A retyezáti mormota az új cukiság, amitől olvadozik az internet népe

A Déli-Kárpátokban található Retyezát Nemzeti Park biológusa kapta lencsevégre egy mormotacsaládnak az őrszemét, amely hosszú, éles füttyel jelzi a családtagoknak, hogy veszély van, betolakodó közeledik, mindenki iszkoljon a menedékhelyre. A ritkán látható, kis bundás állatokról sokan nem is tudták, hogy az erdélyi hegyvidéken is élnek, hiszen általában az alpesi tájhoz kapcsolják a mormoták jelenlétét. Tény, hogy a kis fütyülő mormota lett az internet kedvence, ömlenek a lájkok és kommentek a videó alá.

A Retyezát Nemzeti Park a posztban számos érdekes információt is megosztott a követőkkel a mormotákról. Ezek szerint egy mormotacsaládban, amelyben többnyire együtt élnek szülők és gyermekek, az őrszolgálat a legfontosabb feladat.

Az egyik felnőtt mormota őrt áll, miközben a család többi tagja a közelben élelem után kutat. Lágy szárú növényekkel, füvek leveleivel, gyökereivel és virágaival, valamint rovarokkal, pókokkal és férgekkel táplálkoznak, és nagy mennyiséget fogyasztanak, hogy elegendő zsírt raktározhassanak el a hosszú téli álomidőre.

Az őrszem eközben időnként felágaskodik a hátsó lábára, hogy jobban körül tudjon nézni, és lássa, leselkedik-e rájuk valahonnan veszély. A havasi mormoták legfőbb ellenségei a sasok, a rókák és az ember. Amint ezek vagy más nagytestű ragadozó madarak feltűnnek, a mormota leadja a vészjelzést. A biológusok azt is megfigyelték, hogy amikor a mormota legfőbb szárnyas ellensége, egy sas közeleg, a vészjelző fütty feltűnően más, mint egyébként. A fütty hallatán a mormoták a menedékhelyükre iramodnak. Az összes mormota szinte egy szempillantás alatt eltűnik!

Az engedelmesség élet-halál kérdése lehet, főleg a fiatal mormotáknak, mivel ők a szirti sasok kedvenc eledelei. Ha az őrszem közvetlen veszélyt észlel, a család többi tagjával együtt beszalad egy üregbe. Aztán néhány perc múlva óvatosan kidugja a fejét, hogy megnézze, elmúlt-e a fenyegetés.

A havasi mormoták élőhelyén, a hegyi legelőkön bőven van csemegézni való fű, és nem túl melegek a nyári hónapok. Ha hűvösebb az idő, a mormoták kifekszenek egy napsütötte sziklára, de ez ritkán történik meg, mert a nagy meleget nem jól tűrik, mivel nem tudják levetni a bundájukat, ezért általában kora reggel és késő délután aktívak, és a forró nyári napokon nem is táplálkoznak. A legfiatalabb és legzamatosabb növényeket keresik fel, amelyeket aztán mellső mancsaikkal addig tartanak, amíg el nem rágcsálják őket.

A mormotacsaládnak több bejáratú, bonyolult szerkezetű, mély galériás nyári és téli üregekből álló lakhelyük van, sőt külön mellékhelyiséget is ásnak maguknak, mert sokat adnak a higiéniára. A laza talajt keresik, hogy könnyebben áshassák az odút, melynek építéséhez a mellső lábukat használják az ásásra, és a hátsó végtagjaikkal tolják ki a földet a galériából. A nagyobb köveket a fogaikkal mozdítják ki. Sziklás vidékeken sziklák alá ássák az odút.

Az alpesi mormota csoportosan él. Minden csoportot egy-egy szülőpár és utódaik alkotnak, akik az előző generációkból is származhatnak. Feltételezhető, hogy több generáció együttműködik a nagyobb üregek építése érdekében.

A havasi mormoták nem szenvednek álmatlanságban, az biztos. Körülbelül 6 hónapon át téli álmot alszanak. Az egyik rokonuk, az ezüstös mormota téli álma akár 9 hónapig is tarthat. Alvás közben a havasi mormoták pulzusa lelassul – csak egyszer vagy kétszer ver a szívük percenként –, a testhőmérsékletük pedig körülbelül 5 °C-ra süllyed.

A fiatal mormoták szeretnek játszani. Gyakran rohangálnak körbe-körbe, egymást kergetve, játékosan verekedve egymással. A fiatal és a felnőtt mormoták egyaránt úgy üdvözlik egymást, hogy összedugják az orrukat. A családtagok tisztogatják egymást, és ha lehűl az idő, összebújnak, hogy ne fázzanak.