Hol siklott félre Erdélyben a medve-ember kapcsolat? Szakmai konferencián keresték a válaszokat

A rendezvény másnapján, szombaton jutottunk ki a helyszínre, az O3zone Hotel előtti térre. A fesztivál ezen a sétányon kapott helyet, ide több sátrat is felállítottak, de bevonták a Központi Park színpadát is. A déli és délutáni órákban meglehetősen kevés érdeklődő nézelődött a vásáron, alig pár gyereket láttunk a gyerekfoglalkozásokon is. Nagyobb tömeget inkább a késő esti programok, a koncertek és szabadtéri filmvetítések mozgattak meg igazán, ennek egyik oka az lehet, hogy szokatlanul nagy volt a hőség Tusnádfürdőn.

A tudományos konferencia résztvevőit is nagyrészt az előadók maguk alkották, akik több olyan szakterületet képviseltek, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a medvékhez: környezetvédelmi ügynökségek munkatársai, civil szervezetek képviselői, ökológusok, biológusok, vadászok, vadászegyesületek képviselői, erdészek, állatorvosok. A konferencián olyan meghívottak is tartottak előadást, mint például Fodor József-Tamás miniszteri tanácsos, Gabriele Retez finnországi ökológus, Sallay-Mosoi Alexandra biológus, Gál László ökológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Biológiai és Ökológiai tanszékének kutatója, Hartel Tibor ökológus kutató vagy Benke József, vadász. De nem csak szakmailag elismert előadók, hanem egyetemi hallgatók is szót kaptak a rendezvényen, akik például a tusnádfürdői terepgyakorlatuk legfontosabb tanulságait osztották meg a hallgatósággal. Az előadásokból többek között kiderült, hogy:

• A 2019 óta felszerelt háztáji villanypásztorok nagyon beváltak, hiszen jelentősen csökkent a vadkárok száma az üdülőtelepen. Azt is megtudtuk, hogy főként a város déli és északi részein voltak gyakoribbak a medvék által okozott károk.
• Gál László ökológus arról számolt be, hogy a villanypásztor csak akkor hatékony igazán, ha „legalább” három szál van párhuzamosan kihúzva. Bár a villanypásztort használók körében kevésbé népszerű ez a megoldás, a szakértő rámutatott: a birkákkal ellentétben a farkasokat és a medvéket általában nem riasztja el a kerítés, igaz, sokkal óvatosabbak egy-egy érintkezés után. Mint fogalmazott, ezek az állatok hamar tanulnak és többször próbálkoznak, hogy megtalálják az átjárókat, vagy a gyenge pontokat.
• Több előadó is beszélt arról, hogy a különböző régiókban milyen módszerekkel mérték fel a medvepopulációt. A Fogarasi-havasokban – összesen 1200 négyzetkilométerre – kiterjedő genetikai monitorizáció alapján 100 négyzetkilométeren 17-18 medvét számoltak, a populáció 40%-a hím, 60%-a nőstény. Itt kiderült az is, hogy az azonosított medvék közül csupán 9 okozott kárt a különböző gazdaságokban, 10 esetből 9-szer hím egyed tört be, egyes egyedek esetében akár 10-15 kísérletet is megszámoltak. Érdekesség itt, hogy a kutatók megfigyelései alapján ezek a „problémás egyedek” éveken keresztül megőrizték a „támadási stratégiákat”. Ugyanebből a felmérésből derült ki az is, hogy az etetőpontokat főként a hímek látogatják.
• A szőrzetminták alapján készítettek egyfajta populációszámlálást a Marosvásárhelyt Németvásárral és Iași-sal összekötő A8-as autópálya nyomvonalán is, mivel ez az infrastrukturális beruházás a Keleti-Kárpátokban élő barna medvék, de más állatfajok számára is létfontosságú tranzitzónát keresztez majd. Domokos Csaba biológus hangsúlyozta, hogy például Nyárádszeredához közel is található egy folyosó, az autópálya megépítésekor pedig nélkülözhetetlen lesz az állatok számára több kiterjedtebb átjáró megépítése. Ezekkel a felmérésekkel a kutatók gyakorlatilag genetikai bizonyítékokkal szolgáltak a mérnököknek, hogy a tervezett pálya mindkét oldalát használják ugyanazok az egyedek. A szakértő érdekességként elárulta azt is, hogy a mintavétel főként a Békási-tótól nyugatabbra eső helyeken volt sikeres, ez pedig annak tudható be, hogy a keletebbre eső területeken az orvvadászat miatt megtizedelődött a vadon élő állatok száma. Az előadó külön a Transtelex érdeklődésére elmondta azt is, hogy az autópálya építését tervező cégek meglepően együttműködőek az állatok számára biztosított átjárók tekintetében. Szerinte ez annak tudható be, hogy a pálya legegyszerűbben kivitelezhető szakaszait (Marosvásárhely és Németvásár mellett) már 2026-ban át kellene adni, hiszen az országos helyreállítási tervben (PNRR) szereplő finanszírozást csak ez esetben tudják hasznosítani.

