Betiltják az amalgámtömést, de a környezeti higanyszennyezés még sokáig velünk marad

A hétköznapi szemlélőnek az tűnhetett fel az utóbbi pár évben, hogy sorra vonják ki a forgalomból Európában a higanyt tartalmazó eszközöket, pl. a higanyos lázmérőt, vérnyomásmérőt. Bár kevésbé volt látványos, de ezzel párhuzamosan higanymentesre cserélték például az elemeket és különféle más elektronikai eszközöket. Ez annak az erőfeszítésnek az eredménye, mellyel próbálják a környezetünk higanyszennyezését csökkenteni, illetve az ezzel járó káros egészségügyi hatásokat mérsékelni.

A legújabb tiltás az amalgámos fogtömésekre vonatkozik, melyek egyik alapanyaga szintén a higany. Az Európai Bizottság néhány napja jelentette be, hogy 2025-től javasolja az amalgámtömések használatának betiltását, sőt, az amalgám előállítását, importját és exportját is tilalom alá helyeznék. Ezzel párhuzamosan egyébként néhány higanyt tartalmazó energiatakarékos égőt is kivonnának az európai piacról.

Az ember által az ókortól használt furcsa, folyékony fém használata ellen mindössze pár évtizede lépnek fel, és úgy tűnik, nem lesz egyszerű mindenkit lemondatni róla, hiszen a mai napig fontos szerepet játszik az ipari termelésben. Pedig nagyon fontos lenne megszabadulni tőle, hiszen a mérések szerint

a légkörben található higany szintje 500%-kal, az óceánok vizének higanykoncentrációja pedig 200%-kal haladja meg a természetes szintet.

A környezeti higanyszennyezés úgy keletkezik, hogy a szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú fém párolog, így feldúsul a koncentrációja a levegőben, illetve ipari szennyvizekkel a folyókba, tengerekbe ürítik. Az emberi szervezetben pedig főként a higanygőz belégzése, illetve a szennyezett vizekből származó halak fogyasztása révén dúsulhat fel a higany koncentrációja. Mostanában, tegyük hozzá, hiszen régen széles körben használták a gyönyörű vörös cinnabarit (higany-szulfit, más néven cinóber) ásványból készített festékeket, de a kozmetikai szerek egyik fontos alapanyaga volt a higany, sőt, a gyógyászatban is használták, például szorulás esetén higanyt itattak a páciensekkel, hogy kitisztuljon a bélrendszerük. Egyfajta csodaszerként tekintettek rá, mely segít az egészség megőrzésében. A legnagyobb mennyiségben régebben az arany- és ezüstbányászat és az ércmosás révén kerültek a környezetbe higanyvegyületek.

Manapság már kozmetikumként és gyógyszerként nem használják, viszont az iparban még mindig alkalmazzák a higanyt.

A masszív környezetszennyezés legfőbb okának a fa és a szén nagy mennyiségű elégetését tekintik, a tüzelőanyagokban nyomokban jelen levő higany az égés során a légkörbe kerül.

Használják továbbá a PVC-gyártásban és máig alkalmazzák a kézi, valamint a kisüzemű aranykitermelés során. Az is kiderült az elmúlt pár év méréseiből, hogy egy nagyon „mozgékony” szennyezésről van szó, a légkörben levő higany akár egyik kontinensről a másikra is képes eljutni, ez is szükségessé teszi a globális szintű intézkedéseket.

A gyógyszer, aminek a hatását nem igazán ismerjük, de sokan meghaltak tőle

A higanyt és vegyületeit leginkább a szifilisz kezelésére használták. Azonban ha jelentett is némi segítséget a betegségek elleni küzdelemben, például az antibakteriális és gombaölő hatása révén, egy dolog biztos: nagyon sok páciens szenvedett a a higanymérgezés tüneteitől, és sokan bele is haltak a túladagolásba. A sebeket, kiütéseket kenegették vele, és higanyos gőzfürdőkkel is próbálták kezelni a pácienseket. Sok esetben végül nem a szifilisz, hanem a higanymérgezés okozta a betegek halálát. A páciensek haláluk előtt a szifilisz tünetei mellett a higanymérgezés okozta foghullás, fekélyek és idegrendszeri károsodás miatt is szenvedtek.

A szerbe vetett hit erősségét az is szemlélteti, hogy a megszerzése érdekében háború is tört ki – a hírhedt kalóz, Feketeszakáll egyszer azért rohant le egy várost, hogy higanyt szerezzen a szifiliszére.

Az amerikai Danbury az őrültek városa címet is kiérdemelte, ahol kalaposok ezrei szenvedtek higanymérgezéstől.

A nyáladzással, remegéssel, súlyos paranoiás rohamokkal, depresszióval, alvás- és látászavarral, valamint halláskárosodással járó kalaposremegés nevű betegség azt követően terjedt el, hogy egy higanyvegyületet kezdtek el használni a kalap alapanyagául szolgáló filc előállításához. Danbury a 19. században, illetve a 20. század első felében a kalapkészítés Mekkájának számított, 56 gyárban mintegy évi ötmillió kalapot állítottak elő, ennek megfelelően a „bolond kalaposok” száma is itt volt a legmagasabb. A kóros esetekből olyan sok volt, hogy Danbury-remegésnek is elnevezték a tünetegyüttest, mely általánosan elismert betegségnek számított.

