Szoboszlai, a pedagógus

2023. július 4. – 08:05

Másolás

Vágólapra másolva

Az érettséginek azt kellene tükröznie, hogy sikerült olyan kompetenciákat megtanítani a diákoknak, amelyek segítségével megtalálják helyüket a gyorsan változó világban. Kritikus gondolkodás, kommunikáció, problémamegoldás, társadalmi felelősségvállalás, digitális készségek – ezeket kellene mérni többek között egy érettségire jelentkező fiatalnál. Ehelyett még mindig a román nyelvtudással harcoljuk szélmalomharcunkat, és statisztikák mögé rejtjük a tanügyi rendszer csődjét. Ezer szerencse, hogy a Képzett Románia program célba ért az új közoktatási törvénnyel, és büszkén mutogatjuk a „tiszta tízes” diákokat, mintha nem volna evidens mindenki számára, hogy régen rossz az az oktatási rendszer, ahol színtízesre lehet vizsgázni.

Hogy messziről kezdjem, az egész tanügyi rendszerrel baj van. Szülők és statisztikák erőszakosságában vergődik, a jegyek jelentenek mindent, a kreativitásnak innen nézve alig van szerepe. A gyerekeknek hazudnak, a szülők vágynak a hazugságra, következésképpen a tanárok is hazudnak.

Ez nem kinek-kinek a morális vétkeiről szól, hanem valami olyasmiről, amiről Karinthy ír a novellájában: külön-külön mindenki názáretit kiált, a tömeg mégis azt üvölti: „Barabbás!” A rendszer, ez a számokra és teljesítményekre épülő butító rendszer tesz tönkre mindenkit.

Ebben az egészben a tanárok dolga a legnehezebb, amennyiben mindenki tőlük várja a csodát, és a gyerekek vannak legjobban átverve, amennyiben ebben nevelkednek, és ebben lesznek felnőttek.

Az érettségi az oktatási rendszer csillogó tejszínhabja, itt aztán mindenki megmérettetik, mindenkiről kiderül, az iskolák úgy mutogatják az eredményeiket, mint a magyarok Szoboszlait, aki beliverpoolozott. Már ha olyanok, mármint az eredmények.

A román nyelv és irodalom, hát az egy külön élvezet egy magyar gyermek számára. A román tanterv sem feltétlenül rugalmas, a román mint tantárgy „ellenségebb”, mint a többi, ráadásul a magyar nyelv logikája semmilyen más nyelvére nem emlékeztet, a románéra biztosan nem, a nemek hiánya, az egyes szám meg a többes szám használata, az igeidők bugyrai mind-mind elütnek attól, amiben a magyar gyermek szocializálódik. Ráadásul a magyar társadalom párhuzamos a románnal, vegyes városokban is könnyedén el lehet lenni anélkül, hogy az ember igazán tudna vagy legalább beszélne románul, vagy az irodalom, vagy a hivatal nyelvét beszéli, egy szöveget nem képes megalkotni. A legjobb románosok persze átmennek, gyönyörű jegyeket kapnak egy többnyire félhalott tudásra.

Az egész statisztikákra egyszerűsödik, mint például ebben a cikkben. Azt hisszük, látunk valami jellemzőt, holott a számok egy régóta megújulásra és hitelességre képtelen rendszerről árulkodnak.

A tiszta tízes avagy a hazugság, amelyben felnövünk – ez a címe Ciprian Mihali filozófus cikkének. Sok megszívlelendő igazság van benne.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!