Egy gigantikus felmérésből kiderült, a legsúlyosabb csapást a madárvilág számára az intenzív mezőgazdaság jelenti

Az ipari mezőgazdasági módszereket a 70-es évektől támogatja az Európai Unió, és bár régóta látszik, hogy az intenzív művelés, és az ezzel járó óriási mértékű vegyszer- és műtrágyahasználat ökológiai katasztrófával felérő következményekkel jár, továbbra is ezt az irányvonalat követi a Közös Agrárpolitika. Sürgős változásra van szükség, ha meg akarjuk fordítani ezt a trendet, kongatják a vészharangot az ornitológusok.

Egy példátlanul nagy felmérés eredményeit közölték a Mindennapi Madarak Monitoringja elnevezésű program szervezői, melyben azt követték nyomon, miként változik a leggyakoribb madárfajok populációinak mérete Európában. A kontinens nyugati felén 37 éve folyik a kutatás, a keleti országok később csatlakoztak, Romániában például 18 éve dolgoznak a madarászok, jórészt önkéntesként azért, hogy meglegyenek ezek a fontos adatok. Összesen 20 ezer helyszínen vizsgálták rendszeresen 170 faj jelenlétét.

Az összesítésből elkeserítő kép rajzolódik ki. A legrosszabb helyzetben a mezőgazdasági területeken élő fajok vannak, ezek populációja átlagosan 60%-kal esett vissza 1980 és 2016 között. Valamivel jobb helyzetben vannak az erdei madarak, ezek esetén 17,7%-os visszaesést mértek. A városi területeken élő fajok populációja ugyanakkor közel 28%-kal csökkent.

„Ennek a felmérésnek az erőssége az, hogy nagy adatsor állt a rendelkezésünkre, így lehetőségünk volt ok-okozati összefüggéseket is kimutatni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdasági területeken használt sok vegyszer és műtrágya hátrányosan érinti a madarakat, esősorban a rovarevő fajokat” – összegzett Szabó D. Zoltán biológus, a tanulmány egyik szerzője. Az erdők esetén még viszonylag jól állunk, de a klímaváltozás és az urbanizáció hatása is erőtejesen érződik, tette hozzá.

„A leglátványosabb a mezei pacsirta esete. Ott énekelt minden gabonatábla, szántó, mező fölött korábban, de drasztikusan lecsökkent az állománya az utóbbi 10-15 évben, Romániában is.

Jelezték nekünk régebben a nyugat-európai kollégák, hogy ez következik be nálunk is, de nem tudtuk elhinni, hogy a mezei pacsirta, az a faj, ami az egyik leggyakoribbnak számított, bajba kerülhet” – fejtegette az ornitológus.

„Körülbelül 7 éve csatlakoztam egy ismerősömhöz, aki biológia szakos tanár, és több mint tíz éve vesz részt önkéntesen a Mindennapi Madarak Monitoringja programban. A feladat az, hogy évente két alkalommal, tavasszal és kora nyáron ki kell kimenni fix pontokra és feljegyezni, hogy 5 perc alatt milyen fajokat látunk, és mekkora egyedszámban. Ez azt jelenti, hogy kora hajnalban kell kelni, hogy reggel hatra kinn legyünk, és tízig meglegyen a tíz pont felmérése – osztotta meg tapasztalatait portálunkkal egy erdélyi amatőr madarász. – A tízből kilenc helyszín szántóföldön van. És attól függően, hogy épp mit vetettek, sokszor derékig a vizes repcében, búzában, vagy térdig a sárban jutottunk el a pontokra.

Egyetlen olyan helyszín szerepel a területen, ahol mezei pacsirtán, sárga billegetőn, a távolban rikácsoló fácánon, kakukkon, a kevés bokorsávon éneklő poszátán vagy az épp átrepülő seregélycsapaton kívül valami érdekeset meg lehet figyelni. Mert végülis az ember azért madarászik, hogy érdekes fajokat lásson, halljon. Egy pont volt a tízből, ahol nem volt felszántva, a vadrózsa bokrok között pedig meg lehetett figyelni több fajt is. Ezt a pontot pedig mindig a végére hagytuk, az elmény miatt. Két-három éve viszont azzal szembesültünk, hogy ezt a területet is felszántották. Úgy éreztem, mintha gyomorszájon vágtak volna.”

Szabó D. Zoltán a szántóföldi madarak megritkulásának okokról elmondta: az adataikból az is egyértelműen látszik, hogy

az összeomlással felérő egyedszám visszaesés az EU Közös Agrárpolitikájához (KAP) kötődik.

Az eső KAP-ot a 70-es években ültették gyakorlatba, mellyel nagy gépek vásárlását, és a nagyarányú vegyszer- és műtrágyahasználattal járó ipari mezőgazdaságra való áttérést támogatták. És innen datálódik a mezőgazdasági területekhez kötődő fajok állományainak visszaesése, a helyzet azóta pedig egyre csak romlik. És bár lehetett tudni, hogy hasonló folyamatok várhatók a később csatlakozott országokban is, a mai napig nem változtattak az uniós agrárpolitika irányvonalán.

„Jelent ugyan egyfajta hatékonyságot az intenzív talajművelés, de érdemes lenne meghúzni a határt és visszavenni az ipari mezőgazdaságból. Ez egyebek mellett túltermeléshez is vezet, és nem biztos, hogy jó nekünk, ha specializálódunk egy-egy termékre, másokból meg behozatalra szorulunk. A termelői láncok rövidítésére lenne szükség, itthon megtermelni azt, amire szükségünk van. A kisebb parcellákhoz kellene visszatérni, és szabadon, azaz parlagon hagyni a területek közötti sávokat, hogy legyen menedékük a rovaroknak, madaraknak, beporzóknak” – vázolta a probléma megoldásának lehetőségeit Szabó D. Zoltán. Hozzátette: léteznek támogatási csomagok, melyekből finanszírozni lehetne a természetbarát megoldásokat, azonban nagyon kevesen élnek ezekkel a lehetőségekkel. Tehát nemcsak a Közös Agrárpolitika hiányosságai okoznak gondot, de problémák vannak a végrehajtással is.

A Transtelex kérdésére a szakértő elmondta, nagy valószínűséggel nemcsak a madárpopulációk szintjén okozott hatalmas károkat Európa szerte az ipari mezőgazdaság elterjedése. Nyilvánvaló áldozatai az intenzív módszernek pl. a rovarok és számos más élőlénycsoport is, viszont egyelőre a madárvilágról sikerült megfelelően hosszú és értékelhető adatsorokat kapni ahhoz, hogy kontinentális szinten lehessen értelmezni a jelenséget.

A Mindennapi Madarak Monitoringja című program eredményeit az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben (The Proceedings of the National Academy of Sciences) közölték, amely a világ egyik legrangosabb multidiszciplináris tudományos folyóiratának számít. A tanulmány romániai adatokon is alapul, amelyeket a Román Madártani Egyesület a Milvus Csoport Egyesülettel közösen gyűjtött össze.