Transtelex Dialóg: Mire elég az etnopolitika?

Május 21-én 19 órától rendezi meg a Transtelex az etnikai politizálásról zajló vitát összegző Dialógot a kolozsvári Planetárium kávézóban. Itt csatlakozhatsz hozzá a Facebookon.

Hetek óta boncoljuk a Transtelex felületén, hogy mire elég, mire jó az az etnopolitikai keret, amelybe az RMDSZ kampányban és kampányon kívül is terelgeti választóit. Megoldja-e a romániai magyarok sokféle, sokrétű problémáit, választ ad-e másfajta kérdésekre is? A vita mintegy 15 hozzászólást, publicisztikát, tanulmányt ölel fel (és még nincs vége). Szociológusok, politológusok, egyetemi oktatók, írók, újságírók szóltak hozzá. Offline beszélgetésünk meghívottai is a vitában megszólaló szerzők közül kerülnek ki, gyertek, hallgassátok meg élőben őket, tegyétek fel saját kérdéseiteket.

Meghívottak:

Borbély András, esztéta, szociális munkás – a vitaindító szerzője;

Csoma Botond, RMDSZ-es képviselő, a Szövetség szóvivője;

Kiss Tamás, szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa;

dr. Salat Levente, politológus, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

A beszélgetést moderálja:

Vig Emese, újságíró, a Transtelex vezető szerkesztője.

Mivel több héten keresztül rengeteg szöveg látott napvilágot, és mindegyikben a problémakör egy-egy újabb aspektusára világítottak rá a szerzők, arra gondoltunk, hogy az offline alkalom előtt hasznos volna egyben látni, mi minden fogalmazódott meg eddig.

Ha csak 2 perced van, akkor az alábbiakban először egy-egy releváns mondatban emeljük ki a különböző szerzők alapgondolatát a vitában.

Ha rá tudsz szánni egy negyedórát vagy 20 percet, akkor az egymondatos állítások után egy bővebb zanza következik, amelyben összegeztük a szerzők alapvető állításait.

• Borbély András: Az RMDSZ politikai stratégiája túlzottan az etnikai hovatartozásra koncentrál, elhanyagolva a közösség sok más társadalmi és gazdasági problémáját, mint például a nemi, osztályjellegű és rassziális elnyomást.
• Székely Ervin: Az RMDSZ etnikai politizálása a Fidesz befolyásának növekedése és az önálló politizálás feladása miatt alakult ki, ami a szövetség belső pluralizmusának és demokráciájának felszámolásához vezetett.
• Magyari Nándor László: Az RMDSZ a „posztkommunista tradicionalizmus” ideológiáját követi, amelyet az Orbán-rendszer propagál, és elhanyagolja a társadalmi igazságosságot és a pluralizmust.
• Csoma Botond: Nem igaz, hogy az RMDSZ egydimenziós politikát folytat, számos releváns intézkedést támogattak az etnikai kategórián kívül is, például a szociális, családvédelmi és munkaerőpiaci területeken.
• Demény Péter: Az erdélyi magyarság passzív, autonómiát követel, de nem törekszik autonóm módon viselkedni, inkább a Magyarországról érkező támogatásokra támaszkodik.
• Salat Levente: Az RMDSZ krízisben van, gyenge narratíva-képző képessége identitásválságot eredményezett, és a Fidesz befolyása alatt elvesztette etnopolitikai illetékességét.
• Toró Tibor: Az RMDSZ militáns etnopolitikai üzenete ellenére nem tett meg mindent azért, hogy a már kiharcolt nyelvi jogokkal élni tudjon a közösség.
• Borbáth Endre: A román politikai mezőn belüli alapvető törésvonal áthelyeződése miatt az RMDSZ alkupozíciója gyengébb lett, emiatt is válságban vannak.
• Szilágyi Botond: Demokratikus előválasztásokra lenne szükség ahhoz, hogy minden romániai magyar kifejezhesse politikai szimpátiáit és beleszólhasson az érdekképviselet alakulásába.
• Kiss Tamás: Az RMDSZ politikájának alapvető átalakítására van szükség, hogy az erdélyi magyar közösség emancipációja és egyenlő társadalmi részvétele megvalósulhasson.
• Gáspárik Attila: Az RMDSZ jelenlegi vezetése kizárólag az etnikai politizálásra összpontosít, anélkül, hogy valódi jövőképet nyújtana az erdélyi magyarságnak, és ez hosszú távon helyrehozhatatlan károkat okozhat.

