A legészakibb kutatóállomás a Föld leggyorsabban melegedő helye, ahol hétszer gyorsabban emelkedik a hőmérséklet

A világ legészakibb, egész évben működő kutatóállomásán a tudósok azon dolgoznak, hogy megértsék, hogyan változik a Föld leggyorsabban melegedő helye – és mit jelenthetnek ezek a változások a bolygó jövője szempontjából.

A Spitzbergák, vagy norvég nevükön Svalbard-szigetek Európa legészakibb földterületének számítanak, ahol a globális felmelegedés már évek óta észrevehető éghajlati változásokat eredményezett. 1970 és 2020 között a Spitzbergákon az átlaghőmérséklet 4 °C fokkal, a téli hónapokban pedig 7 °C fokkal emelkedett. 2020. július 25-én új, 21,7 °C-os hőmérsékleti rekordot mértek a szigetcsoportban, ami egyben a legmagasabb hőmérséklet; emellett 2020 júliusában négy egymást követő napon regisztráltak 20 fok feletti hőmérsékletet.

Ezt érzékelik az ott állomásozó kutatók is, ugyanis a magasan az északi sarkkör felett fekvő Ny-Aalesund aprócska városa körül, ahol a nemzetközi kutatóállomás székhelye van, egyre nehezebb hozzáférni a tudományos adatokhoz. És néha eltűnnek, mielőtt a tudósok összegyűjthetnék őket: jégmagok után fúrva vízzel elöntött gleccsereket találnak. A vizsgálati helyszíneket is egyre nehezebb megközelíteni, mivel a korábbi tavaszi olvadás miatt a talaj túl kopár a hószánokkal való közlekedéshez.

A kutatók évtizedek óta tanulmányozzák a sarkvidéket – Ny-Aalesund időjárási feljegyzései több mint 40 évre nyúlnak vissza. Munkájuk azonban az éghajlatváltozás felgyorsulásával vált igazán létfontosságúvá. Ugyanis ami az Északi-sarkvidéken történik, az hatással lehet a globális tengerszintre, az észak-amerikai és európai viharokra és más tényezőkre, amelyek messze túlmutatnak a fagyos térségen.

Míg az Északi-sarkvidék körülbelül négyszer gyorsabban melegszik, mint a világ többi része, a Svalbard-szigeteken a hőmérséklet még gyorsabban emelkedik – akár hétszer gyorsabban, mint a globális átlag.

A tavalyi nyár volt a legmelegebb a feljegyzések szerint. Augusztusban Ny-Aalesundban a hőmérséklet átlagosan 5,1 Celsius-fok volt, ami körülbelül 0,5 Celsius-fokkal melegebb, mint az adott évszakban megszokott volna.

A jegesmedvéket – amelyek részben a tengeri jég, a vadászterületük elvesztése miatt éhesebbek maradtak – egyre gyakrabban látják a közeli szigeteken csavarogni élelem után kutatva.

Jean-Charles Gallet, a Norvég Sarkvidéki Intézet glaciológusa, aki mintegy 12 éve jár Ny-Aalesundba, elmondta, hogy míg a tudósok korábban júniusig utazhattak, most már nem tervezhetnek terepmunkát május közepe után. „A völgyben eltűnt a hó, az ember a városban ragad, a motoros szánja pedig a garázsban van”.

Ny-Aalesund környékén vadabbá vált az időjárás. Néhány évtizeddel ezelőtt a havazás jellemzően októberben kezdődött, míg február és március az év leghidegebb és legnyugodtabb hónapja volt. Ez már nem így van.

Ezen a télen csak januártól esett hó, a viharok a következő hónapban erősödtek fel. „Február eleje óta a 9. számú viharnál tartunk. Ilyet még sosem láttam” – számolt be Gallet a Reuters riportereinek a teljesen megváltozott időjárásról, ami szabad szemmel is látható volt, hiszen az április 10-én készülő riportot esőzés, nem havazás közben készítették.

