Egyre inkább divat az amatőrök körében is a faültetés, de hogyan kell szakszerűen ültetni?

„Ültettem őszibarackot, és két év után már termett rajtuk másfél-két kiló gyümölcs. Szép, egészséges fává fejlődtek. Az egyik ismerősöm viszont bedugta a csemetéket a földbe a »jól van az úgy« módszerrel, de öt év után sem nem hoztak termést. Fejlődni is alig tudtak a fácskák” – szemléltette a gyümölcsültetés során szerzett tapasztalatait Rajcsányi Tímea kertészmérnök.

A környezettudatosság jegyében egyre többen ültetnek, egyre gyakrabban hallunk arról, hogy egyesületek, önkormányzatok, önkéntes mozgalmak kapcsolódnak be a fásításba. Sokan erdőtelepítés céljából ragadnak ásót, de reneszánszukat élik a hagyományos, régi gyümölcsfajták is a kényesebb, modern fajták mellett. Rajcsányi Tímea kertészmérnököt kérdeztük arról, hogy milyen alapszabályokat érdemes betartani annak érdekében, hogy a lehető legkedvezőbb körülményeket biztosítsuk a csemetéinknek. Főként, hogy különféle ajánlások jelennek meg újabban, gyakran hibás eljárásokat népszerűsítve, nemegyszer környezetszennyező vállalatok greenwashing akciói keretében.

A szakértővel a kényesebb gyümölcsfajták ültetésekor ajánlott eljárást vesszük végig.

A módszer alapelvei azonban érvényesek a kevéssé érzékeny, hagyományos gyümölcsfajtáknál is. Ahogy az erdőtelepítési céllal történő fásítás esetén is érdemes szem előtt tartani ezeket a szabályokat, bár amikor pl. tölgyet, nyárt, kőrist, stb. ültetünk, nincs szükség trágyázásra, mivel ezek a fajok a gyümölcstermő fáknál sokkal ellenállóbbak, alkalmazkodtak a mostoha körülményekhez. Sőt, az erdősítés során esetenként az a módszer is működik, hogy egy szántásnyomba tapossák bele a csemetéket, viszont ha van rá elég idő és energia, érdemes hangsúlyt fektetni arra, hogy a legkedvezőbb körülményeket biztosítsuk a fácskáknak. Ha azonban kényesebb gyümölcsöt ültetünk, és erős, egészséges, hamar termőre forduló fákat akarunk, mindenképp megéri rászánni az időt a szakszerű ültetésre.

Mikor ültessünk?

Rajcsányi Tímea szerint a szabadgyökerű facsemetéket lombhullatás után és rügypattanás előtt lehet ültetni, fagymentes napokon, akár egész télen át. A konténeres facsemetéket pedig egész évben, megfelelő öntözés mellett.

„Ha nem üzletből vásároljuk, hanem van lehetőségünk mi magunknak kiásni, akkor mindig a lehető legnagyobb földlabdával vegyük ki és ültessük el az új helyére. Ne rázzuk ki a földet a gyökerek közül, mert kirázzuk a szimbiózisban élő gombafonalakat, a leszakadó rögök pedig viszik magukkal a fák hajszálgyökereit, amelyeket visszanöveszteni nagy erőfeszítést jelet a növény számára” – magyarázta a kertészmérnök. Hozzátette: a vásárolt facsemeték gyökereit csak akkor szedjük ki a csomagolásból, ha ültetésre kész a gödör. A hajszálgyökerek ugyanis percek alatt kiszáradnak a napfény és a szél hatására, ami nem kívánatos. Ültetés előtt ajánlott a csemeték gyökerét vízbe áztatni.

Kifejtette, nem ajánlott, hogy minden gyökérvéget visszavágjuk. A gyökerek (ahogyan a hajtások) csúcsain találhatóak a növekedési hormonok hatására osztódó sejtek. Ha ezeket a gyökércsúcsokat mind lecsipkedjük, még inkább nehezítjük a gyökérnövekedést vagyis a begyökeresedést. „Csak a sérült, törött gyökereket vágjuk vissza, az egészséges részig” – ajánlotta a szakértő.