Három katasztrófa kellett, hogy végre kiderítsük: masszívan mérgezzük magunkat és a környezetünket

Bár rengetegen betegedtek és haltak meg higanymérgezés következtében az elmúlt kb. négyezer évben, három huszadik századi katasztrófa kellett ahhoz, hogy alapos kutatásnak vessék alá a higany emberi egészségre gyakorolt hatását. Az 1950-es években Japánban, a tengerparti Minamata településen működő üzem a szennyvizével annyira túlterhelte az öblöt, hogy a higanyvegyületek felhalmozódtak a halak és más tengeri élőlények szervezetében. Az ezeket fogyasztó lakosoknál pedig megjelentek a higanymérgezés tünetei. 1956-tól kezdve több ezer embernél diagnosztizáltak különböző idegrendszeri és mozgásszervi károsodást, s mintegy hatszáz halálesetet is feljegyeztek.

A „második Minamata-esetnek” nevezett mérgezési hullám ugyancsak Japánban történt. Szintén egy vegyipari cég volt a felelős érte, melynek higanyos szennyvize a közeli Agano folyóba került, melynek következtében közel hétszáz higanymérgezési esetet azonosítottak.

1971–72-ben pedig Irakban történt katasztrófa, ahol a lakosság hónapokon keresztül használt kenyérsütésre higanyvegyületet tartalmazó szerrel csávázott, vetésre szánt gabonát. Sokak szervezetébe került így rövid idő alatt jelentős higanydózis, aminek következtében hatezernél több kóros esetet és több mint négyszáz halálesetet regisztráltak.

Ezek a tragikus események indították el azt a nemzetközi közreműködéssel megvalósult mérés-sorozatot, melynek eredményei részletes képet adtak arról, hogyan is állunk a higanyszennyezés terén. Majd különféle szabályozásokat hoztak a higanyhasználat visszaszorítására, és tíz évi egyeztetés után 2013-ban egy nemzetközi egyezményt is tető alá hoztak, melyet a japánban történt mérgezéshullám után Minamata-egyezménynek neveztek el. A szabályozás azonban eléggé sok kompromisszumot tartalmaz, mivel a higany ipari használata még számos országban jelentős mértékű, és komoly gazdasági veszteségeket okozna a kivezetése.

Betiltott amalgám: átestünk a ló túlsó oldalára?

Mivel az ipari felhasználást már korábban betiltották, az amalgám fogtömés maradt a higany legelterjedtebb felhasználása az EU-ban. A 15 év alattiak és várandós vagy szoptató nők esetében már most is tilos a használata, a kivezetését 2030-ig írták elő.
Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága most azt ajánlja, hogy a fogászati amalgám használatának tilalmát már 2025. január 1-jétől terjesszék ki az unió teljes lakosságára – kivéve ha a használata egészségügyi okokból, például allergia vagy a nyálelválasztás szabályozásával kapcsolatos problémák miatt indokolt –, tiltsák be a fogászati amalgám unión belüli gyártását és kivitelét ugyancsak 2025. január 1-jétől, illetve hatféle lámpa gyártását, behozatalát és kivitelét is. Az ajánlást az EB elfogadta, ősszel kerül az Európai Parlament elé.

Romániában 2020 januárjában jelent meg a Hivatalos Közlönyben az a minisztériumi rendelet, amely előírta, hogy amalgám tömést 15 év alattiaknál, várandós és szoptató nőknél tilos alkalmazni, kivéve az orvosilag indokolt eseteket. Emellett tiltotta a nagy mennyiségben beszerzett, helyben vegyített amalgám használatát – ehelyett a fogászok amalgámkapszulákat használnak –, kötelezővé tette a nehézfémek vízhálózatba kerülését akadályozó amalgámszeparátor használatát és az így összegyűjtött hulladék speciális kezelését.

A romániai fogászok az utóbbi években már nem nagyon használtak amalgámtömést, hiszen speciális hulladékkezelési szerződés, megfelelő fogorvosi szék kell hozzá, a fogászati anyagokat forgalmazó cégek kínálatában nem szerepel, de a páciensek sem igénylik, mondta el Hermann Örs fogorvos, a Hargita Megyei Fogorvosi Kamara elnöke. Az igény csökkenésének egyrészt esztétikai okai vannak, másrészt a higany káros hatásait tudatosító kampány eredménye, véli a szakember.

Az amalgám előnye, tette hozzá, hogy könnyű vele dolgozni a fogsor kevésbé izolált, nyálas területein is, nem esik ki, hosszú élettartamú, míg a mostanában elterjedt töméseket még a párától is kell óvni.

Hermann Örs szerint a 15-30 éve betett amalgám tömésekből nem oldódik ki semmi. „Az amalgám tömés kétszer veszélyes, amikor betevődik és amikor kivevődik. Amikor beteszik akkor azért, mert még nincs megkötve, de ha szakszerűen látják el a pácienst, akkor nem okoz kárt, amikor kivevődik, akkor pedig azért, mert amikor a fúró az amalgámot éri, akkor higanygőz szabadulhat fel, de ez az elszívóval biztonságosan megoldható” – mondta a fogorvos.

„Átestünk a ló túlsó oldalára, teljesen jó, 30 éves amalgám töméseket kicseréltetnek az emberek. Azt a tömést, aminek nincs problémája, nem javaslom kivenni” – szögezte le Hermann Örs. A szakember szerint nem készültek átfogó, ellenőrzött tanulmányok, amelyek az amalgám fogtömés negatív szisztémás hatását mutatnák ki, és nem bizonyított a szisztémás javulás az amalgám tömés eltávolítása után sem.