Komoly ökológiai károkat okozhat a fényszennyezés, ne világítsunk feleslegesen

„Az éjszakai fényforrásoknak jelentős hatásuk van az élőlényekre, elsősorban a rovarokra, összezavarják azokat a fajokat, amelyek fény segítségével tájékozódnak. Elég sok rovar úgy tájékozódik, hogy belövi a holdat vagy a a napot. Ha viszont közel van hozzájuk egy mesterséges fényforrás, ahhoz mérik az útvonalaikat, ami nyilván nem jó a számukra” – magyarázta László Zoltán biológus, a BBTE oktatója. Hozzátéve, ugyanakkor ezek jelentősen megkönnyítik a ragadozók dolgát, hiszen a fényforrások körül könnyebben jutnak táplálékhoz. A rovarcsapdaként fényeket használó kutatók észlelik is, hogy a ragadozó fajok kihasználják a lehetőséget: rendszerint nagy számban gyűlnek össze a számukra terített asztalt jelentő éjjeli fények körül.

„Amikor a telehold erősen világít, nagyon élénken mozognak a rovarok, de a fénycsapdára kevesen jönnek. Amikor viszont nincs hold az égen, hemzsegnek az izzó körül, látszik, hogy ez alapján próbálnak tájékozódni. Tehát inkább akkor van gond az éjjeli fényekkel, amikor borús az idő” – fejtegette László Zoltán.

A biológus néhány friss kutatásra is felhívta a figyelmet, melyekből az derül ki, hogy bár egyelőre kevéssé kutatott ez a terület, nagyon valószínűnek látszik, hogy a mesterséges fények is komoly szerepet játszhatnak abban, hogy az utóbbi évtizedekben drámai mértékben fogyatkoznak a rovarok. Ezt a jelenséget többen egyenesen rovar apokalipszisnak nevezik. A kutatók egyébként eddig a vegyszerhasználatot, a klímaváltozást, az invazív fajok terjedését tartották számon a fő okok között, azonban ezek sorába bekerülhet a fényszennyezés is.

A problémát pedig az is súlyosbítja, hogy egyre olcsóbb az egységnyi fény költsége, egyre könnyebben elérhetők többek között a hangulatosnak tartott kinti világítótestek. László Zoltán szerint mivel nemcsak a napi ciklusokat billenti ki az egyensúlyból az éjszakai világítás, hanem a hosszabb távúakat is, hatással van az életközösségek szerkezetére, diverzitáscsökkenést okozva.

Egy, a Biological Conservation szaklapban megjelent kutatás szerint a mesterséges fények hatással vannak a rovarok mozgására, táplálékszerzésére és a szaporodására egyaránt. Mint a kutatók felvázolják, bár az antropogén eredetű fényt már kb. i. sz. 60 óta használják rovarok irtására, a fényszennyezés modern jelensége az ívlámpa feltalálásával kezdődött az 1800-as évek elején. Nem sokkal később a kártevők elleni védekezés általános módszereként kezdték alkalmazni a fénycsapdákat, amelyeket a mai napig alkalmaznak. A közelmúltban a világítástechnológia fejlődésével és az egységnyi fényerőre jutó költségek csökkenésével világszerte nőtt mind a mesterséges fényinstallációk intenzitása, mind pedig a mennyiségük.

A modern fényszennyezés már nem korlátozódik a városokra, hanem a légkörön keresztül az egyébként érintetlen területekre is kiterjed, melyben az úthálózat egyre sűrűbbé válása is szerepet játszik, hiszen az autók fényei is komoly pusztítást okoznak és jelentős zavaró tényezőt képeznek. A tanulmány szerzői szerint 1992 óta a fényszennyezés szintje megduplázódott a nagy biodiverzitású területeken, ez a folyamat pedig előre láthatóan tovább fog erősödni. 2014-re a bolygó szárazföldi felszínének több mint 23%-án tapasztalták, hogy megemelkedett az éjszakai égbolt fényességi szintje. Mint írják, mára a mezőgazdasági kultúrák körülbelül 12%-át is érinti a fényszennyezés. A rovarkutatók mindeközben pedig egyre gyakrabban panaszkodnak arra, hogy mind kevesebb és kevesebb rovar nyüzsög a fénycsapdáik körül.