Milyen mélyre ültessünk?

Oltványok esetén az oltási hely 5-10 cm magasan kell legyen (fajtól és mérettől függően) a föld felszínétől. Ez azért fontos, mert különben „leléphet a nemes az alanyról”, vagyis gyökeret ereszt és önállóan próbál megélni. Oltványokat viszont azért hozunk létre, mert a nemesebb gyümölcs általában gyengébb, érzékenyebb, kevésbé ellenálló mint az alany. Alanynak pedig mindig olyan növényt használunk, ami ellenállóbb és jobban ellátja a nemest, mint az saját magát. Arra is figyelni kell továbbá, hogy a gyökérnyak (az a pont, ahol a gyökér és a törzs találkozik) a föld felszínéhez kerüljön, azaz oda, ahol a levegő találkozik a talajjal. Ez egy általános érvényű szabály, mindenféle csemete esetén.

„Minél nagyobb, annál jobb” – szögezte le a kertészmérnök az ültetőgödör méretére vonatkozóan.

Az általánosan ajánlott méret a szakirodalom szerint: 60x60x60 cm, azonban a fejlettebb csemeték esetén különösen ajánlott 100x100x100 cm-es gödröt ásni.
Kihangsúlyozta, egy megfelelően kialakított ültetőgödörnek nagy szerepe lehet a fiatal növény fejlődése szempontjából. „A fiatal csemetéknek nagy erőfeszítést kell tenniük ahhoz, hogy vékony gyökereikkel feltörjék a tömörödött talajt. A megfelelően kialakított ültetőgödörrel lényegében fellazítjuk a földet a gyökerek körül, ezzel segítjük a csemetét abban, hogy a gyökerei gyorsabban nőjenek. A nagyobb ültetőgödörrel azt érhetjük el, hogy erősebb, fejlettebb, ellenállóbb lesz a csemeténk, sőt gyorsabban fordulhat termőre a gyümölcsfánk” – mutatott rá.

Hogyan trágyázzunk és szabad-e taposni?

„A gödör aljára csak és kizárólag érett istállótrágya kerülhet!” – hangsúlyozta szakértőnk. A friss trágya, a sertéstrágya és műtrágya ugyanis „égeti” a gyökereket. Alapszabály az is, hogy a gyökerek nem érintkezhetnek közvetlenül az érett istállótrágyával sem!

„A gödör aljára mindig víz kerüljön, kivéve, ha épp esős időszak van és át van ázva a talaj. Amikor a víz felszívódott, eltűnt a gödörből, mehet az érett istállótrágya, erre pedig egy réteg föld, csak ezután helyezzük a csemetét az ültetőgödörbe. A gyökerek közé szórjunk morzsalékos földet, közben gyakran rázogassuk, hogy a vékony gyökerek közötti tér is megteljen földdel. Amikor a csemete gyökerei már annyira a talajban vannak, hogy megáll a lábán – kb a gödör felénél –, bőségesen öntözzük meg. A gyökerek közötti talajt vízzel tömörítjük. Nem gumicsizmával! Végül a maradék földet is juttassuk vissza a gödörbe” – magyarázta a szakértő.

Az egyesek által ajánlott taposásról elmondta, ez az eljárás kerülendő. A gyökerek így sérülnek ugyanis, a vékonyabb gyökerek el is szakadnak, és a közöttük levő tér nem megfelelően telítődik talajjal. Amikor felfagy, a taposott hézagokban a talaj eltávolodik a gyökerektől, a fa pedig tavaszra kiszáradhat. Tipikus eset, amikor a frissen elültetett csemeténk tavasszal kihajt, majd a 4-5 cm hosszú friss hajtások elszáradnak a csemetével együtt. Ilyenkor a fa felélte az elraktározott tartalékait, de mivel a gyökérzet sérült, nem tudta pótolni a szükséges tápanyagokat, hogy életben maradjon. „A csemete megtiporva éhen és szomjan hal, vagy visszamarad a fejlődésben egy szakszerűen elültetett csemetéhez képest” – érvelt a taposás ellen a szakértő.