Borbély András vitaindítója

A nulladik pont az etnikai politizálásról szóló vitában minden bizonnyal az a pillanat volt, amikor Csoma Botond, az RMDSZ szóvivője hangot adott annak a meggyőződésének, miszerint az „etnikai politizálásnak” nincs alternatívája az erdélyi magyarok számára. Borbély András volt az első szerző, aki a Transtelexen szóvá tette, hogy ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a társadalmi igazságtalanságokat: a nemi elnyomást, a munkásosztály kizsákmányolását, a rasszizmust és a szociális problémákat.

Borbély hangsúlyozta, hogy egyrészt az erdélyi magyar közösség nem homogén, másrészt számos társadalmi és gazdasági probléma van, amire az RMDSZ politikai programja nem ad választ. Az etnikai politizálás nem oldja meg a szegénységet, a lakhatási válságot, az oktatás minőségét és az egészségügyi rendszer hiányosságai sem, írta a szerző. Azzal, hogy az RMDSZ politikai stratégiája csupán egyetlen dimenzióra, az etnikai hovatartozásra koncentrál, elhanyagolja a közösség sokrétű problémáit, figyelmeztetett borbély, aki egy sor kérdéssel próbálta érzékeltetni, hogy a valódi előrelépéshez szélesebb körű és átfogóbb politikai megközelítésre lenne szükség.

A túlzott etnicizálódás a Fidesz hatására vezethető vissza

Székely Ervin Borbély András szövegére reagálva megjegyezte, az RMDSZ úgynevezett „etnikai politizálása” a Fidesz befolyásának aránytalan megnövekedése és az önálló politizálás feladása miatt alakult ki. Az RMDSZ belső pluralizmusának és demokráciájának felszámolása, valamint az ideológiai műhelyek megszűnése miatt a szövetség elvesztette problémamegoldó képességét és a szimbolikus politizálásra korlátozódott. Ennek a populista és etnicista kampány kimenetele a június 9-i választásokon fog eldőlni, hívta fel a figyelmet publicisztikájában az újságíró.

Magyari Nándor László egyetemi oktató, szociológus volt a következő hozzászóló a vitában. Két részre osztotta mondandóját Csoma Botond kijelentéséről és az RMDSZ etnikai politizálásáról. Az első részben Csomát kritizálta, mondván, hogy az RMDSZ-t áthatja a populizmus és a politikai pluralizmus elutasítása, amely a pártot a Fidesz ideológiai vonalára állította.

Írásának második részében Magyari Borbély András kritikájára reagált, egyetértve az RMDSZ társadalmi problémák iránti érzéketlenségével. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ a „posztkommunista tradicionalizmus” ideológiáját követi, amelyet az Orbán-rendszer propagál. Szerinte az RMDSZ „a NER-kompatibilis rommagyarokat képviseli”, elhanyagolva a pluralizmust és a társadalmi igazságosságot, és ez végső soron a liberális demokrácia végét jelentheti.

Csoma: Az RMDSZ-nek nagyon sok kezdeményezése, projektje volt, ami túlmutat az etnopolitikán

Ezen a ponton lépett be a vitába az RMDSZ szóvivője, Csoma Botond. Válaszcikkében kifejtette, hogy az RMDSZ etnikai politikai szervezetként alakult meg, ezért teljesen természetes, hogy az etnopolitika továbbra is alapvető keretet ad tevékenységének. Szerinte az RMDSZ nem folytat egydimenziós politikát, mivel számos releváns intézkedést támogattak az etnikai kategórián kívül is. Válaszában felsorolta az RMDSZ különböző szociális, családvédelmi, adóterheket csökkentő és munkaerőpiaci kezdeményezéseit, amelyek szerinte mind azt bizonyítják, hogy az RMDSZ széleskörű tevékenységet folytat.