Az 1916-ban bányásztelepülésként alapított Ny-Aalesund azután vált a nemzetközi kutatók fellegvárává, hogy az 1960-as években több halálos baleset miatt leállt a bánya működése.

Norvégia az első világháború végén a versailles-i tárgyalások során kapta meg a Svalbard-szigetek feletti szuverenitást. Ez a megállapodás lehetővé teszi, hogy a szerződést aláíró 46 ország bármelyikének állampolgára a szigetcsoporton tartózkodjon.

Az Európai Űrkutatási Szervezet (ESRO) 1967-ben felállított egy földi állomást, hogy segítsen a Föld körül keringő műholdak követésében. Geológusok és geofizikusok is elkezdtek táborokat létesíteni a Ny-Aalesundot határoló nagy fjord, a Kongsfjord körül.

Ma 11 ország, köztük Kína és India van jelen Ny-Aalesundban. A városnak azonban csak 35 állandó lakosa van, akiknek oda szól a lakcímük.

A mindennapi élet középpontjában a város szórakozási lehetőségei állnak – egy szauna, egy szánhúzó kutyaudvar és a „Strikk og Drikk”, azaz „Kötés és kortyolás” nevű heti esti összejövetel, amelynek során a lakosok egy pohár bor mellett pulóvereket, sálakat kötnek. Ezekbe a szórakozásokba az ideiglenesen ott tartózkodó kutatók is bekapcsolódnak időnként

Nyáron Ny-Aalesund lakossága több mint 100 főre duzzad, amikor a világ minden tájáról érkeznek tudósok. A Kongsfjordra néző üvegezett étkezdében gyűlnek össze, ahol egy kitömött jegesmedve társaságában fogyaszthatják el ebédjüket.

„Az egyik különlegessége ennek a helynek, hogy rengeteg különböző tudományág és kutatási terület van képviselve itt. Én kémikus vagyok, de dolgoznak itt biológusok, geológusok, ökológusok is” – sorolta fel Francois Burgay, a svájci Paul Scherrer Intézet vendégkutatója. „Ez egyike azon kevés helyeknek a világon, ahol az ilyen jellegű eszmecserék nemcsak kötetlenek és spontánok, hanem a helyszínen, kutatás közben történnek meg”.

Amint a kutató is rámutatott, a tudományágak közötti együttműködés fontos az éghajlatkutatás szempontjából. Svalbard gyorsabban melegszik, mint szinte bárhol máshol az Északi-sarkvidéken, és az együttműködés kulcsfontosságú lehet annak megértéséhez, hogy az éghajlatváltozás hatásai hogyan hatnak a sarkvidéki ökoszisztémán keresztül az óceántól a légköri változásokig, és milyen változásokat idéznek elő a növény- az állatvilágban is.

Az éghajlatváltozás Ny-Aalesundot sem kerüli el. Tavaly bezárták azt a laboratóriumot, ahol a tudósok hal-, hó- és jégmintákat dolgoztak fel, ugyanis az olvadó permafroszt megrepesztette az alapját a létesítménynek.

A Reuters riporterei megtudták, hogy az elmúlt években négy, a permafroszt felolvadása által megrongált épületet kellett kijavíttatni, köztük a városi boltot is. Szerencsére, épségben maradt a város szaunája és jacuzzija, amelyek lehetőséget adnak a lakosoknak a kikapcsolódásra.

„A sötét évszak igazán szép” – mondta Christer Amundsen városi biztonsági oktató, aki 2019 óta él főállásban Ny-Aalesundban, utalva az októbertől februárig tartó időszakra, amikor a nap soha nem bukkan fel a horizonton, fényes csillagok töltik be az eget, és kékeszöld sarki fény csillog a település felett.

A percenként akár 900 méteres széllökések ellenére egy tudóscsoport tábort vert a Holtedahfonna jégmezőn, amely Ny-Aalesundtól 3 órányi hómobilozásra van veszélyes hasadékokkal tarkított területen.

