Tömegesen indulnak útnak a békák, ajánlott vigyázni az úttesten!

A kétéltűek, a béka- és gőtefajok aktivitása a hőmérséklettől függ, amint elkezd tavaszodni, elkezdődik a párzási szezon, ez pedig számos fajnál azt eredményezi, hogy tömegesen elkezdenek vonulni a vizes területek irányába. Érdemes lenne ilyenkor jobban figyelni rájuk, mondja Sos Tibor, a Milvus Csoport Egyesület szakértője, hiszen a gyorsan hajtó autók akár ki is irthatnak egész populációkat.

Egy kiadós eső, és kezdődhet a vonulás

A biológus szerint az, hogy mikor indulnak el ezek a fajok, lényegében az időjárástól függ. Síkvidéken jellemzően márciusban, de akár már február végén is kezdődhet a vonulás, hegyvidéken viszont később, április végén, májusban lehet a tömeges megjelenésükre számítani. Fajtól is függ, az erdei békák, varangyok hamarabb útnak indulnak, míg a vörös hasú unkák és a sárga hasú unkák melegkedvelőbbek, náluk később kezdődik a párzási szezon.

„Nagyvárad környékén a pocsolyákban már láttam gőtéket. Idén hamarabb tavaszodik, viszont ahhoz, hogy tömegesen útnak induljanak, csapadékra is szükség van. Ha kitart a meleg idő, és jön egy front pár napig tartó esőzéssel, várhatóan megjelennek a békák. Fontos lenne vigyázni rájuk, mert hatalmas károkat szenvedhetnek azok a populációk, melyek forgalmas utakon kell átkeljenek, emellett balesetveszélyt is jelentenek. Sokféle módszer lenne arra, hogy megelőzzük a mészárlást, de nálunk sajnos erre szinte senki nem helyez hangsúlyt” – magyarázta Sos Tibor.

A biológus szerint olyan országokban, ahol a sofőrök hajlamosabbak betartani a szabályokat, sokat segítenek a közúti jelzőtáblák, amilyeneket például a szarvasok, tehenek miatt kitesznek. Azonban kevés esélyt lát arra, hogy nálunk ilyen táblák miatt lassítsanak. A fekvő rendőrökkel is lehetne mérsékelni a károkat, azonban Romániában ilyeneket településeken kívül nem szabad alkalmazni. Településeken belül pedig már annyira tönkretettük az élővilágot, hogy nem érdemes.

Az útmenti árkok körültekintőbb tervezésével viszont sokat lehetne javítani a helyzeten.

Sos Tibor szerint amennyiben ezeknek a belső, azaz az út mellett futó fala meredekebb, 90 fokos lenne, megakadályoznák, hogy a békák feljussanak az úttestre. Emiatt pedig a helyenként kialakított hidak alatti átkelőket használnák kizárólag, melyek biztonságosak számukra.

„Próbáltunk fellépni és meggyőzni az útépítőket, hogy meredekebb betonfalú árkokat alakítsanak ki, de többnyire nem jártunk sikerrel, pedig nem lenne drágább ez a verzió. A tervezésnél kellene figyelembe venni a kétéltűek igényeit, de ez nem történik meg, a kivitelezőknek pedig már hiába magyarázzuk, hogy ez fontos lenne, nem érdekli őket” – vázolta a problémát a biológus.

„Be kéne ez a szempont is kerüljön azokba az útmutatókba, melyek alapján a tervezők dolgoznak. Készítettünk épp ezért a Milvusnál egy olyan petíciót, mellyel fel tudják az emberek hívni a döntéshozók figyelmét, ha egy-egy útszakaszon nagyon sok állatot ütnek el. Ide csak néhány adatot kell feltölteni, és lehet is küldeni az érintett hatóságoknak” – ajánlotta Sos Tibor, aki szerint talán a nagyszámú bejelentések hozhatnak némi változást.

Hozzátette, mesterséges élőhelyek kialakításával is meg lehetne menteni a veszélyeztetett populációk egy részét. Például az erdőben élő fajok számára lehetne kisebb pocsolyákat kialakítani még a veszélyes úttest elérése előtt. Elég lenne, ha ezek a mélyedések mindössze egy-két méteresek lennének, mint amilyeneket az őzek vagy a medvék feküsznek ki maguknak. Ezeket a mocsaras részeken könnyedén ki lehetne alakítani, azonban ez jellemzően nem történik meg.