Csoma véleménye szerint Borbély András kritikája ideológiai dogmatizmusból ered, és túlságosan dichotomikus (kétpólusú) világszemlélete van. A szóvivő azt is kiemelte, hogy amíg a román politikai rendszerben a magyarkérdés létezik, az etnopolitikának is megvan a jogosultsága.

Az RMDSZ-nek nincs jövőképe

Ezt követően egy új szereplő jelentkezett a vitában. Salat Levente politológus, egyetemi oktató, akinek egyébként kutatási területe az etnopolitika, egy nagylélegzetű szövegben próbálta tisztázni egyrészt a fogalmat és annak jelentőségét, másrészt az RMDSZ-nek az etnopolitikához való viszonyát, harmadsorban pedig Borbély András kritikájára reagált, elismerve, hogy az RMDSZ etnikai politizálása figyelmen kívül hagyja az erdélyi magyar társadalom gazdasági, szociális és intézményi problémáit.

Salat értelmezésében az etnopolitika a társadalmi és politikai viselkedés harmadik paradigmája, amely a domináns és nem domináns etnikai csoportok közötti viszonyokra összpontosít. Az etnopolitikai mobilizáció mind a domináns, mind a nem domináns csoportokra jellemző, és az államok többségében jelen van. A szerző véleménye szerint az RMDSZ etnopolitikai teljesítménye kiemelkedő, számos jogi és intézményi eredményt ért el az erdélyi magyarok számára, de facto kulturális autonómiát hozott létre, amely biztosítja az erdélyi magyarok jogait és intézményeik működését.

Ugyanakkor, írta Salat, az RMDSZ válságban van: narratíva-képző képessége gyenge, ami identitásválságához vezetett. Az RMDSZ nem tudott megfelelő jövőképet nyújtani, és a Fidesz befolyása alatt elvesztette etnopolitikai illetékességét. Magyarországi kormánypárt nyomására fokozatosan feladta saját céljait, és súlytalan, mellékszereplővé vált a nemzetpolitikai stratégiában. Az erdélyi magyarság jövőjét immár Budapest határozza meg, ami tovább mélyítheti az RMDSZ identitásválságát és a kollektív kudarcérzetet.

Azokat a nyelvhasználati jogokat sem ültette gyakorlatba az RMDSZ, amik már ki vannak harcolva

Toró Tibor politológus hozzászólásában több új szempontot is kiemelt az etnopolitikai vita kapcsán. Az RMDSZ kampányát kritizálva rámutatott, hogy a militáns etnopolitikai üzenet antidemokratikus, mivel kizárja a közösségből azokat, akik másképp gondolkodnak bizonyos kérdésekről. Az ilyen típusú kampány elveszi az erdélyi magyar közösség tagjaitól a lehetőséget, hogy politikai szubjektummá váljanak, azaz aktívan részt vegyenek saját politikai közösségük és jövőképük alakításában, állította Toró.

Kiemelte, hogy a magyar nyelvhasználati jogok az önkormányzatokban nem valósulnak meg megfelelően, ami nemcsak a román állam hibája, hanem az RMDSZ-é is, hiszen az RMDSZ-es önkormányzatok sem teljesítenek jól a nyelvhasználati jogok végrehajtása terén, ami hozzájárul a magyar nyelv státuszának informális szinten maradásához. Hangsúlyozta, hogy korábban léteztek alulról építkező civil kezdeményezések, amelyek a nyelvhasználati jogok végrehajtását szorgalmazták. Az RMDSZ válaszként azonban saját jogvédő tevékenységbe kezdett, és ezzel kiszorította az alulról jövő nyelvi jogi kezdeményezéseket, és monopolizálta a nyelvi jogok ügyét.

Toró rámutatott, az RMDSZ ellenérdekelt a nyelvi jogok tényleges végrehajtásában, mivel az segítené az erdélyi magyarokat aktív állampolgárokká válni, és számonkérni a pártot. A demokratikus számonkérés és az alternatív érdekérvényesítési stratégiák valóban fontosak volnának az erdélyi magyar közösség számára, azonban a politológus úgy látja, az RMDSZ militáns etnopolitikai álláspontja ellehetetleníti ezeket az alternatívákat, és tovább mélyíti az erdélyi magyarok elidegenedettségét a politikai folyamatoktól.