Kiemelnek egy érdekes, de nem túl biztató szempontot is, miszerint az éjszakai mesterséges fény erős evolúciós csapda lehet. Ugyanis a legtöbb antropogén zavarásnak vannak természetes analógiái: az éghajlat már előző korokban is felmelegedett, az élőhelyek feldarabolódására is voltak példák, invazív fajok is terjedtek, és újabb és újabb mezőgazdasági vegyszerekkel is találkoztak az élőlények, melyekre kifejleszthettek alkalmazkodási mechanizmusokat. Mindeközben azonban a fény és a sötétség napi ciklusa, a holdciklus és az évszakok éves ciklusa állandó maradt. Mostanáig tehát például a rovaroknak nem volt okuk arra, hogy a mesterséges fényforrásokra adaptácios eljárásokat dolgozzanak ki. Vélhetően ezért is van az, hogy egyes fajok egyedei eltávolodnak az utcai lámpáktól, míg mások – egyelőre tisztázatlan okokból – alattuk ülnek kábultan, vagy köröznek körülöttük, amíg sérülés, a kimerültség vagy a ragadozók nem végeznek velük. Mint írják, bár egy mesterséges fényforrás teljes fitneszhatása függ annak intenzitásától, irányától, spektrális eloszlásától és villódzási sebességétől, valamint a napszaktól és a közeli felületek szerkezetétől is, a leggyakoribb lámpatestek fénykibocsátása több mint elég ahhoz, hogy radikálisan megzavarja a kis testű állatok, például a rovarok teljes élőhelyét.

Azokra a rovarokra pedig, amelyeknek sikerül kikerülniük a lámpatest alatti fénykúpból, még mindig hatással lehet az égi ragyogás, amely messze a városközpontokon túlra is kiterjed, olyan szinten, amely elegendő ahhoz, hogy elhomályosítsa vagy megváltoztassa a létfontosságú környezeti jeleket, beleértve a holdfényt, a csillagfényt, a holdfázisokat és a napszakokat.

Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a fényszennyezés hatással lehet a növények és állatok fitneszére, különösen a rovarokéra. Egyes becslések szerint a helyhez kötött mesterséges fényforrásokhoz vonzódó rovarok egyharmada még reggel előtt elpusztul, vagy kimerülés vagy ragadozás miatt, míg a járművek fényszóróihoz vonzódó rovarok túlnyomó többségben valószínűleg azonnal elpusztul.

Ez a halálos vonzódás egyes becslések szerint Németországban nyaranta 100 milliárd rovar halálát okozza, de képes volt például a nagy vízibagoly (Hydraecia petasitis) lepke elszigetelt populációinak gyors felszámolására Finnországban.

A kutatók tanulmányukban azt állítják, hogy a mesterséges fények az éjszakai és nappali rovarok létfontosságú biológiai funkcióit egyaránt befolyásolják nemcsak a fényre repüléshez kapcsolódó módon, de attól függetlenül is. A fényszennyezés okozhat azonnali viselkedésbeli változást, ugyanakkor a külső időmérő jelek megzavarása révén olyan fiziológiai hatásokat is kivált, ami széles körben érzékelteti hatását az ökosztisztémákra.

Ráadásul a mesterséges fény más antropogén zavaró tényezőkkel, az éghajlatváltozással vagy a zajszennyezéssel is komplex módon kölcsönhatásba léphet. Például a mezőgazdasági területekről a rovarölő szerekkel az útszélekre szorított beporzók sokkal nagyobb mértékben lesznek kitéve az utcai lámpáknak és a járművek fényszóróinak. Az egyes fajokra gyakorolt hatások a táplálékhálózat más szereplőire is befolyással vannak, amelynek kimenetelét rendkívül nehéz megjósolni, fejtik ki a cikk szerzői.

Továbbá a fényszennyezés késleltetheti vagy megszüntetheti azt az időablakot, amely alatt az éjszaka aktív rovarok udvarlásba és párzásba kezdenek. A Helicoverpa zea nevű Amerikában őshonos faj például nem párosodik, ha a környezeti fényszint meghaladja a negyedhold által termelt fényszintet, és más szigorúan éjszakai rovarok valószínűleg hasonlóan érzékenyek, azonban kevésbé tanulmányozták ezt a jelenséget eddig. Azoknak a rovaroknak, amelyeknek sikerül fenntartaniuk az éjszakai rutint a fényszennyezett élőhelyeken, még mindig nehézséget okozhatnak a világítótestek a helymeghatározásban, teszik hozzá.

