December 13-án este fél hétkor Hegedüs Csilla, az európai beruházások minisztériumának államtitkára, RMDSZ-szóvivő, a Nőszervezet kommunikációs alelnöke egy képet osztott meg a Facebook oldalán, amelyen két másik nő társaságában dolgozik egy irodában, papírkupac előtt. A fénykép mellett a következő, kétnyelvű felirat állt:
Mások már a rántást kavarják, mi még dolgozunk. / Alții deja își ceartă copii pe temele de casă, noi încă lucrăm. (Fordításban: Mások már a gyerekeket dorgálják a házi feladatok miatt, mi még dolgozunk.)
A bejegyzést csak másnap, szerdán láttam, ugyanis Luca nap értelmében kedden az idő tájt épp tyúktermékenységi varázsrítusokat végeztem egy szokásos, bár nem épp kimerítő irodai munkanap után. A poszt láttán azonban felszökött a szemöldököm.
Hagyományosan a december 13-ai Luca nap volt az év legsötétebb napja. Ekkor nemcsak a kártevő boszorkányok elől kellett megvédeni a jószágot és a baromfit, hanem a lányok-asszonyok termékenysége, sikeres házasélete érdekében is tilos volt a nőknek dolgozni. Ki akarná fölösleges fonással-varrással véletlenül bevarrni a tyúkok fenekét!? Tilos volt a mosás, a lúgozás és a kenyérsütés is. Ezen a napon sokkal fontosabb volt a leendő férj személyének megjóslása vagy a közösség rosszakaró boszorkáinak a leleplezése.
Hegedüs Csilla Luca-napi posztja több szinten is problémás. Tény, hogy a modern nők körében ritkább az, hogy hétközben (vagy egyáltalán) kenyeret süssünk, lúgozzunk vagy munkaszerűen varrjunk. A házimunka összetétele átalakult. Gépeink vannak és illúzióink arról, hogy általuk több időnk is lett. Nincs munkatilalom, mert a jelenben, sőt olykor a jövőben élünk. Ami azt is jelenti, hogy a teljes munkaidő mellett gyakran részmunkát is végzünk, háztartást vezetünk, gyereket nevelünk – ki-ki a saját döntései és lehetőségei mentén.
Hogyan nézne ki a világ 2022-ben, ha december 13-án a nők egy emberként letennék a munkát és nekiállnának lucaszéket készíteni?
Értékelendő, persze, a kétnyelvű kommunikáció. Nekünk általában muszáj. Fordítási (és ennélfogva kultúrafelfogási) problémák is akadnak azonban: míg a romániai magyar nők munka után/helyett rántást kavargatnak, a román nők szidják a gyerekeiket a házik miatt. Ők azonban, Hegedüs és munkatársnői, dolgoznak, dolgoznak, dolgoznak. A megfogalmazás azonnal a mi-ők ellentétpárját kapcsolja be, nem beszélve arról, hogy a rántáskészítést/főzést vagy a gyerekkel való vesződést kellemes, munka utáni, amolyan önszántunkból elvégzett, szabadidős tevékenységként tünteti fel.
Milyen szerencsések vagyunk, mi, hazai nők, hogy már főzhetünk-dorgálhatunk, míg a politikusaink még értünk dolgoznak! Egyéb hajmeresztő megfogalmazások lehetnének: Mások már a pelenkát cserélik/az idős szüleiket ápolják/takarítanak, mi még dolgozunk. A sor folytatható.
A házimunka munka. A főzés, mosás, takarítás, a gyereknevelés a legtöbb háztartásban fizetetlen reproduktív munka, a lét- és családfenntartásért elvégzett feladat.
Attól még persze lehet örömteli. Én is szeretek mosogatni. Azonban a mutatók szerint a poszt-covid társadalomban a nők helyzete stagnál, sőt romlik: az online oktatás, a munkaképtelenné vált családtagok ápolása, a munkaerőpiacról való kiszorulás és az anyagi függőség kialakulása elsősorban a nők jogait és lehetőségeit csorbítja. Jó lenne, ha legalább a vezető, nőügyekkel megbízott, női politikusaink tudatosítanák végre, hogy a főzés, a gyerekekkel való tanulás és az irodai munka ugyanúgy munka, bár az utóbbit azonban jó esetben ki is fizetik, míg az előbbieket szinte soha.
A cikk befejezése előtt Hegedüs Csilla törölte a bejegyzését. Ezeket a sorokat épp az edzőteremből írom, ahova munka után érkeztem, immár feltöltődni, míg Hegedüs és csapata még a hozzászólásom, a többi hozzászólás és a mellélövés eltüntetésén dolgozik. Mert mi az, ami a munkán túl van? A pihenés, az élet. Egy edzés, amely felrázza a napi 8-9 órát ülő testet. Egy séta, amivel elengedjük a napot és kicsit rákapcsolódunk az ünnepre, ha már csak így lehet. Egy finom vacsora, találkozás a szerelmünkkel.
Másokat leszólni, hogy nekik a fakanál nyele vagy a hisztis gyerek jut; azzal hencegni, hogy munkamániásként órák után is dolgozunk; éket verni mások közé az összetartás, közös dolgaink felmutatása helyett: adventben, amikor tényleg csak az elcsendesedére vágyunk, elég szomorú.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!