A Föld 50 évvel a Blue Marble felvétel után: kevesebb jég, több sivatag, egyre kevesebb zöld

1972. december 7-én az Apollo 17 űrhajó legénysége – Eugene Cernan, Ronald Evans és Harrison „Jack” Schmitt – örökre megváltoztatta azt, ahogyan a Földről gondolkodunk. A Hold felé tartó útjuk során készítették el a világ egyik legismertebb fotóját, a „Blue Marble”-t, amely először mutatta meg bolygónkat teljes egészében, élő, lélegző egységként az űr sötétjében – írja a BBC.
Ez a kép, amelyet egy küzdõ, de fénylő bolygót ábrázol, már akkor is érzékenyen érintette az emberiséget. Hirtelen felfogtuk: az otthonunk sebezhető és véges. Az ikonikus kép hatására erősödött az akkori környezetvédelmi mozgalom, és először fogalmazódott meg sokakban a bolygó iránti kollektív felelősség gondolata.
Ötven évvel később, 2022-ben a NASA a Deep Space Climate Observatory (DSCOVR) műhold segítségével, egy millió mérföldes távolságból, készítette el az új Blue Marble-felvételeket. Ezekban már nem csak a Föld szépségét láthatjuk, hanem azokat a drasztikus változásokat is, amelyeket az emberiség okozott.
A Blue Marble felvételének története
Az Apollo 17 misszió 1972. december 7-én startolt a floridai Kennedy Űrállomásról. Ez volt az utolsó emberes holdra szállás, és az utolsó alkalom, hogy emberek olyan távolságra jutottak a Földtől, hogy teljes egészében láthassák azt. A különleges fénykép készítését a misszió előre megtervezte: tudták, hogy a Föld ekkor teljesen megvilágított lesz a Nap fénye által, ideális feltételeket teremtve a felvételhez.
A fényképet egy külön erre a célra átalakított Hasselblad 500 EL típusú kamerával készítették, amelyet 70 mm-es Kodak film kazettával láttak el. A kamerát úgy módosították, hogy kibírja az űr extrém hőmérsékletingadozásait, és könnyen kezelhető legyen a vastag űrruhát viselő asztronauták számára. A kamerán nem volt kereső, így a felvételeket „vakon” kellett készíteniük.
A fotó a kilövés után körülbelül öt óra húsz perc elteltével készült, mintegy 29 000 km-es távolságból. A felvételen élesen látható Afrika, az Antarktisz felső pereme és a Föld felhőrendszerei. A felvétel készítője nem ismert pontosan, a NASA hivatalosan az egész legénységnek tulajdonítja az alkotást.
A Blue Marble nem csupán technikai bravúr volt, hanem egy szimbolikus pillanat is: először láthattuk az otthonunkat teljes, törékeny egységében, minden mesterséges határ nélkül. Az emberek először szembesültek vizuálisan is azzal, hogy a Föld egyetlen, megoszthatatlan rendszer, amelynek védelme közös felelősségünk.
Mi változott meg 50 év alatt?
Az egyik legfeltűnőbb különbség a sarkvidéki jégtakaró méretének csökkenése. Az Antarktisz szélein látható a hó- és jégborítás visszahúzódása, ami egyértelműen a globális felmelegedés következménye. A mérések szerint a világ éves átlaghőmérséklete már 1,2 °C-kal emelkedett az ipari forradalom óta.

A Szahara-sivatag terjeszkedett, miközben a hatalmas esőerdők – különösen az Amazonasz mentén és Afrikában a Sahel-övezetben – folyamatosan zsugorodnak. Az új felvételeken a vegetáció csökkenése és a sivatagosodás könnyen látható, ahogy a zöld területeket barna és sárga árnyalatok váltják fel.
Nick Pepin, a Portsmouthi Egyetem klímakutatója szerint ezek a változások a globális felmelegedés és a fenntarthatatlan emberi tevékenység közvetlen következményei. „A földfelszín látványos átalakulása – az erdők pusztulása és a sivatagok terjeszkedése – már szabad szemmel is észlelhető az űrből,” mondja.
Technológiai fejlődés és új perspektívák
A DSCOVR szondán lévő EPIC kamera azóta naponta 13-22 alkalommal képezi le a Föld napfényes oldalát, megörökítve az időjárási rendszereket, a szennyezést, a vegetáció változásait és az óceánok állapotát. Az EPIC kamerával készült képek minősége messze meghaladja az Apollo 17 idejében készült fotókat, részletgazdagságuk pedig lehetővé teszi a környezeti változások apró jeleinek megfigyelését is.
Alexander Marshak, a DSCOVR misszió helyettes projektvezetője kiemelte: a Blue Marble jubileumi újrafotózása során 15 percenkénti felvételek készültek, hogy még részletesebben követhessük a bolygó lassú forgását.
A Blue Marble képek ütős üzenete ma sem vesztett erejéből: ez az egyetlen otthonunk. A fotók egy pillanatra megállítják az időt, és emlékeztetnek: a jövő nem előre megírt történet, hanem a mai döntéseink következménye lesz.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!