Mannakabócák jelentek meg Kolozsváron is: aggódjunk a klímáért vagy élvezzük a mediterrán koncertet?

2022. szeptember 04. – 10:30

frissítve

Mannakabócák jelentek meg Kolozsváron is: aggódjunk a klímáért vagy élvezzük a mediterrán koncertet?
Mannakabóca – David Tatin / Biosphoto / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A horvátországi vagy görögországi nyaralások hangulata most már itthon is megidézhető: Erdély több településén is hallható az utóbbi pár évben a mediterrán térségekre jellemző hangos kabócaciripelés. Biológusokat kérdeztünk a jelenségről.

Azok számára, akik a mediterrán térségbe járnak nyaralni, ismerős lehet az énekeskabócák jellegzetes, hangos, reszelő ciripelése, ami több tíz, de akár száz méterre is elhallatszik. De nem is kell feltétlenül elhagyni az országot, Románia déli részein is hallható nyáron a kabócaének, ahogy mondani szokás: „zsizsegnek a fák”. Az viszont, hogy az északi régiókban is megjelentek, érdekes fejleménynek számít. Idén Kolozsváron keltett feltűnést a hangos kabócaének, amely a város több pontján is hallható volt, de Szatmárnémetiben is feltűntek két-három éve, sőt, már a Királyerdőben és a Kászonokban is észlelték a rovarok jelenlétét a biológusok.

A kolozsvári kabócakoncertet Kósa Ferenc biológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója vette alaposabban szemügyre, aki megállapította: a városban megjelent faj a mannakabóca (Cicada orni). Érdekes módon, a hangjuk alapján azonosította be pontosan a fajt a szakértő, ugyanis több énekeskabóca faj is létezik, és mindegyiknek jellegzetes mintázatú a ciripelése. Hangfelvételeket készített, majd ezeket hasonlította össze az ismert kabócafajok által kiadott hangokkal, később viszont fotót is sikerült készítenie rőluk, így már egészen biztosan lehet tudni, hogy a mannakabóca az új kolozsvári „vendég”.

A Transtelex kérdésére Kósa Ferenc elmondta: feltételezése szerint két oka lehet annak, hogy megjelent a faj Kolozsváron:

vagy behozták az utóbbi időben ültetett platánokkal, azaz a platánok gyökereit körbevevő nagy földlabdákban érkezhettek beágyazva a lárvák; vagy pedig a felmelegedés miatt ennek a fajnak is északra tolódott az elterjedési határa.

Markó Bálint biológus, aki szintén a BBTE oktatója, egyetértett kollégájával az okokat illetően. Úgy vélte, a két lehetséges magyarázat együttes hatása a mannakabócák látványos megjelenése a városban. „Valószínűleg a kettő kombinációja hozta ezt az eredményt. A különféle dísznövények, palánták, facsemeték földlabdáiban érkezhettek a lárvák, a melegebb körülmények miatt pedig könnyebben át tudtak telelni, illetve nyáron, a számukra kedvezőbb körülmények miatt, fenn is tudnak maradni a városban. A városok amúgy is melegebb pontoknak számítanak a természetes élőhelykehez képest” – vélekedett a szakember.

A város több pontjáról is jelezték egyébként a kabócaéneket: a Dónát negyed (Grigorescu), a Iulius Mall környékéről, a Mehádia (Mehedinți) utcából, valamint a Fő térről, illetve például a volt egyetemi könyvtár mellett is zsizsegtek a fák.

A mannakabócák egyébként nagytestűeknek számítanak a kabócák körében (ez 2-3 centis hosszúságot jelent), és az életük túlnyomó részét a föld alatt töltik. Miután a bábból kilelnek, néhány hétig élnek, ilyenkor hallható az átható hangjuk a fák ágain. Növényi nedveket szívogatnak a föld alatt a gyökereken, a föld fölött pedig a fák, cserjék kérgén táplálkoznak. Hangot csak a hímek adnak ki, a kitartó ciripelés célja pedig a nőstények bevonzása. A kabócák hangadó szerve egyébként egyedülálló az állatvilágban: izmokkal pattogtatható kitinlemezeik vannak a potrohban, ezek rezgetésének eredménye a feltűnő koncert.

Kérdésünkre, hogy kell-e tartanunk bármilyen szempontból a jövevények kártételétől, Markó Bálint elmondta: egyelőre nem kell azzal számolni, hogy a kabócák bármivel is zavarnák az embereket. Amit hozzátesznek Kolozsvár életéhez, az talán a mediterrán hangulat lehet, amit az énekükkel felidéznek. Egy érdekes színfoltja lehet a városnak a mannakabócák jelenléte. „A kérdés számomra az, hogy megmaradnak-e a városban, jövőre is énekelnek-e majd, azaz kialakulnak-e szaporodásra képes populációi a mannakabócának?” – tette hozzá.

„Az élővilág szempontjából ez nem egyedi jelenség, csak látványos. Az elmúlt időszakban számos olyan faj jelent meg a térségünkben, melynek korábban tőlünk távolabb esett az elterjedési területe. Említhetem itt a gekkót, melynek Budapesten és Bukarestben is vannak már szaporodó populációi; a Romániában eddig ismert három imádkozósáska faj mellé érkezett még kettő, egyik délről, a másik keletről; új lódarázs fajunk is van; és talán a leginkább eklatáns példa az aranysakál, mely az utóbbi 15-20 évben szintén egy terjedési folyamat főhőse. A spanyol csiga néhány éve terjedt el robbanásszerűen, a csipkéspoloskák, pajzsos poloskák is terjednek, ezek a rovarok jól fenn tudnak maradni, velünk maradnak. Ugyanakkor növényfajok és gombák is terjednek, gondoljunk csak a tintahalgombára” – fejtegette a szakértő.

Hozzátette: ez nem egy új keletű jelenség, például az ókori görögök, miközben bejárták a Földközi-tenger medencéjét, szintén hurcoltak magukkal növény- és állatfajokat egyaránt. Példaként megemlítette a Nagybánya környéki szelídgesztenye erdőket, melyekkel kapcsolatban felmerült, hogy esetleg a rómaiak telepíthették őket.

Úgy vélte, a folyamat felerősödött a csemete- és a palántakereskedelem egyre intenzívebbé válásával, követi továbbá a zöldség- és a gyümölcspiac dinamikáját.

„A termékelosztó láncok, a nagy nemzetközi, de a kisebb importhálózatok is hozzájárulnak ahhoz, hogy mindenféle idegenhonos faj megjelenjen nálunk. Mivel ezek között lehetnek potenciálisan kárt okozók is, ajánlatos lenne alaposabban ellenőrizni ezeket a folyamatokat. Kellene egy szigorúbb kontroll, amikor a földdel együtt jönnek be áruk az EU-ba. Persze van, amit nem lehet kontroll alatt tartani, például a gombaspórák esetén ez nehéz feladat lenne, de nagyobb testű állatok esetén megoldható” – vélekedett Markó Bálint.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!