Arra is kitérnek, hogy mindamellett, hogy még mindig nem értjük teljesen, hogyan reagálnak a rovarok különböző taxonjai a különböző spektrális összetételű, intenzitású, polarizációjú és villódzó mesterséges fényre, a dolgot bonyolítja az is, hogy a régi típusú izzók jelentős része nagy mennyiségű hőt, míg egyes modern LED-es lámpatestek ultrahangos frekvenciákat bocsátanak ki, amelyeknek összetett hatása lehet a rovarok fitneszére. Végül arra is felhívják a figyelmet, hogy egyes becslések szerint a következő évtizedekben egymillió faj, köztük a rovarok akár 40%-a is kihalhat, ezért sürgős, hogy igyekezzünk azonosítani a rovarokat fenyegető veszélyek körét, és megértsük, hogyan lehet a legjobban kezelni ezeket.

Egy másik kutatás arra világít rá, hogy a mesterséges fény hatása a fajok közötti interakciók befolyásolása révén potenciálisan kiterjedhet teljes ökoszisztémákra. Ez pedig a közösségi struktúra megváltozásához és a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. A fényszennyezésnek való kitettségnek két formáját különböztetik meg: a forrásból származó közvetlen fény, amely a megvilágított és a megvilágítatlan területek foltosságát okozza, illetve az egyenletesebb és nagyon elterjedt közvetett égi fény, amelyet a felhők és a légkörben lévő részecskék szórnak szét, és amely különösen a városok környékén gyakori, de a tájba is messzire elérő jelenség.

Mint írják, a mesterséges fény háromféleképpen befolyásolja a rovarpopulációkat és közösségeket a tájban. Az egyes fajokat nagy területen befolyásolja a vidéki területekre átterjedő égi fényességen keresztül; a fajok vonzása vagy taszítása révén megváltoztatja az eloszlásukat; míg az autók rövid ideig tartó intenzív fénye átmenetileg elvakíthatja az egyedeket vagy megzavarhatja a cirkadián (éjjel-nappali) ritmusukat.

A közvetlen hatások között megemlítik, az egyes fajok napi táplálkozási ablakának meghosszabbítását, ami a ragadozók fokozott aktivitása miatt populáció csökkenéséhez vezet a prédafajok estén, míg növekedéshez a ragadozók tekintetében. Míg a mesterséges fény meghosszabbítja a nappali fajok érzékelt naphosszát és aktivitási mintázatát, addig az éjszakai és a krepuszkuláris (félhomályt kedvelő) fajok esetében ennek az ellenkezője lehet igaz, mivel ezek rövidebb aktivitási periódusokat tapasztalhatnak, ráadásul a fény zavaróan hat a látásukra, ahogyan azt néhány lepkefaj esetében már kimutatták. Mint írják, emellett figyelembe kell vennünk a hosszabb időskálán lejátszódó folyamatokra gyakorolt hatásokat is. A fényviszonyok számos rovar számára döntő fontosságúak a téli diapauzába? való belépés és kilépés szempontjából is. A mesterséges világítás megzavarhatja ezeket a jelzőket, ami a diapauza előfordulásának csökkenését, és egyéb egyensúlytalanságokat is okozhat. E hatások révén az antropogén fény időbeli elkülönülést okozhat a ragadozók és a zsákmányfajok között, ami hatást gyakorol a teljes táplálékháló dinamikájára.

A jó ebben az egész problémakörben az lehet, hogy más természetkárosító hatásokkal szemben a fényszennyezést aránylag könnyen, és jelentős költségek nélkül lehet csökkenteni. Kevesebbet kell világítani mindössze. A kertünkben például áttekinthetjük, hogy melyek azok a világítótestek, amikre nincs feltétlenül szükségünk, és ezek használatát mellőzhetjük vagy csökkenthetjük. Továbbá azzal is mérsékelhetjük az okozott kárt, ha a fényeket csak a megvilágítani kívánt területekre fókuszáljuk.

Lászlo Zoltán szerint léteznek bevált gyakorlatok a köztéri világítás esetén, jó példaként megemlítve a kolozsvári Házsongárdi Temetőt, ahol éjszaka csak néhány lámpa világít többnyire. Kérdésemre, hogy például Kolozsváron a világítás olcsóbbá válásával milyen mértékben fokozódott a fényszennyezés elmondta, egyelőre nem kutatták még ezt a kérdést, így pontos adatokkal nem rendelkezik. Viszont az utóbbi 10-20 évben vélhetően megnövekedett ennek szintje, hiszen egyre elérhetőbbek az energiatakarékos égők, illetve eléggé sokan használnak például a kertjeikben leszúrható, napelemes világítótesteket, mivel ezek is olcsók aránylag és ráadásul „nem kérnek enni”.