A hazug politikai marketing és az etikus termékmarketing esete a választókkal

Az elnökválasztási kampányban fura dolgokat is láthattunk. Néhányat érdemes tisztázni így utólag, mikor sokkal kevesebb a politikai zaj. Ilyen volt például az újból előkerült 35.000 eurós házak ígérete. Emlékszünk talán még, az eredetileg 2024-es kampányokban Simion által ígért olcsó házakra. Már akkor többen mondták, hogy ez lehetetlen, Cristian Pârvulescu pedig jelezte, ez egyszerűen a politikai marketing része. Akkor ez senkit sem igazán zavart, legalábbis én nem láttam iparági felhördülést azért, hogy valaki egyértelműen hamis ígéretet tesz marketing kampány részeként. A BBTE a 2025-ös államelnöki választás első fordulója előtt elhívta a fő jelölteket, ahol Simion kérdésre válaszolva azt mondta, hogy a fiataloknak szóló megfizethető lakásokat 35.000 euróval marketingelték (az 50.29 perctől), s ennek a hátterében egy terv is volt. Ekkor sem láttam felháborodást.

Az iparág, a tévék, a facebookon lévők ingerküszöbét csak május 9-e körül érhette el, amikor is a IAB România, UAPR (Román reklámügynökségek szövetsége) és az ADC*RO (Art Directors Club România) nyilatkozatban kérték ki maguknak a marketing hazugsággal való azonosítását. Eszerint ezeknek a szervezeteknek „tudomásukra jutott a nyilvánosság előtt az egyik jelöltnek a 2025-ös elnökválasztás második fordulójában tett nyilatkozata, amelyben azt sugallja, hogy a marketing és a promóció hamis ígéretekből és az emberek megtévesztéséből áll, és így ezeket a hazugság szinonimájaként ábrázolja. (...) Elutasítunk minden olyan kísérletet, amely egy egész szakmai területet diszkreditál, amely alapvető szerepet játszik a modern gazdaságban. A marketing nem manipulációról vagy félrevezetésről szól, hanem az emberek valós igényeinek megértéséről és azok releváns, etikus és kreatív kielégítéséről”.

Ekkor már a közösségi médiában is voltak olyan megszólalások, amelyeket akár úgy is értelmezhettünk, hogy a szokásos, mondhatni termék vagy szolgáltatás marketing az jó, etikus, nem manipulál, a politikai marketing az viszont hazudik és manipulál. A marketing a jó, a politikai marketing az hazugság. Érdekes volt látni, gondolom erre reflektálva, még a választási kampány keretén belül megjelent Facebook posztok szövegeit, mint például „#STOP Simion – Ez most nem kampányszlogen”, vagy „Simion sem nem keresztény, sem nem szuverenista. Ő egyszerűen magyar gyűlölő. A többi politikai marketing! „#STOP Simion”.

A marketing önmagában véve nem jó vagy rossz, nem etikus vagy manipulatív. De a marketing számára rendelkezésre álló technikák és módszerek alkalmasak befolyásolásra és manipulálásra is. A marketing kampányokat, a politikai marketing kampányokat is, emberek találják ki, érdekeiknek megfelelően. Ezen érdekek követése esetében vannak, akik értékeiket is figyelembe veszik, vannak, akik kevésbé. Az pedig, hogy hogyan döntünk mikor az érték és érdek ütközik, attól az alkudozástól függ, amit értékeink és érdekeink, vagy érdekeink és értékeink között lefolytatunk, akár pártról, akár cégről, akár más szervezetről, akár egy adott emberről van szó.

Az a befolyásolás például ami a gyerekeket célozza, mint a gyerekeknek szóló reklámok (legyen szó játékról vagy édességről), az a saját értékeim szerint, a gonoszság kategóriájába tartozik. Olyanokat befolyásolnak, akiknek a személyisége nincs kialakulva, akiknek egyszerűen az agya fejlődés szempontjából nem tart ott, hogy legalább tudatosulna bennünk, hogy mit jelent a reklám. Ehhez képest, az, hogy egy választási kampányban valaki ma 35.000 euróért házat ajánl, és vannak, akik ezt elhiszik, az számomra a célcsoport és a társadalom problémáiról szól. Mutatja egyrészt azt, hogy az embereknek mennyire nincs alapvető ismerete arról, hogyan működik a gazdaság vagy a politika. Másrészt azt, hogy mekkora a szegénység. Mutathatja azt is, hogy régebbi ismeretek keretezése mit hozhat, hiszen, gondolhatnák akár azt is, hogy ha az Európai Unió támogatta a tömbházak felújítását, támogatja olcsó lakások építését is.

A választási kampányok marketingje vagy a termék-szolgáltatás kampányok marketingje nem azonos logika szerint működik, de ugyanazokat a módszereket, ötleteket csatornákat is használja. Vegyük például, az elnökválasztás második fordulójában csúcsra járatott félelem témáját. Óriási mobilizáló erővel bírt, a szélsőségtől, a jogok elvesztésétől, a néha csorgó gyűlölettől való félelem. A termék-szolgáltatás marketing persze nem így használja a félelmet, de a félelem a lemaradástól (utolsó hotel szoba, utolsó két repülőjegy, utolsó óra a kedvezményekből) mint vásárlási trigger itt is létezik. Amennyiben a csatornákat nézzük akármilyen marketingről is beszélünk mindegyik használja a Facebookot, Instagramot, YouToube-ot, TikTokot stb. Ha pedig a kérdőívezést, mint technikát vesszük szemügyre, a termékeket, szolgáltatásokat vásárlókat is felmérjük, de a választókorú népességet is. Vannak persze különbségek a kérdőívek megszerkesztésében, a kérdésekben, a gyakoriságban, az alappopulációban és mindkettőnél számít a lebonyolító tapasztalata.

Rengeteg legális és illegális módszer létezik a vásárlók és a választók befolyásolására. Ezek használata vagy nem használata, a cégektől, pártoktól, tanácsadóktól, jogi környezettől és az adott társadalomtól, azaz tőlünk is függ.

A marketing tehát nem eleve jó vagy rossz – de az, hogy ki, mire és hogyan használja, súlyos következményekkel járhat. A politikai marketing esetében különösen. Azzal, hogy jelenleg gyakorlatilag semmilyen etikai vagy jogi korlát nem szabja meg, mit ígérhet egy jelölt, valójában nem csupán a versenytársat, hanem a választót is kijátssza. Ez nem csak kommunikációs probléma, hanem a demokratikus intézményekbe vetett bizalom lassú eróziója.

Másrészt, a manipuláció nem pusztán a politikusok vagy tanácsadók felelőssége. Egy olyan társadalomban, ahol emberek ezrei állnak sorba nem létező olcsó lakásokért, önvizsgálatra is szükség van. Hogyan jutottunk ide? Miért hisszük el újra és újra ugyanazokat a csodákat? Miért nem tanulunk abból, ha már egyszer átvertek bennünket? A politikai marketing működése végső soron társadalmi tudatosságunk tükrében is mérhető.