A gombatermő hullámok száma csökken és rövidebb ideig is tartanak, mint korábban

Hogy jellemeznéd gombász szempontból az idei őszi szezont? A mostani időjárási körülmények között a közismertebb gombafajok közül melyeknek a megjelenésére számíthatunk?

Az idei őszi szezont már nagyon vártuk a gombászokkal, hisz a tavalyi és a tavalyelőtti évhez képest jóval több volt a csapadék. Ennek ellenére, legtöbbször majdnem teljesen üres kosarakkal hagytuk el legjobb terephelyeinket. Az égi áldás szórványosan érkezett, az alföldi régiónkat a kiadós, nagy területeket érintő esőzések elkerülték. A szatmárnémeti tanfolyam alatt talán a Sárerdőben voltunk a legszerencsésebbek. Sikerült egy olyan időszakban ott járnunk, amikor a csoportos tuskógombák (Desarmillaria tabescens) megjelenése tömeges volt. Viszonylag nagy mennyiségben hoztak termőtestet a piros tinóruk (Hortiboletus rubellus), de a vargányák (Boletus sp.) után igencsak menni kellett. Október végén indultak be igazán a nagy és karcsú őzlábgombák (Macrolepiota procera, Macrolepiota mastoidea) és az ehető csiperke fajok (Agaricus sp.).

A novemberi esőzések és az enyhe időjárás miatt jó eséllyel gyűjthetjük még a legelőkről az ördögszekér-laskagombát (Pleurotus eryngii var. ferulae), mezei szegfűgombát (Marasmius oreades), lilatönkű pereszkét (Lepista personata) vagy például a mezei csiperkét (Agaricus campestris), az erdők korhadó tuskóin szépen nő a kései laskagomba (Pleurotus ostreatus), az erdő talaján nagy folyásokban megjelent a szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis) is. A téli fülőkére (Flammulina velutipes) sem kell sokat várakoznunk.

Lényegében egész évben terepeztél, milyen volt az idei gombászév?

A tavasz nagyon jól indult. Áprilistól májusig a kucsmagombák (Verpa sp., Morchella sp.) több fajával is találkoztunk terepen és még a fazékba is sikerült gyűjteni ezekből a gombákból. Az elkészítésüknél figyelembe kell venni, hogy alapos, 20 perces sütést-főzést igényelnek. A nyári időszak csak kezdetben volt kedvező. Rókagombák (Cantharellus sp.), fehértejű és zöldülőtejű keserűgombák (Lactifluus piperatus, L. glaucescens), galambgombák (Russula sp.), kenyérgombák (Lactifluus volemus, L. oedematopus) és bronzos vargányák (Boletus aereus) színes kavalkádja töltötte meg kosarainkat. Júliustól viszont nem sok szerencsével jártuk az erdőket.

Milyen folyamatok figyelhetők meg, a klíma melegedése, a gyakori száraz időszakok hogyan befolyásolják a gombavilágot? Mondjuk az utolsó 10 évben…

Nem vagyok szakértő a témában, tudományosan, adatokkal alátámasztva erről nem tudnék beszámolni. Terepen persze az ember tapasztalja a változásokat. A fenyőerdők különösen nehezen viselik a felmelegedést, ez pedig kihat a velük mikorrhizáló gombafajokra, azok visszahúzódását vonja maga után. A száraz időszakok egyre inkább elhúzódnak. A gombatermő hullámok száma csökken és rövidebb ideig is tartanak. Egyre többször találkozhatunk olyan melegkedvelő fajokkal, mint például a császárgalóca (Amanita caesarea). A mediterráneumból is felhúzódnak hozzánk gombafajok. Ilyen például a rozsdasárga tölcsérgombára (Paralepista flaccida) nagyon hasonlító mérgező körteillatú tölcsérgomba (Paralepistopsis amoenolens).

Idén tartottál egy alapfokúként meghirdetett gombásztanfolyamot Szatmárnémetiben, mit értsünk ez alatt, aki szorgalmas és igyekszik, milyen szintre tud eljutni egy ilyen képzés alatt?

Aki szorgalmas és igyekszik, az nagyon sokat tanulhat egy gombaismereti tanfolyamon a gombák felépítéséről, élőhelyeikről, életmódjáról, felhasználásukról, a gombamérgezésekről és természetesen a fajismerete is sokat bővülhet az elméleti előadásoknak köszönhetően. Az ismeretek elmélyítésére, az igazi tanulásra a terepi kirándulások a leginkább alkalmasak. A gombásztársak ekkor egymástól sokat tudnak tanulni. A termőtestek egy-egy terepgyakorlat után „terítékre” kerülnek, ezt közös határozás követi, megbeszéljük, melyek azok a legfontosabb határozóbélyegek, amelyek alapján azonosítani lehet a kérdéses gombafajt. Egy tanfolyam zárásakor gyakran hallom a gombászoktól, hogy mennyire elbizonytalanodtak. Ez teljesen érthető, az új ismeretanyag elsajátítása, az újonnan tanult fajok biztos felismerése időigényes folyamat, sokat kell terepen lenni, sokszor kell kézbe venni és vizsgálni a fajokat. Gyakran mondogatom, hogy a komoly tanulás a képzés után kezdődik csak el, bizonytalannak lenni nem hiba, sőt. És ha nem ismerünk fel minden fajt, az teljesen rendben van. Ezért tudunk folyamatosan fejlődni, egyre jobb és jobb gombaismerőkké válni.

Melyek a leggyakoribb mérgezések, milyen fajoknak kell jól ismernünk az úgynevezett mérgező párját?