Az RMDSZ szerepét nem csak a magyarországi viszonyrendszer határozza meg, hanem a romániai pártrendszer alakulása is

Borbáth Endre politológus úgy látja, hogy a romániai pártrendszer polarizálódik egy mainstream és egy anti-establishment tengely mentén, amelyben az RMDSZ nem tud a mérleg nyelve lenni, és koalíciós potenciálja csökken. Kiemeli, hogy az RMDSZ gazdasági programjai nem illeszkednek egy átfogó makrogazdasági keretbe. Javasolja, hogy empirikus alapon mérjék fel a romániai magyar közösség növekedési potenciálját és alakítsanak ki ennek megfelelő intézményi keretet.

Borbáth szerint az RMDSZ döntéseit nem lehet megérteni a társadalmi kontextus figyelembevétele nélkül. Rámutat arra, hogy a közösségi részvétel és ellenállás hiányos, és nem világos, hogy az RMDSZ üresítette-e ki a politikai tereket vagy nem volt rá igény a közösség részéről.

Borbáth egyetért Kiss Tamással és Borbéllyal abban, hogy az RMDSZ neoliberalizmusa problematikus, és szükséges lenne empirikusan feltérképezni az erdélyi magyarok osztályszerkezetét, szerinte is a politikai kontextus mellett a gazdasági és társadalmi szerkezet is meghatározó.

Az RMDSZ szerint a választók nem cselekvőképes egyének, hanem ide-oda mozgatható tömeg

Szilágyi Botond is az RMDSZ jelenlegi politikai gyakorlatát kritizálta és a romániai magyar közösség demokratikus részvételének hiányáról írt publicisztikájában, hangsúlyozva, hogy a politikai képviselet átláthatóbbá és demokratikusabbá tétele szükséges ahhoz, hogy az erdélyi magyarok teljes jogú politikai szubjektumokká válhassanak. Szilágyi szerint az RMDSZ szóvivőjének kijelentése, hogy „nem tudunk olyan diszkurzív vagy tartalmi álláspontra helyezkedni, amely minden erdélyi magyar ember tetszését elnyeri,” azt jelenti, hogy a romániai magyaroknak bele kell törődniük abba, hogy kisebbségi helyzetük folytán sosem lehetnek teljes értékű állampolgárok. Ez a kijelentés antidemokratikus, mert a romániai magyaroknak nincs lehetősége kifejezni nemtetszésüket.

Szilágyi kiemelte, hogy általános előválasztásokra lenne szükség ahhoz, hogy minden romániai magyar kifejezhesse politikai szimpátiáit. A jelenlegi helyzetben a romániai magyarok meg vannak fosztva attól, hogy beleszóljanak, kik és hogyan képviselik őket. Az RMDSZ vezetése azonban antidemokratikus módon akadályozza meg a romániai magyarok demokratikus beleszólását abba, hogy az érdekképviselet milyen személyzettel és tartalmi hangsúlyokkal történjen.

Szilágyi egyetért Salat Leventével abban, hogy az RMDSZ eredményei figyelemre méltóak, de kifogásolja, hogy az RMDSZ nem képes önálló politikai narratívát felépíteni, és a Fidesz vonzáskörébe került.

Toró felvetésére is reagálva Szilágyi azt írta, hogy szerinte az RMDSZ ellenérdekelt a nyelvhasználati jogok tényleges végrehajtásában, mert az segítené a romániai magyarokat aktív állampolgárokká válni és számonkérni a pártot. A civil mozgalmak felszámolása és eltérítése ellehetetleníti a politikai számonkérés lehetőségét.

Szilágyi szerint az RMDSZ magamutogató etnikai politikája nem foglalkozik a román többség érzékenyítésével és a róluk alkotott képpel. A román többség tudatlansága az etnikai alapú elnyomás egyik fő oka, amely ellen az RMDSZ nem tesz eleget.

Szilágyi úgy véli, hogy az RMDSZ nem érdekelt a visszajelzésekben és a párbeszédben. A kritika fontos, de az RMDSZ-szel való dialógus jelenlegi formájában értelmetlen, amíg nincs előválasztás és demokratikusabb képviselet.

