Úszik át a nyárba. A Magyar Kultúra Napja alkalmából

2024. január 22. – 19:21

Másolás

Vágólapra másolva

Olykor az élet segít.

Azon tűnődtem, hogy KAFról kellene írni. Arról, hogy a Magyar Kultúra Napján az ő életműve képviselhetné a magyar kultúrát. Mindaz, ami ebben a kultúrában szabad, szellemes, kalandos, az ott van a költészetében. Nem filológiailag – úgy nem is lehetne; hanem abban az értelemben, hogy a sok utalás még több utalást, a sok kilátó még több kilátót, a sok Shakespeare, Molière, Cervantes mind több kultúrát mozgat és teremt.

Erre mit látok? Hát azt, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház hatrészes videósorozatban (Lelkem kockán pörgetem – In memoriam Kovács András Ferenc) éppen az életművéből válogat. A hat részben hat-hat színész hat-hat verset mond: szép utalás ez a KAFot mindig érdeklő számmisztikára.

A válogatás az életmű sok részletét bemutatja – érdekes, a Jack Cole-világot nem, sem a Hazatérés Hellászbólt, de ne legyünk telhetetlenek –, a színházit és a franciást, az árdelit és a Tompa Gáborral írt kétbalkezes szonetteket, a csöndes, melankolikus KAFot és az epésen szúrót, a nyelvművészt és azt, aki szinte már nem is törődik ezzel.

A videók bal oldalán a fényképe: a jól ismert, szép arc, az ősz haj és a mélybarna szem, az a vagányság, ami benne volt, az a szemernyi színpadiasság, ami szintén. Ez az arc lehetne a magyar kultúra arca.

„Maros partján, Sárpatakon / Volt nagyapám gátőr – / Azóta már földet morzsol, / Zuhog az ár, s áttör. / Így volt rég, úgy volt rég, / Viola, fidula, hárfa, / Maros hátán száraz faág / Úszik át a nyárba.” Annyira ő ez a gyorsítás is a fidulával, meg ennek a ritka hangszernek az emlegetése. Nagy nyelvbányász és -művész volt, aki alkotta is, amit örökölt.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!