Ukrajna EU-s csatlakozási folyamatának más olvasata

A politikai életben, itt Kelet-Közép Európában, Ukrajna EU-hoz való csatlakozása egy hálás politikai termék. Szépen meg lehet konstruálni, azt az érvrendszert is, amelyik a csatlakozási fejezetek tárgyalásának megnyitását ellenzi, de azt is, amelyik akár már holnap felvenné az EU-ba Ukrajnát. Mindeközben elvész a csatlakozási folyamat „technikai” része, amely még a politikai nyilvánosságban is lehetőséget biztosít egy harmadik, talán realistább, mindenképpen kevésbé felkorbácsolt érzelmekre alapozó megközelítéshez.

Nekünk, akik valamilyen formában átéltük Románia csatlakozását az Európai Unióhoz, eszünkbe kellene jusson, hogy ez egy hosszú folyamat volt. 1995-ben nyújtottuk be a csatlakozási kérésünket, 2007-ben lettünk tagok. A magyar kisebbség szempontjából hasznos folyamat volt, hiszen

a csatlakozás által jelentett külső nyomás határozottan hozzájárult a kisebbségeket érintő jogalkotás fejlődéséhez, az erdélyi magyar kisebbségi helyzet javulásához.

Tudniillik a csatlakozási, azaz koppenhágai kritériumok közül az első, a politikai kritérium, azt mondja ki, hogy a tagjelölt ország még a tagság előtt kell rendelkezzen „a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét garantáló stabil intézményekkel”. Ezek nemcsak leírt szavak voltak, hanem a technikai tárgyalásokon Romániának be kellett bizonyítania, hogy ezt megtette, az Európai Bizottság által rendszeresen készített, nyilvános jelentésekben pedig követni lehetett, hogyan is áll a helyzet. Az első ilyen jelentésben 1997-ben a bizottság még azt állapította meg, hogy Románia „úton van” a politikai kritérium teljesítése felé, de még nem teljesíti azt. Ne feledjük, ekkor már az RMDSZ a román kormány tagja, aláírták a román-magyar alapszerződést. Románia 1998-ban teljesítette a politikai kritériumot, de ezzel nem szűnt meg ennek a kritériumnak a vizsgálata, és a pakliban az is benne volt, hogy a pozitív vélemény megváltozhat. Azt se felejtsük el, hogy Románia a csatlakozása után is még hosszú évekre, 2023 szeptemberéig „felügyelet” alatt maradt a bírósági rendszer reformja, a korrupció és a szervezett bűnözést érintő, együttműködési és ellenőrzési mechanizmus égisze alatt.

Az EU-hoz való csatlakozás technikai része, pontosan ez az unalmas, nehezen eladható, nem clickbait címeket vonzó folyamat az, ami a három darab koppenhágai kritérium teljesülését írja elő. A második kritérium a működő piacgazdaságra vonatkozik, pontosabban szólva arra, hogy a csatlakozó államnak nemcsak működő piacgazdasága van, hanem gazdasága annyira megerősödött, hogy képes az EU piacán lévő versenyben részt venni és az ott lévő nyomásokat elviselni.

A harmadik, EU-vívmányokra (jogrendszer és értékek) vonatkozó kritérium azt mondja ki, hogy a csatlakozni vágyó ország képes teljesíteni a tagsággal járó kötelezettségeket. Mindez praktikusan azt jelenti, hogy az EU joganyagot 33 nagy fejezetre osztják, és egyesével veszik sorra, megnézik, melyik direktívát vette már át az adott ország, képes-e az adott rendeletet gyakorlatban alkalmazni. Hosszú, unalmas, technikai, de rettenetesen fontos folyamat. Ebben lehet kérni, és bizonyos esetekben kapni, engedélyt arra, hogy egyes rendeleteket vagy direktívákat később alkalmazzon az adott ország, vagy hogy az EU valamelyik tagállama később alkalmazzon egy szabályt az illető csatlakozni vágyó ország esetében (jusson eszünkbe, hogy voltak tagállamok, ahol a romániai állampolgárok több évvel a csatlakozás után is még spéci munkavállalási engedélyt kellett kérjenek). Mindegyik fejezet lezárásához szükséges minden tagállam kormányának egyetértése. Van még egy negyedik, Madridban elfogadott kritérium is: az uniónak képesnek kell lennie új tagokat integrálni.

A csatlakozási folyamat „technikai” része, az, hogy minden tagállamnak minden fontos ponton gyakorlatilag vétójoga van ebben a rendszerben, lehetővé tenné az egy vagy több fejezetről szóló effektív tárgyalást elindítását Ukrajnával, anélkül, hogy a tagállamok lemondanának arról a lehetőségről, hogy bármelyik politikai döntési ponton azt mondhassa a kormány, hogy nem. Mi több, ez lehetővé tenné a még Ukrajnában lévő magyar közösség jogainak és helyzetének javítását is.

Aki pedig esetleg attól tart, mivel nem ismeri a folyamat technikai részét, hogy Ukrajnát valaki holnap, vagy jövőre felveszi az Európai Unióba, az gondolja el, hogy egy háborúban lévő ország, de akár egy békét megkötött ország sem tud egyik napról a másikra piacgazdaság lenni. Az pedig, hogy egy ország elkezdi a csatlakozási folyamatot az EU-hoz, az nem garancia arra, hogy sikerül is.