Az RMDSZ feladata megvédeni a kisebbséget a szélsőségektől

Csoma Botond második hozzászólása a vitában számos fontos kérdést vet fel az RMDSZ politikai gyakorlatával kapcsolatban. Ebben a szövegben Csoma elsősorban a Salat Levente felvetéseire válaszolt, és visszautasította a politológusnak azt a következtetését, hogy az RMDSZ számára az etnikai politizálás pusztán kisebbségi önvédelmet jelentene. Szerinte az RMDSZ politikai gyakorlata cáfolja ezt, és hangsúlyozta, hogy az etnikai politizálás része a szélsőségesek elleni fellépés.

Aztán Torónak válaszolva azt állította, hogy a Szövetség fontosnak tartja a civil szervezetekkel való együttműködést és szó sincs arról, hogy kiszorítanák az alulról jövő kezdeményezéseket. Ugyanígy tagadta, hogy az RMDSZ nem foglalkozna a román-magyar viszony rendezésével, 34 éve egyebet se csinál, írta.

Miért szoronganak az erdélyi magyarok?

Borbély András második cikke a vitában az etnopolitika kizárólagosságának tézisét és a társadalmi osztályok fogalmát járta körül, reagálva Salat Levente és más hozzászólók álláspontjaira.

Borbély András szerint Salat Levente kettős mércét alkalmaz, amikor egyszerre ismeri el az erdélyi magyar társadalom gazdasági és társadalmi problémáit, de ezeket csak viszonylag szűk rétegekre korlátozza. Ezek a problémák az egész közösséget érintik, írta Borbély, és nem szabad őket elhanyagolni az etnopolitikai célkitűzések javára.

Salat Leventének azzal az állításával sem értett, hogy az erdélyi magyar közösségtől nem várható el érzékenység a gazdasági és társadalmi problémák iránt. Szerinte az etnopolitika nem lehet kizárólagos keret, és az ilyen álláspont depolitizálja a közösséget más fontos kérdésekkel szemben.

Kifejtette, hogy az osztálypozíció nem azonos a társadalmi státusszal, hanem a tőkéhez viszonyított pozíciót jelenti. Az RMDSZ vállalkozóbarát politikája valójában osztálypolitika, amely a tőkét és a tőkésosztályt támogatja, nem pedig a munkavállalókat. Borbély szerint a vállalkozóbarát politika valójában osztálypolitika, és nem szolgálja a közösség többségének érdekeit.

Etnikai szorongásról van-e szó vagy az osztályhelyzet szülte nyomasztó létbizonytalanságról? – tette fel a kérdést Borbély András, és válaszában megfogalmazta, hogy nem csak a nondomináns etnikai státusz, hanem a szociális és gazdasági problémák is okozzák a közösségi szinten érzékelhető szorongást. Az osztályhelyzet és az etnikai szorongás összefüggésének vizsgálata fontos lenne az etnopolitikai keret kiegészítésére, szögezte le.

Érdemes lenne megvizsgálni az etnopolitikai és osztálypolitikai perspektívák együttes alkalmazását, hogy komplexebb és hatékonyabb politikai stratégia kialakításának érdekében, javasolta a szerző, aki szerint az etnikai és osztálypozíciók együttes figyelembevételével bővíteni lehetne a közösségi cselekvőképesség körét.

Borbély hangsúlyozta, hogy a kisebbségi emancipációhoz nem elegendő az etnopolitika, hanem szükség van egy demokratikus osztálypolitikai programra is, amely figyelembe veszi az erdélyi magyarság többségének osztályhelyzetét és érdekeit.

Nem elég a megmaradás

Kiss Tamás szociológus hozzászólása arra hívja fel a figyelmet, hogy az RMDSZ politikájának alapvető átalakítására van szükség, hogy az erdélyi magyar közösség emancipációja és egyenlő társadalmi részvétele megvalósulhasson. Szövege három fő téma köré szerveződik: az etnopolitika kizárólagosságának kritikája, az RMDSZ gazdaságpolitikájának problémái, hiányosságai és a magyar közösség belső viszonyai.

