Kártérítés járhat Romániában a Covid-oltási szövődményekért, ha bizonyítható a hatósági mulasztás

A román Legfelsőbb Bíróság döntése szerint nemcsak a vakcinagyártót, hanem az államot is perbe lehet fogni, ha az oltás súlyos egészségkárosodást okozott. A jogerős ítélet értelmében a kártérítési igényt a felperesnek kell alátámasztania: bizonyítania kell, hogy az állami mulasztás is közrejátszott a bekövetkezett kárban. A döntés nem a vakcinaellenes narratívát erősíti – nem az oltás káros mivoltát ismeri el –, hanem a jogállamiság elvét, és azt üzeni: még rendkívüli helyzetben is van helye az egyéni jogvédelemnek.
Victor Alistar, a román Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék szóvivője az Antena 3 CNN műsorában először értelmezte azt az október 31-én nyilvánosságra hozott ítéletet, amely kimondja: ha a Covid-19 elleni oltás valakinél súlyos egészségkárosodást okozott, az államot is perbe lehet fogni, nem csak a vakcinagyártót. Az ügy aktualitását most az adja, hogy Alistar részletesen is elmagyarázta a döntés jogállami kereteit, megkülönböztetve azt az oltásellenes narratíváktól.
A szóvivő hangsúlyozta: a döntés nem a vakcinák káros voltáról vagy veszélyességéről szól, hanem a jogorvoslathoz való jog megerősítéséről. A román állam a közjó védelmében hozhat kényszerítő erejű intézkedéseket egy világjárvány idején, de ha ezzel párhuzamosan valakinek az egyéni jogai sérülnek, például súlyos egészségkárosodást szenved, akkor az állam nem háríthatja át a felelősséget kizárólag más szereplőkre, például a gyártóra. „A jogállamiság nem szünetel szükségállapot idején sem” – fogalmazott Alistar.
Járhat kártérítés, de csak ha bizonyítható a Covid-oltás okozta kár
Az ügy egy Szilágy megyei nő pere kapcsán jutott el a Legfelsőbb Bíróságig, aki az oltás után trombózist kapott, és 100 ezer euró nem vagyoni kártérítést, valamint havi ezer eurós támogatást kért. Első fokon elutasították a keresetet azzal az indokkal, hogy az állam nem perelhető ilyen ügyekben, de a kolozsvári ítélőtábla másodfokon másként döntött, és ezt erősítette meg márciusban jogerősen a Legfelsőbb Bíróság is, amelynek teljes szövegét ősszel publikálták. A bírói indoklás szerint a speciális termékfelelősségi törvény nem zárja ki a polgári jogi kártérítési igény lehetőségét. Mostantól tehát bíróság elé lehet vinni az ilyen típusú ügyeket, és formai indokkal nem lehet lesöpörni őket az asztalról.
A döntés azonban nem garantál automatikus kártérítést. A felperesnek továbbra is bizonyítania kell, hogy az állami szervek mulasztása vagy hibája közrehatott a kialakult kárban, de immár adott a jogi lehetőség, hogy ezt bíróság előtt tegye meg. Ez önmagában is fontos jogállami üzenet, hiszen megerősíti, hogy még rendkívüli állapot idején is van helye az egyéni jogvédelemnek.
Románia nem találta fel a spanyolviaszt, a nemzetközi trendet követi
Nem Románia az egyetlen, ahol felmerült a kérdés, miként kártalanítsák azokat, akik ritka, de súlyos oltási szövődményeket szenvedtek. Számos ország igyekezett valamilyen mechanizmust teremteni a vakcinák túlnyomórészt pozitív társadalmi haszna mellett előforduló egyedi tragédiák kezelésére.
Nagy-Britanniában például létezik egy állami oltáskárosodási kompenzációs rendszer: ennek értelmében akik bizonyítottan a Covid-oltás következtében hunytak el, vagy maradandó (legalább 60%-os mértékű) egészségkárosodást szenvedtek, egyszeri, adómentes 120 ezer fontos (kb. 50 millió forintos) kártalanításban részesülhetnek. A brit hatóságok már mintegy 1,7 milliárd fontot különítettek el az oltások által okozott esetleges károk megtérítésére, felismerve, hogy a rendkívül gyors ütemű vakcinafejlesztés és -bevezetés nyomán előfordulhatnak váratlan mellékhatások is.
A program keretében 2024 elejéig nagyjából 150-en kaptak ilyen kártérítést, túlnyomórészt az AstraZeneca által kifejlesztett vektorvakcina ritka mellékhatása – az úgynevezett immuntrombocitopénia és trombózis – miatt, ami egy súlyos vérrögképződéssel járó szindróma. Az AstraZeneca ugyanakkor cáfolta, hogy az oltása „hibás” lenne, emlékeztetve, hogy becslések szerint az ő vakcinájuk önmagában mintegy hatmillió életet mentett meg világszerte a bevezetését követő egy évben. A kérdés tehát ott is a bíróságon dől majd el; az állam azonban addig is elismerte felelősségét abban az értelemben, hogy anyagi segítséget nyújt az oltások ritka áldozatainak.
De Olaszországban is 50 millió eurós alapot hoztak létre azok számára, akiknél a Covid‑vakcina súlyos egészségkárosodást okozott – erről a Telex is beszámolt.
Németországban az állam tartományi szinten nyújt anyagi segítséget azoknak, akiknek igazoltan oltás okozta egészségkárosodása lett. 2024-ig több mint 11 ezer kérelmet nyújtottak be, de ezek közül mindössze néhány száz esetben ismerték el a jogosságot.
Az Európai Számvevőszék 2022-es jelentése szerint 11 uniós tagállamban működik ún. önhibáján kívüli állami kártérítési rendszer, amely az oltások mellékhatásai által érintetteknek biztosít kompenzációt bírósági eljárás nélkül. Ezek közül több ország – például Dánia, Finnország és Svédország – minden engedélyezett oltás esetében kártalanít, míg mások, mint Franciaország vagy Németország, csak a kötelezően előírt vagy államilag ajánlott védőoltásokra terjesztik ki a jogosultságot. A kompenzációs lehetőség nemcsak jogi, hanem társadalmi üzenetet is hordoz: a közbizalom fenntartásához elengedhetetlen, hogy a kivételes esetekre is legyen válasza az államnak.
A román Legfelsőbb Bíróság döntése tehát ebbe a gondolkodásba illeszkedik. Nem azt mondja ki, hogy a vakcinák veszélyesek, hanem azt, hogy ha valaki bizonyítani tudja: súlyos kárt szenvedett, és ebben az állami döntések is szerepet játszottak, akkor joga van jogorvoslatot kérni. Ez a jogállamiság lényege. Az átláthatóság és a felelősségre vonhatóság a védőoltásokba vetett bizalom erősítéséhez is hozzájárulhat. Ahogy Alistar fogalmazott: ha mégis baj történik, az állam nem fordíthatja el a fejét, hanem kész jogi keretek között segítséget nyújtani.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!