Mese az országról
Álljon itt egy rövid mese a történelem nem is olyan távoli, de annál megszívlelendőbb pillanatáról. 36 év távlatából, napra pontosan.
1989 decemberét nyögjük. A Román Szocialista Köztársaság dolgozó népe most kezd felocsúdni a sokkból, hogy Ceaușescu lövet Temesváron. Mármint a saját polgáraiba, bocsánat, elvtársaiba.
Mire nem képes egy döglődő diktatúra, ha sarokba szorítják.
A diktátor elvtárs épp a televízióban hozza szokásos formáját. Mai műsor: huligánokból összeverődött, szocialista vívmányokat romboló fasiszta hordák, hanyatló Nyugat-Európa, románellenes ármánykodás, rendkívüli állapot. Mindez rezzenéstelen arccal. Láthatólag fogalma sincs, hogy már nem érdemes tartós tejet vásárolnia. (És nem csak a tej miatt, amiből nagyjából semmifélét sem lehet kapni a boltokban. A Szeku nem hülye, tudják, amit tudni lehet. Csak ugye bölcsebbnek gondolták, hogy tartsák a pofájukat a Főni előtt.)
Változik a díszlet a sporttévének csúfolt fekete-fehér készülék képernyőjén. A nyomorúságos olvasófülke után itt mintha adnának a látszatra, virággal-trikolórral-fényképpel kidekorált színpadként alakították ki a stúdiót. Az előadás pedig önmagáért beszél,
harmadosztályú folklórénekesek-folklórénekesnők riszálják magukat a Ceaușescu – béke népiesített dallamaira!
És meg se rezzen a kép, a jelek szerint nem csuklik a kameraman. Mintha az alig tíz perce kihirdetett rendelet békés karácsonyi vásárral lepné meg Temesvárt – és nem szükségállapottal…
Rágjuk hát szájba a mondanivalót. Nem születhet minden patrióta bértollnok agysebésznek, ha az ország nem is, legalább a mese legyen mindenkié.
Van, mikor börtönévek múlnak azon, hogy befogott orral bár, de tapsolni kell. Ezek a pojácák viszont önként és – a szó szoros értelmében – dalolva szolgálták a halálra ítélt rezsimet, az utolsó utáni pillanatig. Még ahhoz is túl agyhalottak voltak, hogy feltűnjön nekik: az élelmesebb patkányok rég menekülnek már a süllyedő hajóról.
Happy end nincs? De van!
Coelho se mondhatná szebben, hogy
sohasem késő kilépni. Csak akarni kell.
(Tegyük hozzá, az sem világvége, ha pont nem jön ki a lépés. Egy ideig nem árt a visszafogottság, majd a jó alapos mosakodás, de akárki is legyen hatalmon, előbb vagy utóbb még a talpnyalás bűzétől is meg lehet szabadulni.)
A szerző nézőpontját olvassák. A Transtelex a sokféle vélemény ütköztetését tartja a nyilvánosság egyik alapfeltételének. A párbeszéd erősíti a közösségi gondolkodást.
Rád is szükségünk van!
A Transtelex minden nap hiteles, ellenőrzött erdélyi történeteket hoz — sokszor több munkával, több kérdéssel és több utánajárással, mint mások. Ha fontos neked, hogy legyen független forrás, ahol a kényelmetlen kérdéseket is felteszik, kérjük, támogasd a munkánkat!
Támogatás