Egyre gyakoribb, hogy a templomok kertjéből kivágják a baglyos fákat, pedig nem kéne

Bărbos Lőrinc ornitológus, a Milvus Egyesület munkatársa számolt be arról a napokban a közösségi médiában, hogy Értarcsáról például teljesen eltűntek a nappalozó fülesek, miután pár éve a református, majd nemrég az ortodox templom udvaráról is kivágták a madarak által kedvelt örökzöldeket.

„Sajnos, ez országos szinten jellemző. Háromévente szoktuk a monitorozott településeket teljesen ellenőrizni, az adatainkból pedig jól látszik, hogy amikor fákat vágnak ki, gyakran csakis azokat távolítják el, melyek ismert erdei füles gyülekező helyként szolgáltak. Nehéz nem arra gondolni, hogy ezek a baglyok ellen irányuló akciók” – fejtette ki érdeklődésemre a biológus. Hogy az említett esetnek mi állt a hátterében, nem sikerült kiderítenem, mivel nem válaszolt a hívásomra a református lelkész és az ortodox papot sem sikerült elérnem.

Bărbos Lőrinc szerint az Értarcsán telelő fülesek vélhetőleg a szomszéd faluba, Gálospetribe költöztek át, mivel itt korábban nem volt ismert telelőhely, ezen a télen viszont megjelentek a madarak. Hozzátette, eléggé kiszámíthatatlanok ilyen szempontból a baglyok, nehéz megérteni, hogy mikor mi áll a telelőhelyek kiválasztására vonatkozó döntéseik hátterében. Mint elmondta, arra számított, hogy Tarcsán a közeli iskola udvarára költöznek, ahol viszonylag szélvédett helyen állnak alkalmasnak tűnő fák, azonban mégis úgy döntöttek inkább, hogy búcsút mondanak a településnek.

„Nem nagyon értjük, mikor milyen szempontok alapján döntenek. Sárközúljakon például egy állomány rendszeren a forgalmas műút fölé nyúló ágakon tölti a nappalokat, egy-másfél méterre a közlekedő kamionoktól. De a gyalogos forgalom sem feltétlenül zavaró számukra, Szatmárnémetiben például az újkórház előtti sétány fáin tanyáznak, ahol rengeteg ember jár. Tehát ha direkt módon nem piszkálják őket, elég jól elvannak az ember és az autók közelében is” – fejtegette Bărbos Lőrinc .

De miért baj, ha költözniük kell?

Az ornitológus szerint azért húzódnak be csapatosan az erdei fülesek télen a településekre, mert a házak között egy-két fokkal melegebb van, ami számít a hőháztartásuk szempontjából. Továbbá a falvakban, városokban a ragadozók támadásainak sincsenek annyire kitéve, mint nyílt terepen. A bejáratott telelőhelyeik felszámolása pedig azzal jár, hogy a biztonságos otthon helyett bizonytalan körülmények között kell töltsék a nappalokat, folyamatosan figyelve, hogy nem közeledik-e veszély az új helyen. Ez pedig plusz stresszt jelent a számukra, ami negatívan befolyásolhatja az erőnlétüket, így a túlélési esélyeiket.

„Ha valaki az udvarán kivág egy fát, az ellen nem tudunk tenni semmit, mert a saját tulajdona. A papoktól viszont többet várnék el, tanult emberek, jobban kellene tudják, milyen fontos, hogy ne pusztítsuk feleslegesen az élővilágot, ezért tartom különösen felháborítónak, amikor a templomkertekből vágatják ki a baglyok által használt fákat” – tette hozzá.

Vannak pozitív példák is

Érkeserűben például a templomfelújításkor a lelkész maga kérte, hogy helyezzenek ki költőládát a toronyba az ott fészkelő gyöngybagoly számára. Oroszi Kálmán egyházmegyei missziói lelkész, a felesége pedig Érkeserűben szolgál, és szívesen látják a baglyokat a templom környékén. Oroszi Kálmán szerint a gyöngybagoly mellett telelő és költő erdei fülesek is élnek a templomkertben, valamint kuvik is a parókia kéményében, így mind a három, viszonylag gyakori faj megtalálható náluk, amelyek az emberi településekhez kötődnek. A lelkész elmondta, a felújítás előtt – ahogy sok más templom esetében – a törött zsalus ablakon át járt be a toronyba a gyöngybagoly, és tetemes mennyiségű piszkot hagyott maga után.

A felújításkor viszont kereste a megoldást, mert tisztaságot is akartak, de a baglyot sem akarták elűzni. Ekkor talált rá a költőládás módszerre, majd Bărbos Lőrinc közreműködésével kaptak is egyet, ingyen. Ez lényegében egy nagy faláda, amit a toronyablak mögött helyeztek el, lábakon áll. Kiszedték a zsaluablak alsó két elemét, itt járnak be a gyöngybaglyok, melyek így lényegében továbbra is a templomtorony védelmében költhetnek, mégsem piszkolnak, mert csak a ládát használják, a beltérben már nem repkednek.

„Általában évente kétszer költenek nálunk a gyöngybaglyok. Télen pedig népes, akár ötven fős erdei füles csapat is nappalozik a templomkertben. Persze, piszkolnak is, de megbocsátom nekik, főleg az egerek miatt. Nagyon hasznosnak tartom őket, rengeteg rágcsálót fognak meg” – mondta Oroszi Kálmán, aki szerint sokkal jobb, ha a baglyok vadásznak, mintha méreggel irtanák a rágcsálókat, mert sok más állat is elpusztulhat, ha elfogyasztják a mérgezett egereket.

A lelkész kifejtette, előszeretettel ültetnek örökzöldeket, például fenyőket a templomok kertjébe, mert ezek védik az épületet, a tetőt a széltől, valamint a fakeretes ablakokat az időjárás káros hatásaitól. Azonban megtörténhet, hogy ezek a fák túlnövik magukat, és szükség lehet az eltávolításukra. Főleg felújítások alkalmával, amikor az állványzatnak is el kell férnie.

Elismerte ugyanakkor, hogy lehet arra is példa, hogy a baglyok piszkítása miatt vágatnak ki fákat. Úgy vélte, az lenne a legjobb, ha inkább kedveznének az egerésző madaraknak, és elnéznék, hogy időnként takarítani kell utánuk. A túlnövekvő és problémát okozó fák helyett pedig, akár évekkel előre, csemetéket kellene ültetni.