„Nincs miért beleszóljak az ottani politikába” – erdélyi magyarok, akik kimaradnak a választásból

Ha csak a levélszavazatokra leadott voksokat nézzük, úgy tűnhet, hogy az erdélyi magyarok többsége Fidesz-szavazó. A 2022-es választásokon az érvényes levélszavazatok 93,89 százaléka érkezett a jelenlegi kormánypártokra, 2018-ban 96,23 százalékát kapták meg, míg 2014-ben 95,5 százalékát. Tudom, hogy ezek nem tisztán erdélyi adatok, de tekintve az arányokat és azt, hogy egyértelműen Erdélyből regisztrálnak a legnagyobb arányban az országgyűlési választásokra, nem lehet olyan jelentős az eltérés az erdélyi levélszavazatok arányában sem. Ehhez képest nagyjából a romániai magyarok negyede szavaz, ők sem feltétlen mind a Fideszre.

A romániai regisztráltak pontos száma a korábbi választásokon nem ismert. Idén 311 ezer Romániában élő személy szerepel a levélben szavazók névjegyzékében, és korábban ennél csak kevesebben voltak. A legutóbbi népszámláláson nagyjából 1 millió személy vallotta magyarnak magát Romániában. Ha ebből leszámítjuk a kiskorúakat, akkor a szakértők szerint nagyjából 900 ezer személy szavazhatna, ha akarna. A romániai magyarok kétharmada tehát nem fog sem a postára, sem az RMDSZ-re, sem a szomszédra támaszkodva levélszavazatot eljuttatni a Nemzeti Választási Irodába, és nem szavaz sem a Fideszre, sem a Tiszára, sem a Mi Hazánkra, sem a kétfarkú kutyákra. Olyan erdélyi magyarokkal beszélgettünk, akik most nem voksolnak.

A 900 ezer ember mindegyikének nyilván magyar állampolgársága sincs. Azt valószínűleg a magyar állam sem tudja teljesen pontosan, hány magyar–román kettős állampolgár van. A szakértők olyan 600 ezerre becsülik a számukat, tehát nagyjából 300 ezer olyan felnőtt korú lehet, aki kimaradt a könnyített honosítási eljárásról. Közülük az egyik:

Márta

„Még nem éreztem úgy, hogy szükségem volna rá, az első hullámban, amikor nagyon sokan kérték az állampolgárságot, akkor én kimaradtam, és később sem változott meg a véleményem. Nincsenek érveim ellene, de nem látom szükségét.

Lehet, meggondolnám, ha el szeretnék utazni egy olyan helyre, ahová magyar állampolgársággal az könnyebb, mint a románnal, mint korábban az Amerikai Egyesült Államok esetében” – magyarázta Márta.

Elmondása szerint figyeli a magyarországi eseményeket, ismeri az ottani viszonyokat, de nem szeretne beleszólni a történésekbe. „Érdekel, hogy mi történik Magyarországon, de nem élek ott, nincs miért beleszóljak az ottani politikába” – nyomatékosított, majd a kérdésemre válaszolva azt is hozzátette, hogy a magyar politika sincs közvetlen befolyással az életére.

Lóránd

Soha nem is szeretett volna magyar állampolgárságot. „Amiért magyar vagyok, miért járna nekem? Már maga az osztogatása sem azt a célt szolgálja, amit előadtak a nyilvánosságnak, hanem a magyar nemzetiségűek Magyarországra szivárogtatását” – fogalmazott. Szerinte mivel a román állampolgársága révén már az Európai Unió polgára, semmi szükségét nem látja még egynek.

Nagyjából 300 ezerre tehető azok száma, akik ugyan kérték és megkapták a magyar állampolgárságot is, de szavazni már nem szeretnének. Közülük többet is kérdeztünk, általában arra hivatkoztak, hogy nem szeretnének beleszólni egy olyan ország ügyeibe, ahol nem élnek.

Réka

Még soha nem szavazott a magyarországi választásokon, és egyelőre nem is szeretne. Úgy fogalmazott, nem érzi magát „avatottnak ahhoz, hogy megmondja, ki üljön abban az országgyűlésben”, ha nem él abban az országban, és „az országgyűlési határozatok és a politikai döntések őt csak kevéssé érintik”. Ugyanakkor egy másik érvet is hozott.

„Élénken emlékszem arra, amikor a Moldovai Köztársaságban élő honfitársainknak köszönhetően Traian Băsescu még egy körre Románia elnöke lett (2009-ben történt – szerk.). Akkor az nagyon rosszul esett nekem, és nagyon felháborított. Most is azt érzem.

Én minden információt megszűrve, a sajtóból kapok, nem a bőrömön érzem. Feltétlen bizalommal egyik sajtóterméket sem nézem. Ahhoz, hogy ténylegesen tudjak dönteni és szavazni, ahhoz ott kéne laknom. Nap mint nap ott kellene bicikliznem, metróznom vagy buszoznom, hogy érezzem, milyen ott élni. Soha nem gondoltam azt, hogy szavaznom kell” – tette hozzá.

Elmondása szerint sokszor vetették már a szemére, hogy hálásnak kellene lennie a magyar kormánynak, amiért megkapta a magyar állampolgárságot. Ő viszont nem érzi, hogy hálával tartozik ezért.