Az egyik legsúlyosabb, halált okozó mérgezést a gyilkos galóca (Amanita phalloides) okozza. Ez az a gomba, amelyet minden gombásznak bármilyen fejlődési stádiumban, állapotban meg kell ismernie. Ha egy gomba fehér bocskorral, fehér gallérral és fehér lemezekkel rendelkezik, azt a termőhelyén kell hagyni, mert ezek az ismertetőjegyek egy halálosan mérgező fajra utalnak. Rengeteg fehér tarlógombát (Leucoagaricus leucothites) lehet most találni a legelőkön, tarlókon. Ez egy ehető gombafaj fehér lemezekkel, fehér gallérral, de bocskora nincs, kinézete alapján könnyen téveszthető a gyilkos galóca fehér színű változatával vagy a fehér galócával (Amanita verna). Természetesen élőhelyükben is különböznek egymástól.

Heves hányással, hasmenéssel együttjáró mérgezést gyakran okoz a világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius), amelyet sárga rókagombának (Cantharellus cibarius) gondolva gyakran gyűjtenek a tapasztalatlan gombászok. A világító tölcsérgombának van „róka” színe, lemezes a termőrétegtartója, sárga a húsa, nincs jellegzetes szaga, megjelenése csoportos, szaprotróf faj. A csemegombaként számontartott sárga rókagomba sárga színű, termőrétegtartója ráncos-eres, húsa fehéres, jellegzetes illattal rendelkező, egyesével, folyásokban növő, mikorrhizás életmódot folytató gomba.

Sokszor megesik, hogy ehető csiperkefajok közé bekerül a mérgező karbolszagú csiperke (Agaricus xanthodermus), amely kapargatás hatására intenzíven sárgul a tönkbázisban, a kalap szélén és kellemetlen vegyszerszagot áraszt.

A halálosan mérgező fenyves sisakgomba (Galerina marginata) tönkje a gallér alatt ezüstösen szálazott, a hozzá nagyon hasonló ehető ízletes tőkegombáé (Kuehneromyces mutabilis) barnán pikkelyes. Sikerült már olyan nagyra nőtt fenyves sisakgomba termőtesteket is megfigyelnem, amelyek a terepasztalon a feltételesen ehető gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) mellé pakolva első ránézésre megszólalásig hasonlítottak egymásra. Számos egyéb ehető-mérgező gombapárt lehetne még megemlíteni.

Mit ajánlasz egy kezdő gombásznak, milyen módszerhez folyamodjon, mire figyeljen nagyon?

Ismerje fel a gyilkos galócát! Ha cseppnyi kétely is felmerül benne a gomba ehetőségét illetően, vigye el végzett gombaszakellenőrhöz bevizsgálásra a gyűjtött tételt vagy hagyja a termőhelyén. Tanulás céljából fontos lehet 1-2 teljes, minden ismertetőjegyet hordozó termőtestet külön papírzacskóban vagy dobozkában begyűjtenie. A nagyon fiatal vagy idős, elázott, penészes termőtesteket hagyja háborítatlanul, csak az egészséges, megfelelő állagú és minőségű gombákat szedje és lehetőleg jól szellőző vesszőkosárba helyezze. Érdemes felvenni a kapcsolatot a környék gombászaival és szervezett gombatúrákon közösen járni az erdőt. Csapatban mindig sokat tanulhatunk egymástól. Ha a csoportnak van gombaszakértő tagja is, akkor garantált a fejlődés.

Lehet-e szerinted szakkönyvek segítségével fejleszteni a gombaismeretünket? Ha igen, milyen könyveket érdemes beszerezni?

Igen, természetesen ismeretünk fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek a szakkönyvek. Az én véleményem szerint a magyar nyelven íródott könyvek közül kezdő gombászként a legcélszerűbb beszerezni a Magyar Mikológiai Társaság által kiadott Képes Gombakalauz c. kötetet, amely a magyarországi gombaszakellenőr-képzés fajlistájában szereplő 303 fajt mutatja be.

Szeretném kiemelni a Zempléni Gombász Egyesület kiadásában 2021-ben megjelent Gombák Zemplénből, nemcsak zemplénieknek című könyvet, amely a leggyakoribb gombák mellett igazi ritkaságokkal is megismerteti az olvasót. Több, mint ötven hazai gombász egyedülálló összefogásának eredményeként született meg ez a lenyűgöző képanyaggal illusztrált könyv.

A gombagyűjtők körében csak „sárga könyvnek” nevezett Gombászok kézikönyvének idén jelent meg az átdolgozott kiadása, több, mint 1400 gombafaj leírását tartalmazza.

Aki már komolyabb ismeretek elsajátítására vágyik, nekik kimondottan ajánlom Koszka Attila könyveit. Ezek a Vértes gombavilága címmel láttak napvilágot. Az első kötet a tömlős gombákat tárgyalja, a második kötet pedig már leginkább a bazídiumos gombák közül mutat be különleges és izgalmas, leginkább nem hétköznapi, igazán figyelemre méltó fajokat.

Ha még többre vágyunk, kiváló külföldi szakirodalmakat szerezhetünk be. Ennek csak a pénztárcánk szabhat határt. Természetesen a terepi gombászás élményét semmi sem pótolhatja, mégiscsak ez az, ami a legnagyobb örömet tudja okozni a gombásznak és motiválja, hogy még több ismeretet szerezzen meg ezekről a különleges és lenyűgöző élőlényekről. Figyelem! Hiába minden próbálkozás, a gombászás egy csapda. Ha beleestünk, nincs menekülés.