A világ növekvő nikkeléhsége veszélyezteti az indonéziai őslakos közösségeket

Nincs elektromos autó nikkel nélkül, és a szakemberek már régóta figyelmeztetnek arra, hogy a zöldnek beállított alternatívának valójában súlyos környezetkárosító hatása van. A világ növekvő nikkeléhsége veszélyezteti az indonéziai őslakos közösségek hagyományos megélhetését, és pusztító hatással lehet a környezetre, vonja le a következtetést a BBC is egy indonéziai helyszíni riport végén, amely a nikkelbányászat árnyoldalait mutatja be. A riportból kiderül, hogy ezt a közelgő krízist részben éppen a „zöldebb” közlekedési lehetőségekre való átállás táplálja.

A nikkel olyan termékekben található meg, mint a rozsdamentes acél, a mobiltelefonok és az elektromos autók akkumulátorai – és az utóbbiakra egyre nagyobb szükség van. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint a nikkel iránti kereslet 2030-ig legalább 65%-kal fog növekedni. Az IEA arra is számít, hogy Indonézia, a világ legnagyobb nikkeltermelője a világ nikkelszükségletének kétharmadát fogja biztosítani.

Indonézia összesen 21 millió tonna bizonyított nikkeltartalmú tartalékkal rendelkezik az amerikai földtani intézet szerint. Ez a világ készleteinek közel negyede.A Nemzetközi Nikkel Tanulmányozó Csoport szerint az ország tavaly január és november között 1,4 millió tonna nikkelt bányászott. Ez messze megelőzi a második legnagyobb termelőt, a Fülöp-szigeteket, amely 290 ezer tonnát bányászott ugyanebben az időszakban.

Az ország már most milliárdos összegű megállapodásokat kötött a feldolgozóüzemekbe és bányákba történő beruházásban érdekelt nemzetközi szereplőkkel.

Környezetvédők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a bányászat pusztító hatással lehet a környezetre. Tawing, az indonéziai Labengki szigetén, Délkelet-Sulawesiben élő őslakos halászközösség tagja attól tart, hogy ha a kormány nem tesz lépéseket, a nikkelbányászatból származó hulladék a tengerbe kerül, ami hatással lesz a szigetre és annak tengeri élővilágára.

Az indonéz kormány adatai szerint mintegy 50 nikkelbányászati vállalat működik a Labengki-szigethez közeli Észak-Konawe körzetben. A BBC újságírói már jártak a helyszínen, és az itt tapasztalt erdőirtásokról és a vörösesbarnává változott tengervízről írnak. A halászok arról számoltak be az újságíróknak, hogy amikor a víz alá merülnek, sokszor nem látnak semmit a víz alatt.

Ezenkívül az erdőirtás áradásokhoz és földcsuszamlásokhoz vezet, és fennáll a veszélye, hogy olyan vegyi anyagok, mint a nátrium-cianid és az üzemanyag a tengerbe kerülnek.

Az Indonéziai Nikkelbányászok Szövetségének képviselői szerint az engedély megszerzéséhez a vállalatoknak vállalniuk kell, hogy a területen végzett tevékenységük befejezése után erdőtelepítést vagy területrendezést végeznek, de ez nem mindig történik meg. Ráadásul sok az illegális bányászat is.

Környezeti aggályokba ütközik a nikkel kitermelése

A potenciális befektetők számára aggodalomra ad okot a nikkelbányászat környezeti hatása és az, hogy Indonézia ráadásul szenet használ az energiatermeléshez. Az elektromos járművek akkumulátoraihoz alkalmas nikkel előállításának folyamata – ezen túl – nagy szén-dioxid-kibocsátással jár, és olyan hulladékot termel, amely a környezetvédők szerint az óceánba kerülhet.

Ennek ellenére a globális autógyártók a korlátozott alternatívák és a növekvő kereslet miatt befektetnek ide, vagy direktben Indonéziából szerzik be a nikkelt, mondják az elemzők. „Indonézián kívül nincs elég nikkel. Az indonéziai nikkeltermelés részesedése az elmúlt négy évben kevesebb mint 20 százalékról közel 50 százalékra nőtt” – mondják.

Nem mindenki ellenzi a nikkelbányászatot. Boenaga falu vezetője, Jufri Asri úgy véli, hogy a közösségének hasznára váltak. Például magasabb áron tudják eladni a halat a helyi bányavállalatoknak. A fia az egyik ilyen vállalatnál vállalt munkát, és más boenagai családokhoz hasonlóan ők is legalább havi 70 dolláros kártérítést kapnak.

A szennyezést az illegális bányák okozzák – mondja Irwandy Arif professzor, az Energiaügyi és Ásványi Erőforrások Minisztériumának tanácsadója –, amelyek nem tartják be az előírásokat, és jobb felügyeletre van szükség.