Új perspektívák a „meggyőződések” mellé

Ha a medve okozta problémák kerülnek elő, akkor a közbeszédben és szakmai szinten egyaránt keményen ütköznek a vélemények. A gond az, hogy ezt a rendkívül komplex és evolúciós kérdéseket feszegető témát a társadalom általában túlságosan leegyszerűsítve kezeli. Gyakran olvashatjuk a kommentszekcióban vagy a média különböző felületein, hogy a medvekárok gyakoriságát a faj túlszaporodásával, a természetes élőhelyük csökkenésével, netán a menedzsment hiányával magyarázzák az emberek. Csakhogy a medvék okozta károk sokfélesége tulajdonképpen a faj rendkívüli alkalmazkodóképességét mutatja, egy olyan készséget, amelyre az evolúció során csak az ember volt képes.

„Mi emberek, mennyi fajt kiirtottunk csak azért, hogy nekünk jó legyen és mi haladni tudjunk előre. Nos, a medve is azt tartja szem előtt, hogy előre menjen és minden áron megvédje az utódait. Nem is vesszük észre, de nagyon hasonlítunk” – vélte Bereczky Leonardo erdészmérnök, a Nagy-Hagymás lábánál működő medve-visszavadító központ vezetője, akivel korábban még a Transindexen készítettünk interjút. Az előadó a konferencia legvégén egy sor kérdést nyitva hagyott, ám egyértelművé tette: a jelenlegi helyzet azoknak az ok-okozati összefüggéseknek a következménye, amelyet a modern társadalom fejlődése okozott.

Épp a konferencia utáni napokban terjedt el a közösségi hálón egy brutális videó arról, hogy több juhászkutya széttép egy medvebocsot, a juhász pedig ahelyett, hogy segítene a védtelen állaton, videón rögzíti az esetet, amellyel később az egyik Facebook-csoportban kérkedik. Érdekes volt végigkövetni a reakciókat: sokan sajnálják a kis állatot és felelősségre vonják a juhászt. Mások örvendetesnek tartják, hogy a juhászkutyák „végzik a dolgukat”, ám többen közülük azért mégis megjegyzik, hogy sajnálják a kis bocsot. Szabó Szilárd, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség osztályvezetője a Transtelexnek elmondta, csodálkozott azon, hogy valaki egy ilyen felvételt kitesz a Facebookra. Szerinte „vagy nincs tisztában az eset súlyával, vagy érzelmi viszonyulás áll a dolog hátterében, azaz nagyon dühös a medvékre” – vélekedett a szakember.

Az egész történetben pedig ez az érzelmi viszonyulás lehet a kulcs.

