Naponta 600 futballpályányi természeti területet és termőföldet veszít Európa a beépítések miatt

Az emberiség már nemcsak a természeti környezetét számolja fel maga körül riasztó ütemben, hanem az élelmiszer-termelő területeit is, ez a konklúziója annak az újságírói oknyomozó projektnek, amely nagyrészt műholdképek elemzésén alapult.

A Green to Grey oldalán telibe kapjuk a sokkoló képeket, amelyek egykori és mai állapotokat mutatnak, például ahogy egy görögországi tengerparti erdőt egy ötcsillagos hotel zabált fel, vagy ahogy egy brit mezőgazdasági terület helyét az Amazon csupa kő és beton központja foglalt el, és látjuk, hogy egy németországi fenyőerdő miként vált pusztasággá egy Tesla-gyár képében.

Ezek kiragadott példák, de a tendencia általános és Európa-szerte megfigyelhető, a természeti területeket felváltják a luxushotelek, a logisztikai központok vagy turisztikai fejlesztések, de leggyakrabban újonnan épült utak és lakónegyedek falják fel a természetet. Így válik Európa zöldből szürkévé.

A 11 ország 41 újságíróját és kutatókat összefogó projekt megállapítása szerint Európa évente átlagosan 1500 négyzetkilométert veszített természeti vagy mezőgazdasági területéből a beépítések miatt. 2018 januárja és 2023 decembere között 9000 négyzetkilométer volt a veszteség, ami megegyezik Ciprus szigetének területével. Naponta 30 négyzetkilométeres a veszteség, ami 600 futballpálya méretének felel meg.

A természeti területek vesztesége évi körülbelül 900 négyzetkilométer, de az sem jó hír, hogy a maradék 600 négyzetkilométer mezőgazdasági területekből tűnik el, mert az súlyos következményekkel járhat az élelmezésbiztonságra és az egészségügyre nézvést is.

A kutatás megállapítása szerint az építkezések négyötöde olyan lakott területen történt, amelyet már eleve átalakított az emberi tevékenység. Ilyenek például a városi parkok és zöldterületek, amelyek a kikapcsolódás biztosítása mellett szerepet játszanak a víz- és hőszabályozásban is.

„Ha hagyjuk, hogy ezek a kis léptékű veszteségek folyamatosan előforduljanak, azzal kockáztatjuk, hogy a rendszer teljes összeomlásához vezet. Szó szerint az egészségünket és a biztonságunkat kockáztatjuk” – mondta Guy Pe’er, a Helmholtz Környezetkutató Központ és a Német Integratív Biodiverzitás-kutató Központ természetvédelmi biológusa.

2021-ben az Európai Unió célul tűzte ki, hogy ha valahol építkezés miatt földterületeket vonnak ki, akkor azt másutt, azonos területű természetvédelmi helyreállítással kompenzálja. A terv az volt, hogy 2050-re a két folyamat kiegyenlítődik. Mivel ez nem kötelező érvényű döntés volt, nem is nagyon történt benne semmi, a kutatás szerint eddig nem sikerült jelentősen csökkenteni a korábban beépítetlen területeken.

A jelenség elég általános, de jelentős eltérések vannak az egyes országok között. Skandináviában főként az erdőségek érintettek, Dél-Európában pedig a tengerparti sávokban látványos a térfoglalás, míg Közép-Európában a termőföldek fogyatkoztak meg, részben azért, mert a természeti területek már korábban áldozattá váltak. A legnagyobb veszteséget Törökországban figyelték meg, 1860 négyzetkilométer vált szürkévé öt év alatt, de jelentősek voltak a veszteségek Lengyelországban (1041 km²), Franciaországban (951 km²), Németországban (727 km²) és az Egyesült Királyságban (604 km²) is. Magyarország a 155 négyzetkilométerével a középmezőnyhöz tartozik.

Ha az ország méretéhez viszonyítjuk az adatokat, akkor Hollandia és Belgium, amelyek kisebbek, de sűrűbben lakottak, az első helyen állnak. Ezek az országok évente nagyobb arányban építkeznek a teljes területükön, mint a kisebb lakosú nagy országok, mint például Norvégia, Svédország vagy Finnország. Ha a népességszámot nézzük, akkor a skandináv országok rosszabbul teljesítenek. Norvégia építkezése évente nagyjából hat négyzetméter természeti területet és termőföldet jelent lakosonként. Svájcban az egy főre jutó veszteség tízszer kisebb.

A természeti területek átminősítése vagy a termőföldek művelés alóli kivonása magyarázható lenne a népességnövekedéssel, de Európában nincs ilyen egyértelmű tendencia. Peter Lacoere, a genti University College építészeti előadója és kutatója szerint a fő mozgatórugó a gazdagság- Európában a gazdag országok nemcsak alapvető fontosságú, hanem szükségtelen dolgokat is fejlesztenek, a golfpályáktól kezdve a mesterséges sípályákig. „Ezek a képek kíméletlenül szemléltetik, milyen szenvedős a nyugati fogyasztás megfékezése” – mondta.