A csapat 125 méter mélyen akart fúrni a Dovrebreen-gleccserbe, azt remélve, hogy két jégmagot tudnak begyűjteni, amelyek segítségével az elmúlt 300 év éghajlati adatait tudják majd tanulmányozni – ez része a nonprofit Ice Memory Foundation (Jégemlékezet Alapítvány) azon törekvésének, hogy jégmagokat gyűjtsön és őrizzen meg a világ olvadó gleccsereiből.

A jégmezőt tápláló Dovrebreen-gleccsert részben azért választották, mert magasan fekszik, 1100 méterrel a tengerszint felett, ahol hűvösebb a hőmérséklet. Ez növelte az esélyt arra, hogy jó magokat találjanak, amelyekben a jég még ép.

Megdöbbentek, amikor a fúró mindössze 25 méteres mélységben hirtelen egy hatalmas víztócsába csapódott. „Nem számítottunk arra, hogy ilyen hatalmas vízáramlás jön ki a gleccserből, és ez egyértelmű jele annak, hogy mi történik ebben a régióban” – magyarázta az egyik kutató a Reutersnek. „A gleccser szenved.”

„Most kell fúrnunk, mert lehet, hogy a jövőben nem lesz időnk rá” – tette hozzá Andrea Spolaor, az expedíció vezetője, az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács geokémikusa.

Carlo Barbante paleoklimatológus, az Ice Memory Foundation alelnöke szerint az olvadó jég eltorzíthatja az elmúlt évek gleccserein található bizonyítékokat: „Olyan ez, mintha vizet öntenénk egy könyvre, és az összes tinta felhígulna, így nem tudjuk elolvasni, hogy mi van ráírva”.

Az olvadás miatt a csapat csak egy hiányos jégmagot tudott összegyűjteni 52 méter mélyről. Közel két hétnyi munka és két fúrómotornak a víztározó által okozott törése után Spolaor és csapata úgy döntött, hogy mintegy 150 méterrel délnyugatra és valamivel magasabbra helyezik át a helyszínt, ahol végül 3 jégmagot gyűjtöttek 73 méter mélységből.

A sarkvidékek olvadása erősen kihat a globális folyamatokra. Ami jelenleg is érzékelhető, az évszakok eltolódása, és az, hogy az időjárási rendszerek nyugat-kelet irányú vándorlása lelassul. A gleccserek már összezsugorodtak, az északi folyókon és a tavakon a jégfoltok felbomlanak, a növényi és állati élőhelyek magassági tagolódása eltolódott, a növények hamarabb virágzanak, hosszabb, intenzívebb hőhullámokat és szélsőséges időjárási körülményeket tapasztalunk. Ezeket a folyamatokat a tudósok régebben jelezték, és ma már az életünk részét képezik, számolunk velük, de ezek a hatások tovább erősödnek. A klímaváltozás okozta károk aránya évről évre növekszik a megtermelt javakhoz képest .

Szokás még a világóceán vízszint-emelkedését említeni. Csupán a grönlandi olvadásból 27 cm globális tengerszint-emelkedés prognosztizálható ebben az évszázadban. Ezt több független modell értékelésével állapították meg. Ráadásul az antarktiszi jég legalább tízszer annyi vizet raktároz, mint a grönlandi.

Mi a kontinentális területek időjárásában beállt szélsőségeken keresztül tapasztaljuk a változást. A kutatók azonban mindennek a helyszínen sokkal hátborzongatóbb jeleit is megfigyelhették, amikor az egyik vizsgálati helyen a sátrak alatt megmaradt a hó és jégréteg vastagsága, míg a sátrak körül a nap melegítette felszín tovább olvadt. A vizsgálati napok végén a sátrak bizarr jégemelvényeken álltak a kietlen jégsík közepén. A szakértők egyetértenek abban, hogy az északi sarkon a nyári időszakban évtizedeken belül egyáltalán nem lesz jégborítás.