Szabad sajtót Erdélyben!

Március 15-e a sajtószabadság ünnepe is: az 1848-as tizenkét pont élén a szabad sajtó követelése állt, mert a márciusi ifjak pontosan tudták, hogy egy szabadon gondolkodó nemzet számára elengedhetetlen, hogy lapjai, újságírói minden befolyástól mentesen dolgozhassanak. Szinte napra pontosan ezen az évfordulón indult útjára a Transtelex, egy olyan szerkesztőség, amely nem hajlandó kompromisszumot kötni az igazság rovására, és amely bebizonyította, hogy Erdélyben is van igény független tájékoztatásra.

2022. márciusában indult el a Transtelex. Egy szabad szerkesztőség újjászületése volt azután, hogy a politikai befolyás és a gazdasági ellehetetlenítés miatt a Transindex befejezte működését. Üzenet volt ez minden erdélyi magyar számára, hogy a független tájékoztatás léte vagy nemléte nemcsak az újságírók, hanem az olvasók ügye is. Három év telt el azóta, és ma is világos: ez a küzdelem nehéz lesz mindaddig, amíg a hatalom el akarja fojtani a kritikus hangokat.

A sajtószabadság nem elvont fogalom, hanem a mindennapjainkat befolyásoló realitás. Erdélyben, ahol a nyilvános tér az elmúlt években hihetetlen mértékben összezsugorodott, a szabad újságírásnak nincs sok útja: vagy behódolsz a politikai elvárásoknak, vagy számolnod kell az egyre szűkülő lehetőségekkel, a mindennapi működést fenyegető gondokkal. Nem dúskálsz az innen-onnan folyó támogatásokban.

Az elmúlt három év küzdelemről, összeomlásokról és újrakezdésekről szólt. A Transtelexet nem egy politikai struktúra vagy befolyásos érdekcsoport hozta létre, hanem a közösség, amely felismerte, hogy szükség van egy olyan újságra, amelyet nem lehet befolyásolni, amely nem fél feltenni a kérdéseket és kimondani az igazságot. A független újságírás ugyanis nem egy luxus, hanem egy demokratikus társadalom alapfeltétele.

Ha nincs szabad sajtó, akkor a hatalom azt mond, amit akar – ellenőrzés és számonkérés nélkül.

A Transtelex léte azt bizonyítja, hogy Erdélyben is van igény az átlátható, hiteles tájékoztatásra. Az elmúlt években láttuk, hogyan alakítja a hatalom a médiát saját szócsövévé, hogyan zárja el az információkat, hogyan osztja le a közpénzmilliárdokat a propagandagépezet fenntartására. Láttuk, hogyan lehetetlenítik el azokat, akik kívül maradnak ezen a rendszerén. Mi is megtapasztaltuk ezt. De túléltük, mert az olvasóink támogattak minket. És ez a támogatás ma is elengedhetetlen ahhoz, hogy létezni tudjunk.

A hatalom narratívájának erőszakos érvényesítésére friss példák is akadnak. Orbán Viktor az 1848-as forradalom évfordulóján a forradalmárok békevágyáról beszélt, mintha a szabadságharc hősei a megalkuvást választották volna.

Nem véletlen, hogy ezt az üzenetet épp a határon túli magyaroknak címezte: a miniszterelnök azt feltételezi, hogy nekik bármit el lehet adni, még azt is, hogy Petőfi forradalma valójában a béke forradalma volt.

Ez az értelmezés nem egyszerű tévedés, hanem egy tudatos próbálkozás arra, hogy a nyilvánvaló történelmi tényeket saját politikai céloknak rendelje alá. Az 1848-as forradalom nem a status quo megőrzéséről szólt, hanem annak megtöréséről, és akik vállalták ezt a harcot, azok pontosan tudták, mit kockáztatnak. Ha a hatalom átírhatja a múltat, hogy az a jelenlegi üzenetéhez illeszkedjen, akkor nincs határ – bármit újraértelmezhet, bármilyen evidenciát semmissé tehet.

Ugyanez a történelemhamisító logika jelenik meg az RMDSZ politikusainak mai lépéseiben is, akik Crin Antonescut éltetik Székelyföldön, elfeledve, hogy politikai pályafutása során nem egyszer a romániai magyar közösség jogait csorbította volna.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának ügye 2012-ben került a román belpolitikai harcok középpontjába. Az RMDSZ a kormánykoalíció tagjaként támogatta a magyar nyelvű oktatás önállósítását az egyetemen, amit a román akadémiai és politikai elit egy része hevesen ellenzett.

Crin Antonescu az USL ellenzéki politikusaként az egyik legélesebb kritikusa volt ennek a törekvésnek. „Az RMDSZ piszkos játékaival szemben a liberálisok kiállnak a román nyelv és a román egyetemi oktatás mellett. A MOGYE nem lehet politikai alku tárgya” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ha hatalomra kerül, azonnal visszavonja az esetleges kormányhatározatot, amely engedélyezné a magyar tagozat létrehozását.

Tőkés László, aki meghatározó szerepet játszott a romániai rendszerváltásban, 2009-ben kapta meg a Románia Csillaga érdemrendet. 2013-ban azonban politikai támadások célkeresztjébe került, Antonescu az egyik leghangosabb támogatója volt a kitüntetés visszavonásának: „Tőkés László méltatlanná vált a Románia Csillaga érdemrend viselésére, hiszen kijelentései sértik a román nemzet méltóságát.”

Az RMDSZ most mégis úgy próbálja feltüntetni Antonescut, mintha mindez meg sem történt volna. Ahelyett, hogy tisztáznák a múltat, elhallgatják és átírják azt. Ha nem volna szabad sajtó, amely erre emlékeztessen, sokaknak nem is jutna eszébe.

Mindenki, aki ma felteszi a kokárdát, gondoljon ránk is. Gondoljon azokra, akik nap mint nap a sajtószabadságért harcolnak, nem azért, mert könnyű, hanem mert nélkülözhetetlen. A szabad sajtó nem kiváltság – jog. És ahogy 1848-ban a márciusi ifjak követelték, ma nekünk is ki kell állnunk mellette. Mert a sajtószabadság nemcsak az újságírók ügye, hanem minden szabadon gondolkodó emberé.

De szabad sajtó csak szabad olvasókkal létezhet. Az igazság nem magától talál utat – kell valaki, aki írja, és kell valaki, aki elolvassa. A hatalom fél azoktól, akik kérdeznek, kételkednek, és nem elégednek meg a propaganda üres mondataival. Azok, akik kitartanak a független sajtó mellett, nem csupán híreket olvasnak, hanem a szabadság mellett tesznek hitet. Minden támogatás, minden kattintás, minden megosztás annak bizonyítéka, hogy az embereknek joguk van tudni, mi történik körülöttük. A Transtelex az olvasókból született, és értük dolgozik. Amíg lesznek, akik hisznek a független tájékoztatás erejében, addig lesz, aki kimondja az igazságot.

Mert a szabad sajtó nem egy intézmény kérdése, hanem egy társadalom közös döntése.

Boldog szabadság napját mindenkinek!