Miért szavazzunk erdélyi magyarként az elnökválasztás első fordulójában?

A romániai magyar nyilvánosságban nem igazán szoktunk a politikai napirenden lévő témákról az emberek szempontjából nézve beszélni. Gondolom a cikket olvasók közül, most sokan felkapják a fejüket és csendben vagy hangosan keresetlen szavakkal illetnek. Mire is gondoltam? Arra, hogy nagyrészt a politikai események és a pártok által konstruált térben, latolgatjuk a választási esélyeket, elemezzük a kampányt, vitatkozunk a politikusok mondatairól. Egyszóval nagyrészt abban a keretben értelmezzük az eseményeket amit a politikai elit kínál fel nekünk. Pedig, megtehetnénk azt is, hogy nézőpontot váltsunk. Most például, amikor megint aktuális a választási kampány, s a csapból is lassan az elnökválasztás fog folyni, vitatkozhatnánk más perspektívából. Mi, azok, akik nem a kampányban dolgozunk, feltehetnénk azt a kérdést is, hogy vajon miért kellene a magyar közösség bármelyik tagja elmenjen szavazni? Milyen haszna lenne ennek? Milyen szimbolikus üzenete?

Rettenetesen kellemetlen, talán kockázatos is, megválaszolni azt a kérdést, hogy miért kellene elmenjen egy erdélyi magyar most az első fordulóban államelnökjelöltre szavazni. Hiszen elkezdődött már a kampány, a politikusok már mondják is azt, hogy kire miért kellene szavazni. Az erdélyi magyar közösségnek szóló tartalmak is sok helyen megjelentek. Ebben a kontextusban, amolyan szentségtörésnek is hathat az az egyszerű kérdés: no de én miért menjek el szavazni? Nem kire, hanem miért? S nem a második fordulóban, hanem az elsőben!

Románia, a mi országunk is. Az erdélyi magyarok országa is. Ezt szimbolikusan és erősen az általunk, magyarok által is lakott megyékben államelnöki választásokon való részvétellel lehet jelezni.

Most, amikor nem lesz magyar jelölt, most lehetne igazán ütősen megmutatni, miénk is az ország.

Aki költözött már új lakásba, új városba, az ismeri azt az érzést, hogy belakni egy új teret, magunkévá tenni a várost. A birtokba vétel érzését. Azt, hogy miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel vagy akár azt, hogy a grund mi vagyunk. Ennyi évvel a kommunista diktatúra bukása után, láthatóvá tehetnénk azt, hogy mi itthon vagyunk.

Jogaink is csak akkor érnek igazán valamit, ha élünk velük. Vonatkozik ez a kisebbségi magyar jogokra is, de az állampolgári jogainkra, mint például a szavazati jogra is. Ha a romániai demokrácia elkezd nagyon köhögni, ha nálunk is valakik, mint a tengerentúlon, úgy érzik, arra is kaptak felhatalmazást, hogy a törvényeket ne tartsák be, minden megszokottat szétverjenek, akkor komolyan valamelyikünk úgy gondolja, nem a kisebbségi jogok lesznek az elsők, amelyeket meg fognak szüntetni?

Nekünk, erdélyi magyaroknak, elemi érdekünk az, hogy a demokratikus választások, a mindenkit megillető független igazságszolgáltatás, a lelkiismereti szabadság (beleértve a vallásszabadságot), s a többi alkotmányban és jelenleg érvényes törvényekben lefektetett jogunk a gyakorlatban is megvalósuljon. Amint az is érdekünk, hogy a román alkotmánynak például az a cikkelye ne változzon, amely kimondja, hogy az „állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére”. Azt nem várhatjuk el, hogy mindig mások működtessék helyettünk a demokratikus Romániát, vagy „válasszák meg az államelnököt, mert úgyis az övék”. Gyakorlatilag és szimbolikusan is, Románia államelnöke a mi államelnökünk is, függetlenül attól, hogy egyéni szinten mit érzünk, képvisel-e minket vagy nem. Akkor már érdemes lenne befolyásolni is azt, hogy ki lesz. Jogunk van szavazni, élnünk kell vele, mert választásokkor ez a mi erőnk.

Úgy vélem, magunk és a közösségünk, miatt kell elmennünk májusban, már az első fordulóban is, szavazni. Választék lesz. Nem találunk tökéletes jelöltet? Valószínűleg nem. De egy megszavazhatót biztos mindenki találhat magának. Az erdélyi magyar közösség megérdemli, hogy mások is láthassák, felnőtté vált, jogaival pedig igenis élni akar és élni tud.