„Szerintem természetes, ha apámtól, aki 1942-ben Kolozsváron, Észak-Erdélyben született, megvonták az állampolgárságot, most visszakaptuk. Még akkor is, ha engem nem visszahonosítottak, mint apámat, hanem honosítottak. Nekem természetes ez az állampolgárság. Borzasztóan kellemetlen, hogy bárki is azt gondolja ezzel kapcsolatban, hogy én hálás kellene, hogy legyek akármilyen adminisztrációnak” – érvelt. Réka elmondása szerint az idei borzalmas kampányt látva egy pillanatra elgondolkodott a szavazáson, de végül kitartott az eddigi elhatározása mellett. Ha eddig következetesen nem vett részt a szavazásban, akkor ezután sem fog.

Éva

Próbálja távol tartani magát a magyarországi politikától, szerinte mostanra már követhetetlen, és nem lehet kihámozni belőle a lényeget.

„Mintha egy bulvárlap írta volna. Nem mintha a román politika más lenne, de az legalább direktben érint”

– tette hozzá. Úgy érzi, fontosabb a romániai ügyeket követni, emocionálisan és szavazatilag is inkább ezekben venni részt.

Szerinte a magyarországi támogatások, amit az iskoláskorú gyerekei révén a magyar államtól kap, nem kötelezik őt semmire. „Egy kicsit olyan, mint a talált pénz. Ha van, megköszöni, ha nincs, úgyis jó. Nem lehet erre az egyszeri támogatásra alapozni a család éves költségvetését” – mondta.

Márton

A munkáltatóját jelentősen támogatja a magyar állam. Elmondása szerint ezzel együtt még soha nem szavazott az országgyűlési választásokon, mert az az elve, hogy ott voksol, ahol adót fizet. Legfeljebb akkor merülne fel számára a szavazás, ha a következő időszakban szándékában állna Magyarországra költözni, mert akkor szeretne beleszólni abba, hogy milyen legyen az az ország, ahová költözik, mert valamilyen következménye rá nézve is lenne.

Szerinte nem kellene megvonni a határon túliak szavazati jogát, nem szabad elválasztani az állampolgárságot a szavazati jogtól, de „mindig meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mikor gyakoroljuk ezt a jogunkat, és mikor nem”. Úgy látja, ilyen felfokozott indulatokkal teli időszakban, mint a mostani, inkább nem kellene gyakorolni, mindenki jobban járna a távolságtartással.

„Az RMDSZ párvezetése helyében sürgősen elmentem volna ebben az időszakban egy olyan helyre nyaralni vagy telelni, ahol nincs térerő. Üdvösebb lett volna nem beleszólni”

– tette hozzá.

Szerinte a támogatásért cserébe szavazatot várni nem szép. Úgy gondolja, a mindenkori magyarországi döntéshozóknak akkor kellene támogatásról dönteniük, ha úgy érzik, „valamilyen szempontból fontos az az ügy, amire ők a pénzt küldik”. És nem a szavazatért. Szerinte, ha kapnak támogatást, akkor hálásak, ha pedig nem kapnak, akkor visszavesznek az elképzeléseikből.

„Az eddigi nyilatkozatok alapján nem hiszem, hogy egy esetleges Tisza-győzelem esetén felfüggesztenék a támogatásokat, például a Szülőföldön magyarul programot. Valószínűleg átrendeződések lesznek, egy tisztább és átláthatóbb rendszerre számítok. Nem hiszem, hogy teljes mértékben meg fognak szűnni, mert vannak olyan intézmények, ügyek és projektek, amik szerintem össznemzeti szinten fontosak. Azért nem kellene a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiönteni. Én bízom abban, hogy amit én képviselek, az pártokon és kormányokon átívelő, és ezt mindenki belátja” – magyarázta. Szerinte esetükben a támogatás az utolsó fillérig arra ment, amire adták.

János

A korábbi megszólalókkal ellentétben már szavazott korábban az országgyűlési választásokon, sőt idén is kapott levélcsomagot. Mostanra viszont nagyon kiábrándult a politikából.

„Nincs kikből választani sem Magyarországon, sem Romániában. A politikusok csak a saját érdekeiket hajtják. Sokan megcsömöröltek a Fidesztől, köztük én is, de a Tisza Párt sem lesz semmivel jobb”

– magyarázta. János szerint Orbán Viktor retorikája markánsan megváltozott, amióta a politikában van, mondhatni 180 fokot fordult.

„Talán drukkolok, hogy nyerje meg a Tisza, de ő sem lesz semmivel sem különb szerintem. Nincs kellő ereje, nem árad még eléggé a Tisza, és szét fogják szedni. Balhés négy éve lesz a magyaroknak. Nem hiszem, hogy nekünk, külhoniaknak ebben bármilyen formában is részt kellene vennünk, annak ellenére sem, hogy kettős állampolgárok vagyunk, és rengeteg segített a magyar állam az egyházi és más közintézményekben. Nekünk, szülőknek pedig a gyerekek iskoláztatásában. Ha ez önzetlen lenne, akkor az ember megköszönné, és azt mondaná, ez igen, de ez nem önzetlen” – tette hozzá.

Most úgy gondolja, hogy a határon túli magyaroknak nem is kellene szavazati joga legyen. Szerinte nagyon szépen hangzanak az olyan gyakran emlegetett szólamok, hogy „összetartozunk” meg „nemzet”, „de nem ezért van nekünk szavazati jogunk”. Szerinte templomokat sem kellene újítani és bölcsődéket sem kellene építeni, mert túl nagy az ára.

Ez csak néhány kiragadott történet, ha úgy érzed, te is megosztanád a saját távolmaradásod okát az urnáktól, akkor nyugodtan megteheted hozzászólásban. Attól ez a cikk csak izgalmasabb és színesebb lesz.

A nyilatkozók nevét kérésre megváltoztattuk.