Metszés

A metszésről pedig elmondta: kisebb kell legyen a korona, mint amekkora a gyökértömeg. Ha ez az arány borul, a gyökér nem tudja ellátni a teljes lombozatot. A vezérágak részlegesen kiszáradhatnak, torz koronát hozva létre. Tehát ne a gyökeret csipkedjük, hanem az ágakat, ha ez szükséges. Később az egyensúly visszaáll a természetes állapotába.

Hova ültessünk? És hova ne?

Rajcsányi Tímea szerint a csemeték helyét is érdemes körültekintően kiválasztani, mert így sok bosszúságot megspórolhatunk magunknak. Érdemes figyelembe venni az ültetni kívánt faj növekedési erélyét, ettől függ ugyanis, hogy mennyi helyet kell neki hagyni. Dió esetén például 15-18 méteres, míg őszibarack esetén 2-4 méteres átmérőjű koronával kell számolni. Gyümölcsfákat továbbá nem ajánlott forgalmas út mellé ültetni a potenciális szennyezés, például a nehézfémek miatt. És árnyékos helyre sem ajánlott, mert nem tudnak megfelelően fejlődni az árnyékban. Továbbá járda mellé sem szerencsés ültetni, az érett és lehullott gyümölcsök ugyanis csúszásveszélyessé tehetik a járdát. Alapszabály, hogy erős növekedésű fákat ház közelébe ne ültessünk.

Mit ültessünk?

A kertészmérnök szerint fásítás céljából őshonos fajokat ajánlott ültetni, a térségünkben például tölgyet (kocsányos vagy kocsánytalan tölgy). Semmiképpen nem ajánlott az invazív fajok ültetése, mivel ezek kiszorítják az őshonos fajokat az életterükről. Az agresszíven terjedő, behurcolt fajok terjesztésével azokat az élőlényeket hozzuk hátrányos helyzetbe, melyeknek az őshonos fafajok élőhelyet biztosítanak – lényegében az ökoszisztéma felborításához járulhatunk hozzá a helytelen fajválasztással. A gyümölcsök közül pedig érdemes a régiekhez nyúlni és kevéssé igényes, hagyományos fajtákat választani. Almából például az arany párment vagy a sóvárit, körtéből az árpával érőt, szilvából pedig a beszterceit vagy a penyigeit.

A kertészmérnök figyelmeztetett, sok új, divatos gyümölcsfajta kevésbé ellenálló az adott környezet kórokozóival és kártevőivel szemben. Ez azt jelenti, hogy több gondoskodást igényelnek és sok vegyszert, úgynevezett „növényvédő” szert kell kijuttatni ahhoz, hogy megfelelően fejlődjenek. Ezzel szemben a hagyományos gyümölcsfajták gyakran emberi beavatkozás nélkül is megélnek – például régi, elhanyagolt kertekben, udvarokon megfigyelhetjük, hogy gondoskodás nélkül is képesek teremni.

Rajcsányi Tímea végül néhány tippet is adott ahhoz, hogy jobb eredményt érjünk el a gyümölcsfák esetén. Különböző, fogyasztásra alkalmas gombamicéliumokkal olthatjuk például a facsemetéket. Így a gyümölcsfák alól – amennyiben vegyszermentes gazdálkodást folytatunk – gombát is szedhetünk. A csiperke például könnyen beszerezhető és könnyen termeszthető. Vagy a fácskák köré lágyszárú évelőket és egynyári növényeket ültethetünk. Ezek lazítják a talajt, védelmet nyújtanak a talaj kiszáradása ellen, illetve rovarriasztóként is működhetnek. Ugyanakkor zöldség (például tyúkhúr, mángold, sóska, torma), gyógynövény (például fekete nadálytő) vagy vágott virág is vígan megél a fák alatt. A módszerrel kapcsolatban Gyulai Iván ökológus kisfilmjét ajánlotta, ami az alábbi linken érhető el.