A manipulálás és a hatalomkoncentrálás tökéletes eszköze: a mesterséges intelligencia

Kis túlzással azt mondhatnánk, nincs olyan nap, amikor nem hallunk, olvasunk valamit a mesterséges intelligenciával kapcsolatban (MI). Egyik modell a másik után jön, mindegyik egyre csak jobb, és ha hiszünk az olvasmányaink egy részének, nincs már sok hátra és minden ember, munkájától megszabadulva, kreatívan, örömmel és mosolyogva, végtelen időkig él. Eljött tehát az idő, hogy végiggondoljuk, a rózsaszín habokon túl még mit okozhat, nekünk, mind társadalomnak, a mesterséges intelligencia.

A legelső kérdés, amit muszáj feltennünk: mi a mesterséges intelligencia? A rengeteg meghatározáson és tudományos vitákon túl, azt mondhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia egy chipből, kábelekből, érzékelőkből, adatközpontokból, számítógépekből, egyszerű és bonyolult algoritmusokból álló rendszer. Azaz egy mesterséges intelligencia is hardverből és szoftverből áll, amelyek között az egymással való kommunikáció és kölcsönhatás újszerű.

Érdemes a mesterséges intelligencia rendszerek kapcsán elkülöníteni három egymással összefonódó jelentést. Egyrészt, a MI-t mint entitást (avagy AGI – artificial general intelligence), amely önmagában helyettesítheti az embert. Azaz egy MI entitás tudná egyedül és egyszerre mindazokat a dolgokat csinálni, amit egy ember. Másrészt, az MI algoritmusa, az egyszerűség kedvéért nevezhetjük, egy programcsomagnak, amelyet azért dolgoztak ki, hogy egy adott problémát megoldjon (például le tudjon gépelni egy szóban elhangzó mondatot. Ezt az algoritmust szokták „tanítani”. Harmadrészt pedig, a MI doméniumait, amelyek olyan részterületek jelentenek, mint például a robotika, látás, természetes nyelvek. Aki látta Stanley Kubrick 2001 Űrodisszejáját (vagy olvasta Arthur C. novelláit) annak feltűnhet, hogy az akkoriban elképzelt HAL9000-rel ellentétben, amely az emberhez hasonlóan egyszerre sok mindennel foglalkozó és emberhez hasonlóan érző MI entitás volt, a mostanság nyilvánosságra hozott mesterséges intelligenciáknak nevezett rendszerek egy-egy területre koncentrálódnak. Ilyenek pl. a ChatGPT, Perplexity, a LeChat, a beszélgetős MI-k vagy a RoomiBot, az Astrobees, vagy ilyen Ádám is, a tudományos robot.

Akármelyik mesterséges intelligenciára is gondolunk, mindegyik mögött, elemző és döntéseket hozó algoritmusok vannak. Akármelyik közösségi médiára gondolunk ott vannak az algoritmusok. Az algoritmusok lesznek az alapja annak, ahogyan egy mesterséges intelligencia működik. A ChatGPT, de a Perplexity és a LeChat is azért tud nekünk választ adni, mert az algoritmusok ezt a választ kiszámítják. Az algoritmusokat, el lehet képzelni, mint egy receptet, azaz, ha odateszek tíz kanál lisztet, három kanál cukrot, 2 g élesztőt, 5 dkg vajat (ezek mind a bemenetek, azaz inputok) összekavarom, felnövesztem, 170 fokon megsütöm (szabályok, amivel az inputokból elérem majd a végeredményt, az outputot) lesz belőle finom kalács (az output). Másképpen szólva, ha azt akarom, hogy az algoritmus Micimackó kérdésre azt válaszolja, hogy egy rajzfilm akkor úgy alakítom ki, ha azt akarom, hogy ugyanarra a kérdésre azt írja, hogy nem tud válaszolni aszerint írom meg.

Algoritmusból is sokféle van de számunkra a lényeges az, hogy emberek írják meg az utasításokat. Emberek, akik egy cégnél dolgoznak, akinek főnökük van, értékeik vannak, elképzelésük a világról, számláik, rokonaik és barátaik. Önmagukban az algoritmusok, nyelvfüggetlenek, de hordozzák magukban azoknak az érdekeit, értékeit, a kultúráját, a világnézetét, akik az utasításokat megírták. Azt, hogy mit hogyan írnak meg a főnökük és a saját világnézetük, meg a tehetségük határozza meg.

A mesterséges intelligencia, működjön az bármilyen területen, kezdetben kell tanuljon. Az, hogy miből tanul, értelemszerűen meghatározza, azt, hogy mit ír le válaszként, milyen képeket generál, kit tekint ellenségnek, általában véve hogyan működik. A tanulásra használt adatok kiválasztásával, azok, akik a MI ezen részéért felelnek, erőteljesen meghatározzák a végeredményt. Azaz a főnökök utasítása, világnézete, értékei, érdekei megint nem kis szerepet játszanak a végeredmény előállításában.

A mesterséges intelligencia, az algoritmusok, a közösségi média (Facebook, Snapchat, Instagram, YouTube, az X, azaz a volt Twitter stb.). működését lehet valós időben változtatni és szűrni. A „filterek”, az adathalmazból kiválasztják azokat az adatokat, amelyek megfelelnek egy előre megadott követelményrendszernek. Eszközök arra, hogy a rengeteg adatból kiválasszák a megfelelőt. Eszközök arra is, hogy ha azt akarják mondatni a mesterséges intelligenciával, hogy nem létezett Tienanmen-téri vérengzés, akkor azt írja le. Ezeket a filtereket, emberek írják meg, akiknek főnökük, érdekeik, értékeik, világnézetük van.

Természetesen, egy olyan MI rendszer készítői amelyik, például a rákos sejtek jelenlétét ismeri fel, nem valószínű, hogy manipulálni akarjanak bárkit is. De a „csevegős” ChatGPT-szerű rendszerek, azzal, amilyen információkat tárnak ingyenesen a fogyasztók elé, alkalmasak nagy tömegek befolyásolására a gyártóik elképzelései szerint. A mesterséges intelligencia rendszereket gyártó cégek (mint például az Open AI, Google DeepMind, Mistral) és a Big Tech cégek (mint például Microsoft, Oracle, SAP, Apple, Amazon, Meta, Alphabet, TikTok, X) kezében nagy hatalom összpontosul.

Tudomásul kell vennünk, hogy azon naiv vágyálmok, amely szerint minden mesterséges intelligencia értékmentes, nem részrehajló, kiegyensúlyozott, semleges, nem a hatalmi logika szerint működik, egyszerűen nem igazak. Ha figyelembe vesszük, milyen kevés vállalat birtokolja azokat a mesterséges intelligencia rendszereket, amelyekhez emberek milliói férnek hozzá ingyenesen, akkor már nem is tűnik annyira összeesküvés-elméletnek azt állítani, hogy az MI nem csupán egy technológiai újítás, hanem a hatalom egyre koncentráltabb eszköze is.