Sos Tibor szerint ez részben annak tulajdonítható, hogy kb. 5 éve átszervezték a védett területek felügyeletének rendszerét, amikor kizárták például a civil szervezeteket a gondnokok sorából. Azóta az ANANP, a természetvédelmi területek állami felügyeletének a feladata lenne ezzel is foglalkozni, azonban megyénként alig 2-3 alkalmazottjuk van, ami nagyon kevés az elvégzendő feladatokhoz képest. A biológus szerint megfelelő létszámú munkatársat csak a nemzeti parkoknál, illetve a Duna-Delta Bioszféra Rezervátumban foglalkoztatnak, azonban hiába kértek tőlük korábban adatokat, ilyenekkel nem tudtak ők sem szolgálni, így kérdéses, hogy milyen minőségű munkát végeznek.

Némi reményt ahhoz fűznek, ha törvénnyel elfogadják végre több Natura 2000-es terület menedzsmenttervét, ami remélhetőleg hamarosan megtörténik. Az elmúlt 2-3 évben nagyszámú ilyen terv készült el. Sos elmondta, több száz védett terület kezelési tervének kidolgozásában vett részt a kollégáival, és mindegyik esetben javasoltak a kétéltűek védelmét szolgáló intézkedéseket. Kérdés azonban, hogy végül betartatják-e ezeket a kezelők? Illetve mindenekelőtt az, hogy benne maradnak-e a menedzsment tervekben, ugyanis azok a minisztériumok, melyek ellenérdekeltnek érzik magukat – pl. a mezőgazdasági minisztérium, illetve a közlekedési, ahová az útügyi hatóság is tarozik – igyekszenek megnyírbálni a szabályzatokat. „Sajnos, sok esetben nagyon vérszegény menedzsment tervek születnek meg végül” – fűzte hozzá a biológus.

Hozzátette, az is komoly probléma, hogy Romániában nagyon sok esetben azokra van bízva a természetvédelmi kezelés, akik gazdasági érdekekkel is rendelkeznek. Az erdős területek jelentős részét az állami erdészeti hatóság (Romsilva) kezeli, őket viszont elsősorban a kitermelési szempontok vezetik, semmint a természetvédelmiek.

Sos szerint a vízügyi hatóságot sem érdeklik szinte egyáltalán a természetvédelmi megfontolások. Felidézte, beszélt olyan, a vízügyi hatóságnál dolgozó munkatárssal, aki elmondta neki: mindaddig folytatják a folyókanyarulatok kiegyenesítését és a medrek betonozását, amíg erre kapnak finanszírozást. Ha pedig majd az EU ad természethelyreállítási munkálatokra, akkor visszacsinálják amit most elrontanak.

A békákra visszatérve Sos Tibor elmondta, nyugatabbra tőlünk, például Magyarországon is szerveznek békamentő akciókat vonuláskor. Lényegében kis méretű kerítésekkel terelik őket össze, többnyire vedrekbe, majd kézzel áthordják az állatokat az úttest másik oldalára. És arra is van példa nyugatabbra, hogy egyszerűen leállítják a forgalmat arra az időszakra, amíg a békák zöme átér az úton.

Úgy vélte, mentalitásváltásra lenne szükség, de addig is megtehetjük, hogy kialakítunk egy-egy kisebb tócsát (egy-két méter széles, fél méter mély már megteszi) a kertünkben, ahol a békák lerakhatják a petecsomóikat és az ebihalak kifejlődnek. Hozzátette: fontos, hogy ezekbe semmiképp ne telepítsünk halakat, mert egy ökológiai csapdát hozunk létre, a halak ugyanis megeszik a békapetéket, ebihalakat. Sőt, egyáltalán semmit ne telepítsünk, hagyjuk, hogy a kerti tavunkban természetes módon jelenjenek meg a környező élőhelyek fajai. A békák és gőték mellett egy ilyen kis tóval a madaraknak, denevéreknek is kedvezünk, akik többnyire szívesen járnak ilyen helyekre inni.

Kérdésünkre elmondta, akár iskolaudvaron, oktatási-nevelési céllal is lehet kis tavakat létrehozni, azonban csakis olyan esetben ajánlja, ha az iskolaudvar legalább felerészt természetes élőhelyekkel – erdőkkel, legelővel, kaszálóval – szomszédos, különben nincs esélyük a kis békáknak a túlélésre. A szántó és a környező kertek sem megfelelőek a kétéltűek számára.

A küszöbön álló vonulással kapcsolatban pedig azt javasolta, hajtsunk nagyon óvatosan a következő hetekben sötétedés után, különösen mocsaras területek közelében, mivel jellemzően este indulnak útnak a békák.