Ha nem teszünk a klímaváltozás ellen, Európa – és benne Erdély is – élhetetlen lesz

Nagyon örülök, hogy öt nagy európai civilszervezet felvállalta azt a feladatot, hogy kiértékelje az Európai Parlamentben tevékenykedő pártok szavazati mintázatát zöld kérdésekben, és annak meg kiváltképp, hogy a legfontosabb erdélyi magyar hírportál is fontosnak tartja beszámolni erről a jelentésről. Annak kevésbé örülök viszont, hogy az RMDSZ EP képviselői kampányának centrális elemévé emelte a zöldellenes retorikát és a rövidtávú nyereség oltárán áldozná fel a saját és gyerekeink jövőjét.

Winkler Gyula RMDSZ-es EP képviselő, szerint a „mélyzöld az az irány, mely a klímaváltozás és a környezetvédelem területén annyira gyors változást szorgalmaz, amely nem fenntartható, amely az állampolgárok átnevelésével járna, és amelyik ellehetetleníti a gazdasági tevékenységet, tönkreteszi az európai versenyképességet és veszélybe sodorja az európai életmódot.”

Winklernek igaza van abban, hogy a klímapolitikának igazságosnak kell lennie, bár ez nem is egy eredeti gondolat: a Zöld Megállapodás (Green Deal) egyik alappillére az igazságosság („no one and no place left behind”). Többek között létrejött az Igazságos Átmenet Alap mechanizmus is, és várhatóan mintegy 25,4 milliárd euró összegű beruházást fog mozgósítani arra, hogy a klímasemleges gazdaságra való átállás mindenki számára igazságos módon történjen meg, egyebek mellett Maros és Hunyad megyében, továbbá létrejött a Szociális Klíma Alap, ami az energiaszegény háztartásokat segíti az átállásban.

Winkler viszont téved, amikor azt állítja, hogy a zöld átállás ellehetetleníti a gazdasági tevékenységet és tönkreteszi az európai versenyképességet – valójában enélkül nincsen hosszútávú versenyképesség. Látjuk, hogy több mint 100 óriásvállalat állt ki a Természet Helyreállításáról szóló törvény (Nature Restauration Law) mellett, felszólítva az Európai Parlamenti képviselőket arra, hogy ne árulják el azokat a mezőgazdászokat, akik az ökoszisztémák példátlan összeomlásával és az éghajlatváltozással néznek szembe.

Ez teljes mértékben igaz a kisgazdákra is, akik nehezen hallatják szavukat, sajnos nincs jó, erős képviseletük és lobbierejük Brüsszelben (a nagyipari mezőgazdasági és a gyomirtó-lobbi beszél ugyan helyettük, de nem az ő érdeküket képviseli). És igen, ez az állampolgárok viselkedésének módosításával is jár: meg kell tanulnunk másként használni erőforrásainkat ugyanúgy, ahogy megtanultunk például takarékos égőket használni izzószálas égők helyett, vagy ahogy éves energiakészletünk egyre nagyobb hányada származik megújuló energiaforrásokból.

Minél előbb mérsékelnünk kell a klímaváltozást, különben katasztrofális károkkal találhatjuk szembe magunkat Európában. Mindenki, aki ennek az ellenkezőjét mondja, egyszerűen hazudik. És ez nem valami távoli jövőben fellépő probléma: az Európai Környezetvédelmi Ügynökség klíma-kockázatelemzésről szóló jelentésében olvashatjuk, hogy globálisan 2023 volt a legmelegebb év: átlagosan 1,48°C-szal volt melegebb az iparosodás előtti szinthez képest, emellett Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, a globális átlagnál mintegy kétszer gyorsabban nő az átlaghőmérséklete.

Az extrém hőségek gyakoribb előfordulása, a csapadékmintázatok megváltozása többféle rizikót is magukban hordoznak, negatív hatásai már most érzékelhetőek, és felkészületlenek vagyunk a jövő kockázataira. Különösen nagy lesz a baj ott, ahol fontos a turizmus, mezőgazdaság és erdészet az emberek megélhetéséhez, tehát Erdélyre egyértelműen óriási nyomás fog nehezedni.

A klímakrízis, tetszik vagy nem, itt van és Európának drámai kihívásokkal kell megküzdenie.

Az új klimatikus valóságban működő mezőgazdaság számára megkerülhetetlen a természet állapotát megóvó, illetve azt javító intézkedések érvénybe léptetése. Ezért is van az, hogy a Természet Helyreállításáról szóló Törvény az Unió Zöld Megállapodásának egyik legfontosabb eleme, mely nemcsak a meglévő természeti értékek védelméről rendelkezik, hanem arról is, hogy rehabilitálni kell a degradált élőhelyeket. 2030-ig az EU területének 20 százalékát kellene ismét jó ökológiai állapotba hozni. Előírja továbbá a települések zöldítését, a szén-dioxid megkötése szempontjából fontos tőzeglápok rehabilitációját, a beporzók védelmét, a vizes élőhelyek visszaállítását és védelmét.

Románia lakosságszámra korrigált CO2 kibocsátása Európa-szinten elenyésző, csupán harmada az élen járó országok kibocsátásának, alig kellene CO2 kibocsátás csökkentésére költeni európai uniós pénzt itt, viszont annál több zöld befektetést lehetne létrehozni az amúgy erősen természetközeli Erdélyben.

Az erdélyi szavazópolgárok számára az eléggé egyértelmű következtetés az kéne, hogy legyen, hogy számunkra nem terhet, hanem fejlesztési lehetőségeket jelentenek ezek az alapok.

Kizárólag egy következtetést vonhatunk le: minél előbb mérsékelnünk kell a klímaváltozás okozta negatív hatásokat, különben katasztrofális károkkal találhatjuk szembe magunkat itt, Erdélyben. Ennek útja pedig nem lehet más mint a Zöld Megállapodás eddig elfogadott törvényeinek teljes végrehajtása és a szükséges befektetésekre szánt összegek előteremtése a GDP legalább 1%-át képviselő Zöld és Szociális Átalakulási Alappal a következő 7 éves költségvetésben.

Az Európai Zöld Megállapodás egy nagyon ambiciózus lépés volt az előző Európai Bizottság részéről, és bár nem sikerült minden törvényjavaslatot megvalósítani belőle, ilyen kellene legyen a következő Európai Bizottság és Európai Parlament is

„Mélyzöldezés” helyett az erdélyi magyarságnak egy zöldebb RMDSZ-re van szüksége, bár talán az aktuális EP képviselőjelöltjeiknél van jobb alternatíva is.