Bereczky szerint már a ‘70-es és ‘80-as években is rengeteg medvék okozta vadkárt jegyeztek. Ha a korábbi jegyzőkönyvek adatait átböngésszük, láthatjuk, hogy igazából nincs jelentős különbség az akkori és jelenlegi medvekárok mértéke között. Érdekes módon – mondja Bereczky – akkoriban mégsem övezte ekkora felhajtás az állattartók és gazdák kárait, nem zárták el magukat villanypásztorral stb. Akkor mégis, mi változott?

A szakértő érvei szerint:

• sokkal gyakrabban találkozik a medve és az ember;
• a medvék sokkal több kárt okoznak lakott területeken – amelyre korábban nem volt példa;
• rengeteg nőstény jár a lakott területekre a bocsokkal és kukázni kezdtek;
• a medvék elkezdtek a hegyvidékről a dombvidékekre és síkságokra vándorolni.

És mik azok az általános percepciók, amiket az emberiség ezekből a változásokból levont? Bereczky tapasztalata szerint a társadalom észleli ezeket a fordulatokat, a megítélése és véleménye pedig az lett, hogy túlszaporodtak a medvék (akkora a populáció, hogy már nem bírja meg az ökoszisztéma), ugyanakkor többen hangoztatják azt is, hogy az erdőben nincs mit enniük, ezért szoktak rá a kukázásra és az ember által biztosított táplálékra.

„Ez azért nem éppen így van. Gondoljunk csak bele, mi is szívesen elfogyasztunk egy finom fagylaltot a városban, mindannak ellenére, hogy otthon a fagyasztóban is van készletünk”

– érvelt a szakértő.

A populáció növekedését illetően kifejtette: ez a szám akkor változik, ha a faj születési aránya pozitív irányba billen el. Ez a jelenség általánosságban akkor következik be, ha például táplálékbőség lép fel. Csakhogy a medve mindenevő, évszakonként változik, hogy a nőstények mit fogyasztanak a bocsok túlélési esélyeinek növelése érdekében: tavasszal és kora nyáron inkább füvet majszolnak, ősszel pedig főként olajos csemegét keresnek. A kukában található táplálék egyáltalán nem biztos, hogy hasznos eledel a medvék számára.

A kukázással kapcsolatban egyébként más érdekességet is elárult. Megfigyeléseik alapján az anyamedvék azért viszik bocsaikat az emberek környezetébe, mert rájöttek, hogy ott sokkal kevesebb eséllyel végzi ki a bocsokat valamelyik nagy hím.

A medvéknél is létezik ugyanis az infanticidium jelensége. A hímek arra „törekednek”, hogy más hímek utódjait megöljék, ezzel elősegítve saját génjeik öröklődési esélyeit. Bereczky elmondása szerint az általuk felnevelt és szabadon engedett árvák legalább 50%-át a hímek végezték ki.

„Minél nagyobb egy populáció, annál inkább hangsúlyossá válik ez az önszabályozó folyamat, éppen ezért a populáció vadászattal történő szabályozása értelmetlen, nem érünk el vele olyan eredményt, amilyent szeretnénk”

– hangsúlyozta Bereczky, utalva a legutóbb elfogadott intézkedéscsomagra, amely tovább könnyített a „veszélyesnek minősített” egyedek számának szabályozásán, lehetővé téve a településeken kívüli kilövésüket is.

A szakértő úgy látja, az emberek egyre intoleránsabbak lettek ezekkel a „tünetekkel” szemben, ebben pedig óriási szerepe van a közösségi felületeknek, és főleg a médiának, amely bizonyos káreseteket és baleseteket túlságosan egyoldalúan ábrázol. Minél véresebb, annál nagyobb a szenzáció, az emberekhez pedig főként ezek az információk jutnak el.

„A közhiedelemmel ellentétben tehát az 50 évvel ezelőtti helyzethez képest nem nőtt jelentős mértékben a populáció, ezzel szemben az állatok emberek általi elfogadása sokkal alacsonyabb szinten áll” – vonta le a következtetéseket Bereczky Leonardo.