Vadászhatóvá tennék a farkast, de nem valószínű, hogy ez megold minden problémát

Az Európai Unió Tanácsa határozott arról a napokban, hogy a farkast a fokozottan védett kategóriából áthelyeznék a védett kategóriába, ami lehetővé tenné, hogy vadásszák a fajt az unió országaiban. Vincze Loránt EP-képviselő az Erdély TV-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy már csak az Európai Parlament kell jóváhagyja a módosítást, hogy az új szabály érvénybe lépjen. A képviselő arról beszélt, hogy elszaporodtak Romániában a farkasok, ezért van egyre több kárbejelentés, illetve hogy a vadak gyérítése jelenti a megoldást erre a problémára. A módosító indítványt egyébként, az Erdély TV szerint, az alapján dolgozták ki, hogy több uniós országból is jelezték, hogy károkat okoznak a farkasok.

A szakemberek ugyanakkor árnyaltabban látják a képet, Fülöp Tihamér biológus, vadgazda mérnök például leszögezte: a háziállatokban okozott kártétel nem új keletű dolog, inkább az állattartók mentalitásának megváltozása áll a megszaporodott panaszok hátterében.

„Régebben természetesnek tekintették, hogy a juhnyájakból zsákmányolnak a farkasok, valahogy úgy gondolták, ezzel adóznak a természetnek.

Emellett a pásztorok igyekeztek nem verni nagy dobra az ilyen eseteket, mert az volt a közvélekedés, hogy ha a farkas juhot tud zsákmányolni, akkor a pásztor nem végezte rendesen a dolgát és nem védekezett megfelelően” – fejtegette Fülöp Tihamér. A szakember szerint azok, akik jelenleg panaszkodnak és akiknek sikerült a politikai döntéshozás szintjére emelniük a farkasok által okozott károk ügyét, főként olyan újgazdag vállalkozók, akik mostanában fektettek állattartásba, és nem ismerik alaposan ezt a szakmát. Ezek nem biztosítanak megfelelő védelmet az állataik számára, nem alkalmaznak pásztort, valamint elfogadhatatlannak tartják akár egy jószág elvesztését is.

Elmondta, alapjában véve nem ellenzi, hogy vadászható legyen ismét a farkas, bár – akárcsak a medve esetén – egyelőre nem tudni, hány példány él az országban és milyen állapotban van a populáció. A politikusok a túlszaporodásra vonatkozó állításaikat tudományosan nem helytálló becslésekre alapozzák. Például Déli-Kárpátokban a Conservation Carpathia Alapítvány legfrissebb kutatásának eredményeként jóval alacsonyabb farkas állomány sűrűséget találtak (2,35 egyed/ 100 km²) mint az Olaszországi Appennin hegységben (4,7 egyed/ 100 km²) vagy az Egyesült-államokban található Yellowstone Nemzeti Parkban (5- 9,7 egyed/ 100 km²), ezen eredményt figyelembe véve, van hely még bőven a farkas állománynak növekedésre, messze még a „túlszaporodás”. Úgy vélte, olyan kezelésre lenne szükség, mint például Amerikában, ahol minden problémás ügyre egyéni megoldást dolgoznak ki.

Fülöp Tihamér példaként felhozta, hogy a mostanában az Al-Dunánál az egyik faluba éjszakánként bejár két farkas és rendszeresen kutyákat zsákmányolnak. Kifejtette, ebben az esetben is arra lenne szükség, hogy feltárjuk az okokat, hogy miért kényszerültek be a farkasok a településre és miért ragadozzák a kutyákat. A szakértő szerint sokféle oka lehet ennek, például megtörténhet, hogy – amint a politikusok állítják – valóban túlszaporodott a az állomány a környéken, ezért nem jut elég ennivaló minden farkasnak a vadonban. Ugyanakkor az ellenkezője is igaz lehet, hogy épp szétesett egy falka, vagy épp egy új falka alakult és a falka nélkül maradt két példány nem képes az erdőben hatékonyan zsákmányolni, ezért választotta a falut és itt a könnyen megszerezhető kutyát vadássza. De az időjárás is szerepelhet az okok között, megtörténhet, hogy az extrém szárazság mellé társult erdőtüzek miatt a zsákmányállatok elhúzódtak a területről. Vagy az évek óta fennálló afrikai sertéspestis járvány is meghúzódhat a háttérben: az eddig nagy számban elérhető vaddisznó után, őzet és szarvast nehezebb levadászni.

A szakértő szerint a feltárt okok alapján kellene a kezelés módozatait kidolgozni, ami akár lehet a vadászat is, de ez nem egy csodaszer, nem jelent megoldást minden esetben.

Hozzátette, a farkasnak, ahogy a többi ragadozónak is, megvan a maga haszna, a speciális szerepe a természetben, nem szabad kizárólag kártékony dúvadként tekinteni rá.

Egyebek mellett szinten tartják a patások állományát, ami nagyon fontos az erdők megújulása szempontjából. Példaként felhozta, hogy Nyugat-Európában vagy épp Magyarországon, ahol alig van farkas, túlszaporodtak a patások, és olyan mértékben rágják le a az újulatot és ültetett facsemetét , hogy az erdők nem képesek megújulni. Helyenként ezért elkerítenek felújításra szoruló erdő parcellákat, hogy távol tartsák a patásokat, ami nyilvánvalóan nem jó megoldás, ha azt akarjuk, hogy az erdők természetes állapotukban, funkciójukat betöltve létezzenek.

Úgy vélte, a konfliktusok enyhítésére és a feszültségek oldására sokkal célravezetőbb lenne, ha rendbe tennék végre a kártérítési rendszert. Jelenlegi ugyanis kedvezőtlen a kárvallottak számára: egyrészt nagyon bürokratikus és hosszadalmas procedúra, de az is probléma, hogy pl. be kell mutatni az elejtett állat maradványait, amire nincsen mód, ha a farkas mindenestől elhurcolta. A kártérítés összegével is gond van Fülöp Tihamér szerint, mivel sok esetben nem fedezi a kapott összeg a veszteség mértékét. Például nem lesz elégedett egy gazda akkor, ha egy juh után kap 300 lejt, miközben az elragadott példány egy olyan tenyészállat volt, ami megért akár 1000 lejt is.

„Az állattartók, ahogy eddig is, elfogadnák a farkasok jelenlétét, viszont ehhez ma már szükség lenne arra, hogy az állam időben és megfelelő mértékben megtérítse a kárukat” – összegzett Fülöp Tihamér.