Hatóságkoncentráció a szólásszabadság ellen

Romániának az EU-csatlakozáshoz sok-sok fejezetet kellett harmonizálnia. Ezek közé tartozott az audiovizuális fejezet is. Létre kellett hozni, és működtetni kellett egy független hatóságot, amelyik garantálja a szólásszabadságot. Ez annak idején sikerült. Most a hatóság függetlensége bajban van.

Félő, hogy a mai kormánytöbbséget alkotó pártok semmit sem értettek meg a szavazók akaratából. Nem értik, hogy Simionra és Nicușorra nem a politikai programjaik miatt szavaztak, hanem azért, hogy ne úgy menjenek tovább a dolgok Romániában, ahogy eddig. A szavazásra jelentkezőknek nagyon elegük lett a politikai életet uraló elitből és annak cselekedeteiből. Változást akarnának. Például megjelölni azokat a felelősöket, akik a parajdi drámához hozzájárultak. Nem azt akarják, hogy a volt környezetvédelmi miniszterek – futva a múlt felelőssége elől – tanácsokat osztogassanak a szerencsétlenül járt parajdiaknak. Az sem szerencsés, hogy a valamikor közügyektől eltiltott személyektől várjuk a hazai kulturális élet reformját. Sokakat felbosszant, hogy a korrupció miatti börtönt jogi csűrcsavarással megúszó politikus most nagy hangon szítsa a cigányellenességet a Székelyföldön. Aki követi az eseményeket, tudja, hogy az előbbiekben RMDSZ-példákat soroltam. A kevés példa fokozható más pártok háza tájáról is.

A lényeg, hogy valós állami reformot szeretne a többség. Ehelyett költségcsökkentésnek álcázott politikai nyomásgyakorlás történik az eddig nagyjából függetlenül működő intézményekre. A minap vetették fel azt az ötletet, hogy össze kell vonni a CNA-t, vagyis az Országos Audiovizuális Tanácsot, az ANCOM-mal, vagyis az Országos Távközlési Hatósággal, mert így lehet spórolni. Ez körülbelül olyan – egy rossz hasonlattal élve –, mintha a kultúrát összevonnák az agrikultúrával. Az egyik, a CNA, a média műsorfolyamok tartalmával foglalkozik, a másik meg a műsorfolyamok technikai problémáival. Köze nincs egyiknek a másikhoz. Mi az érv az összevonásra? Több európai országban működik ilyen struktúra. Nos, az Európai Uniót 27 ország alkotja, ebből öt, azaz 5 országban van hasonló megoldás. Többek között Magyarországon. Milyen a mai magyar média? Minden, csak nem az európai normák szerinti. Nem véletlen, hogy még Mészáros Lőrincnek is Romániában, Bukarestben, a CNA védnöksége alatt működik több mint tíz tévécsatornája. Még ő is elfutott Magyarországról. Ez lenne Románia számára a jó példa, és nem a többi 22 ország?

A politikusok mit is akarhatnak? Természetesen még nagyobb ellenőrzést. Azt szeretnék, hogy a média kapcsán ne két független intézmény működjön, hanem csak egy. Elég legyen csak egy intézményvezetőt politikai eszközökkel kordában tartani, és akkor már minden rendben lesz – az ő szempontjukból. Minden legyen olyan, mint mondjuk az Erdélyi TV, ahol a fentebbi összevonásról beszélt az RMDSZ pártelnöke is. Vagyis legyen olyan, ahol más hang, mint a hatalomé, ne szólalhasson meg.

Az összevonás ellentmond az európai médiairányelvnek (direktívának), a 2010-ben elfogadott és az Európa Tanács, valamint az Európai Parlament által elfogadott törvénynek. Az említett törvény 30. paragrafusa határozottan kimondja, hogy a médiahatóságnak függetlennek és autonómnak kell lennie. Az RMDSZ-nek azon kellene dolgoznia, hogy – mint Belgiumban a flamand, vallon és német hatóság mintájára – legyen külön magyar nyelvű CNA, amely a magyar tartalmakat ellenőrzi. Persze a példa Spanyolországban is megvan: ott katalán és spanyol nyelven külön működnek médiafelügyelő hatóságok.

Nem ott kellene spórolni, ahol a demokráciát mérik és ellenőrzik. Remélem, rövidesen a MÚRE is szóba hozza ezt az antidemokratikusnak tűnő tervezetet, és a sajtó függetlenségéért nagyon határozottan fellép az egyesítés ellen.