Az etnopolitika kizárólagosságának kritikájában a szociológus azt a meglátását fogalmazza meg, hogy az RMDSZ politikája, amely az erdélyi magyarság autonómiájára és intézményrendszerére épít, nem elégséges az emancipációhoz. Az identitáspolitika hangsúlya a „megmaradáson” van, de nem foglalkozik eléggé a státusegyenlőséggel és a társadalmi igazságossággal. Holott, írja Kiss, az emancipáció és a társadalmi igazságosság kérdései elválaszthatók a csoportreprodukciótól. A státusegyenlőség elérése érdekében fontos lenne a magyarok Románián belüli helyzetének javítása, nem csak a kisebbségi intézmények fenntartása.

Az RMDSZ gazdaságpolitikájának fő problémáját abban látja ő is, akárcsak Borbély, hogy egy neoliberális gazdaságpolitikát folytat a Szövetség, a tőke érdekeit szolgálja, és nem veszi figyelembe a közösségen belül felülreprezentált kétkezi munkások, vagy éppenséggel a pedagógusok érdekeit. A neoliberális konszenzus részeként az RMDSZ a munka felől a tőke irányába mutató állami redisztribúciót támogatja.

Az RMDSZ politikája nem foglalkozik az anyagi javak egyenlő elosztásával, ami különösen problematikus egy olyan közösségben, ahol a kisebbségek kedvezőtlen rétegződési pozíciója is jelen van. Kiss Tamás szerint a szociális fordulat ebben a kérdéskörben elengedhetetlen.

A magyar közösség belső viszonyai elemezve a szerző megállapítja, hogy a „magyar egység” eszméje kényszerítően hat, és korlátozza a közösség tagjainak egyenlő társadalmi részvételét. Az RMDSZ politikája a közösség belső kisebbségeit, a baloldali, zöld vagy liberális elveket vallókat kiszorítja a politikai közösségből.

Bajok vannak a demokratikus közösségi részvétellel is, állapítja meg Kiss, és ebben Szilágyi Botond álláspontjához közeledve vallja, hogy az RMDSZ-ben nincs demokratikus és kompetitív elitrekrutáció, ami lehetővé tenné a fiatalok és más csoportok egyenlő részvételét. A másodgenerációs politikusok és politikuscsemeték látványos jelenléte is ezt igazolja.

Borbély Andrással egyetértve Kiss úgy véli, az etnopolitika és az osztálypolitika integrálása szükséges a magyar közösség emancipációjához. Hangsúlyozza: a megmaradás mellett az emancipációt is a kisebbségi politika céljává kellene tenni.

Az RMDSZ politikai jövőképének ki kellene terjednie a magyar intézmények demokratikus közösségiséggel való feltöltésére, valamint a nők, a romák, a munkásosztályhoz tartozók és a melegek egyenlő részvételére. Ez jelenthetné a kitörési pontot az erdélyiség kiüresedéséből, figyelmeztet a szerző.

Csoma Botond harmadik hozzászólása a vitához

A Szövetség gazdaságpolitikájának védelmében szólalt meg immár harmadszorra a vitában az RMDSZ szóvivője, és bizonyos mértékig releváns információkat fogalmazott meg a kis- és középvállalkozások szerepéről, a társadalmi mobilitásról és az RMDSZ gazdaságpolitikájáról. A vállalkozások támogatása nem feltétlenül jelent osztálypolitikát a munkavállalók ellenében, érvelt, és hozzátette azt is, hogy a vállalkozások munkahelyteremtő és jólétet növelő szerepe fontos.

Az RMDSZ szóvivőjének hozzászólása azonban nem volt híján a személyes támadásoknak sem Borbély András ellen. A marxisták „vakbuzgónak” és „ködös bugyorban” élőknek való nevezése, valamint Borbély „avítt marxizmusának” és „skolasztikus megközelítésének” emlegetése erősen személyeskedő hangvételűre sikeredett, és újraértékelve a szöveget, meg kell állapítanom, hogy vissza kellett volna küldenünk újrafogalmazás céljából. A vita szempontjából hasznosabb lenne, ha a hangsúly a tartalmi érveken maradna, és Csoma elkerülné a személyeskedést, reméljük, hogy a Dialógon így fog tenni.