Megalapozott volt az aggodalom a 2024-ben érettségiző magyar diákok hátránya miatt

A román érettségi kapcsán az indulatok mentén néhány téves információ is megjelent, amelyekre szeretnék az alábbiakban röviden reflektálni. Egyúttal tisztázni azt a kérdést, hogy a magyar iskolák pedagógusai, szülők és diákok miért aggódnak hónapok óta, hogy idén diákjaink eredményei gyengébbek lesznek.

A Transtelex cikkében megjelent állítás:

„Az, amit arról mondanak, hogy a székely megyék egymásnak javítottak, gyakorlatilag annak a beismerése és kiszivárogtatása, hogy eddig, »a számítógép által sorsolt algoritmus szerint« meghatározott »dolgozathurcolászási rendszerbe« mégiscsak belenyúltak, és a székely megyék dolgozatait székely megyékbe vitték.”

Igazgatóként konkrét információim vannak arról, hogy több évben is kerültek a székely megyék dolgozatai Szeben megyébe például. Ilyenkor a matematika, történelem, vagy egyéb tantárgyak esetében a magyar nyelven írott dolgozatok kijavítására természetesen nem volt elegendő javító a megye szintjén, így Kolozs, Maros, vagy más megyékből utaztattak le javítókat Nagyszebenbe. Természetesen nem utaztattak le román tanárokat, akik magyar tannyelvű iskolában tanítanak.

Tehát előző években az volt a sorshúzás gyakorlata, hogy közeli, akár szomszédos megyékbe kerülhettek a dolgozatok, hiszen országos szinten alapelv volt, hogy nem utaztatjuk a dolgozatokat több száz kilométert. A Kolozs megyei dolgozatok is rendszeresen kerültek Maros, Fehér, vagy Szilágy megyébe, tudtommal a legtávolabbi Máramaros, vagy Szeben megye volt. Soha nem kerültek Jászvárosba, Galacba, vagy Bukarestbe. Ennek az elvnek köszönhetően természetesen megtörténhetett az, hogy székely megye dolgozatai székely megyékbe kerülnek, hiszen a székely megyék véletlenül egymással szomszédosak. Azonban a dolgozatok nem voltak megjelölve, a székely megyében is kerülhettek olyan tanárhoz, aki soha nem tanított magyar tannyelvű intézményben. Tehét munkaköri szabálysértést sem követett el senki.

Ezen sorsolási elvnek köszönhetően a magyar diákok dolgozatai erdélyi megyékbe kerültek, ahol a magyarság népességaránya megközelíti a 30 százalékot, így feltételezhető, hogy az erdélyi magyar diákok dolgozatai kb. 30 százalékos valószínűséggel kerülhettek magyar diákokat (is) tanító romántanárhoz. A számítógépes javítási rendszerrel azonban az ország bármely romántanárához kerülhetnek a dolgozatok. Mivel országosan a népességarányunk 5% körül van, így idén már csak 5 százalékos valószínűséggel kerülhetnek a dolgozatok magyar anyanyelvű diákokat (is) tanító romántanárhoz. Tehát a tavalyi generációhoz képest mintegy hatszor kisebb az esélye, hogy szerintünk jó kézbe kerüljenek a dolgozatok.

A másik vetülete a digitális javításnak az, hogy az egy dolgozatot javító két tanár nem tud egymásról, így nincs lehetőség az egymással való egyeztetésre. Az eddigi években a két javító egyazon javítóközpontban fizikailag is találkozhatott javítás közben és a nagy különbségek esetén volt lehetőség egyeztetésre. Sokszor mesélték román szakos kollégáim, hogy ilyen egyeztetésekkor sikerült meggyőzni azon kollégáikat, akik nem magyar anyanyelvű diákokat tanítanak, hogy csak a javítókulcs mértékében vonjanak le pontot nyelvhelyességért, a tartalmi részért járó pontszám esetében ne büntessék még egyszer diákjainkat. A digitális javításban erre már nincs lehetőség. Ha nagyobb a különbség az 1 jegynél a két javító között, akkor újabb két javító fogja megkapni a dolgozatot. Az 5 százalék esély azonban túl kicsi ahhoz, hogy ezúttal is legalább egy javító magyar anyanyelvű diákokat tanító tanár legyen. Így elvileg lesz három alacsony osztályzata a diáknak és egy magas. A szabály szerint kivágják a legnagyobbat és a legkisebbet és marad a két közepes jegy. Márciusban a próbavizsga esetében két ilyen eset is volt a 86 vizsgázó diákunk között, tehát nem légből kapott ezen feltételezés. A többi 84-et lehet, hogy mind olyan tanárok javították, akik nem rendelkeznek tapasztalattal kisebbségi diákok oktatásában.

A diszkriminációellenes tanács válasza a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség beadványára alátámasztja fenti aggodalmainkat és kérésünk jogosságát.

A kérdések a mostani zűrzavarban a következők:

1. A keddi napon javításra kiosztott román nyelv és irodalom dolgozatok esetében a minisztérium figyelembe vette-e a bejelölésket a magyar diákok esetében? Ha igen, akkor magyar diákok között történik most diszkrimáció, akik ugyanazon egyetemi helyek elfoglalása tekintetében vannak versenyben.

2. Sikerül-e a minisztériumnak informatikai megoldást találnia hétfőig, hogyha magyar tannyelvű osztályban végző diák fellebezi meg a román dolgozatot, akkor ezúttal olyan romántanár javítsa, aki rendelkezik magyar tannyelvű osztályban való oktatási tapasztalattal? Ha igen, akkor kiemelten fontos volna, hogy erről hivatalos nyilatkozat történjen legkésőbb július 8-a 12 óráig, amikor megjelennek az elsődleges eredmények. Így az első kérdésem mentén felmerülő diszkrimináció feloldható lenne.

Zárásként úgy gondolom, nem kellene elvárjuk azt, hogy a magyar diákok vizsgaátlaga egyenlő legyen a román diákok átlagával, hiszen eggyel több tantárgyra kell fókuszáljanak a felkészülés során mint román társaik. Ez azt jelenti hogy 25 vagy 33 százalékkal kevesebb időt tudnak ráfordítani a felkészülésre. Ez a különbség pedig meg fog látszani az eredményekben is. Attól még a létező problémákkal foglalkozni szükséges, csak a premmisszáink ehhez legyenek körültekintőek és a realitás minden aspektusát vegyük figyelembe.

A szerző tanár, a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója.