivállá teszi: mert itt válaszolnak nekünk azok a politikusok is, akik egy-egy levélre, telefonra Magyarországon nem biztos, hogy megteszik. Ezért utazunk el minden évben Erdélybe, hogy az itthon csonka nyilvánosságból az űrt kipótoljuk, és megkérdezzük, mit gondolnak a képviselők Szájer visszatéréséről, megírjuk, mit gondol a háborús helyzetről Gulyás Gergely vagy Kocsis Máté, meghallgassuk Kósa Lajos vágyait, vagy megkérdezzük Péterfy Boritól, hogy miért mondott igent Tusványosra.