Hagyjuk Méhes Györgyöt

Bármennyire is visszataszító amit tett, az ő esete egyetlen ember botlása, amelyre lehet mentő vagy éppen súlyosbító körülményeket találni – legyen ez történészek, pszichológusok feladata (ha már az előbbieket fel is kérték rá). Esetében azonban egyéni döntésről, személyéhez köthető zsarolhatóságról, jellemhibáról, árulásról (nemkívánt törlendő) van szó.

Ez az ügy azonban – amint erre Vig Emese és Plainer Zsuzsa is rávilágítottak – felszínre hozott egy másik, érzésem szerint sokkal aggasztóbb jelenséget. Ugyanis nem tekinthető botlásnak, egyéni döntésnek az, hogy Méhesből az erdélyi kulturális élet példaképpé emelt ikonikus alakját teremtették meg, s ebben vélhetően az író irodalmi érdemeinél sokkal nagyobb szerepe volt fia, Nagy Elek pénzének és a NER hátszelének.

Évek óta tanúi vagyunk annak, hogy a Magyarországról guruló forintok és a nyomukban járó politikai kurzus hogyan alakítja a romániai magyar kulturális értékrendet.

A tehetségnek a legcsekélyebb szerepe sincs abban, hogy kik kapnak ösztöndíjakat, kitüntetéseket, kiknek a kultuszát ápolják és kiket mellőznek következetesen. Ez év március 14-én (egy nappal a nemzeti ünnep előtt) „a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal polgári tagozat kitüntetést kapta Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Az indoklás szerint a magyar gazdasági életben betöltött kiemelkedő szerepe, valamint az erdélyi magyar kultúra és közösség támogatása iránt különösen elhivatott, sokrétű tevékenysége elismeréseként kapta a díjat” – közölte akkor a Bukaresti Rádió. Igen, arról a Nagy Elekről van szó, aki tudta, hogy apja besúgó volt, mégis mindent megtett annak magyarországi és erdélyi kanonizálásáért. Arról, aki a múlttal való szembenézés helyett az arrogáns, az igazságot elfedő előre menekülést választotta.

És tehette és teheti, mindaddig, amíg a magyarországi és erdélyi művészeti teljesítmények támogatásáról és elismeréséről nem a szakma, hanem politikai alapon szelektált komisszárok (lásd: Demeter Szilárd, Orbán János Dénes) döntenek. Ez a rendszer tág teret ad a korrumpálóknak, ügyeskedőknek, konjunktúra-lovagoknak, és ellehetetleníti, agyonhallgatja a tehetséges, ám politikailag nemkívánatos művészeket.

Ez a magyarázat arra, hogy miért nem részesült magyar állami kitüntetésben például Demény Péter, Székely Csaba, Vida Gábor és mások, viszont a Magyar Érdemrend csillaggal ékesített keresztje fityeg Nagy Elek mellén, besúgó apja pedig Kossuth-díjat kapott, nevét az Erdélyi Magyar Írók Ligája által kiosztott kitüntetés viseli.

Hagyjuk Méhes Györgyöt, de beszéljünk a romániai magyar kultúra rendszerszintű átpolitizálásáról, a NER gazdasági elitjének ártalmas befolyásáról, arról a kárról, amelyet ez a jelenség okoz a magyar kultúrának határon innen és túl.