Munka-e a rántáskavarás és a gyerekkel tanulás?

2022. december 15. – 12:46

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

December 13-án este fél hétkor Hegedüs Csilla, az európai beruházások minisztériumának államtitkára, RMDSZ-szóvivő, a Nőszervezet kommunikációs alelnöke egy képet osztott meg a Facebook oldalán, amelyen két másik nő társaságában dolgozik egy irodában, papírkupac előtt. A fénykép mellett a következő, kétnyelvű felirat állt:

Mások már a rántást kavarják, mi még dolgozunk. / Alții deja își ceartă copii pe temele de casă, noi încă lucrăm. (Fordításban: Mások már a gyerekeket dorgálják a házi feladatok miatt, mi még dolgozunk.)

A bejegyzést csak másnap, szerdán láttam, ugyanis Luca nap értelmében kedden az idő tájt épp tyúktermékenységi varázsrítusokat végeztem egy szokásos, bár nem épp kimerítő irodai munkanap után. A poszt láttán azonban felszökött a szemöldököm.

Hagyományosan a december 13-ai Luca nap volt az év legsötétebb napja. Ekkor nemcsak a kártevő boszorkányok elől kellett megvédeni a jószágot és a baromfit, hanem a lányok-asszonyok termékenysége, sikeres házasélete érdekében is tilos volt a nőknek dolgozni. Ki akarná fölösleges fonással-varrással véletlenül bevarrni a tyúkok fenekét!? Tilos volt a mosás, a lúgozás és a kenyérsütés is. Ezen a napon sokkal fontosabb volt a leendő férj személyének megjóslása vagy a közösség rosszakaró boszorkáinak a leleplezése.

Forrás: Képernyőmentés Hegedüs Csilla Facebook-posztjából
Forrás: Képernyőmentés Hegedüs Csilla Facebook-posztjából

Hegedüs Csilla Luca-napi posztja több szinten is problémás. Tény, hogy a modern nők körében ritkább az, hogy hétközben (vagy egyáltalán) kenyeret süssünk, lúgozzunk vagy munkaszerűen varrjunk. A házimunka összetétele átalakult. Gépeink vannak és illúzióink arról, hogy általuk több időnk is lett. Nincs munkatilalom, mert a jelenben, sőt olykor a jövőben élünk. Ami azt is jelenti, hogy a teljes munkaidő mellett gyakran részmunkát is végzünk, háztartást vezetünk, gyereket nevelünk – ki-ki a saját döntései és lehetőségei mentén.

Hogyan nézne ki a világ 2022-ben, ha december 13-án a nők egy emberként letennék a munkát és nekiállnának lucaszéket készíteni?

Értékelendő, persze, a kétnyelvű kommunikáció. Nekünk általában muszáj. Fordítási (és ennélfogva kultúrafelfogási) problémák is akadnak azonban: míg a romániai magyar nők munka után/helyett rántást kavargatnak, a román nők szidják a gyerekeiket a házik miatt. Ők azonban, Hegedüs és munkatársnői, dolgoznak, dolgoznak, dolgoznak. A megfogalmazás azonnal a mi-ők ellentétpárját kapcsolja be, nem beszélve arról, hogy a rántáskészítést/főzést vagy a gyerekkel való vesződést kellemes, munka utáni, amolyan önszántunkból elvégzett, szabadidős tevékenységként tünteti fel.

Milyen szerencsések vagyunk, mi, hazai nők, hogy már főzhetünk-dorgálhatunk, míg a politikusaink még értünk dolgoznak! Egyéb hajmeresztő megfogalmazások lehetnének: Mások már a pelenkát cserélik/az idős szüleiket ápolják/takarítanak, mi még dolgozunk. A sor folytatható.

A házimunka munka. A főzés, mosás, takarítás, a gyereknevelés a legtöbb háztartásban fizetetlen reproduktív munka, a lét- és családfenntartásért elvégzett feladat.

Attól még persze lehet örömteli. Én is szeretek mosogatni. Azonban a mutatók szerint a poszt-covid társadalomban a nők helyzete stagnál, sőt romlik: az online oktatás, a munkaképtelenné vált családtagok ápolása, a munkaerőpiacról való kiszorulás és az anyagi függőség kialakulása elsősorban a nők jogait és lehetőségeit csorbítja. Jó lenne, ha legalább a vezető, nőügyekkel megbízott, női politikusaink tudatosítanák végre, hogy a főzés, a gyerekekkel való tanulás és az irodai munka ugyanúgy munka, bár az utóbbit azonban jó esetben ki is fizetik, míg az előbbieket szinte soha.

A cikk befejezése előtt Hegedüs Csilla törölte a bejegyzését. Ezeket a sorokat épp az edzőteremből írom, ahova munka után érkeztem, immár feltöltődni, míg Hegedüs és csapata még a hozzászólásom, a többi hozzászólás és a mellélövés eltüntetésén dolgozik. Mert mi az, ami a munkán túl van? A pihenés, az élet. Egy edzés, amely felrázza a napi 8-9 órát ülő testet. Egy séta, amivel elengedjük a napot és kicsit rákapcsolódunk az ünnepre, ha már csak így lehet. Egy finom vacsora, találkozás a szerelmünkkel.

Másokat leszólni, hogy nekik a fakanál nyele vagy a hisztis gyerek jut; azzal hencegni, hogy munkamániásként órák után is dolgozunk; éket verni mások közé az összetartás, közös dolgaink felmutatása helyett: adventben, amikor tényleg csak az elcsendesedére vágyunk, elég szomorú.