Amerikai tudósok feltámasztanák a háromszáz éve kihalt dodókat

Amerikai tudósok DNS-szekvenálással, a génszerkesztési technológia és a szintetikus biológia segítségével támasztanák fel a 17. században kihalt dodókat – írja a CNN.

A dodók viszonylag nagy, röpképtelen galambfélék voltak, az Indiai-óceán területén lévő Mauritius szigetén éltek. A dodók azután haltak ki, hogy a szigetre európai telepesek léptek. A tengerészek nem csak korábban ismeretlen betegésgeket cipeltek magukkal a szigetre, de olyan invazív fajokat is, mint a patkány és a disznó. A dodók vesztét ezek okozták, és az, hogy nem féltek a számukra addig ismeretlen emberektől, ezért könnyű prédát jelentettek a vadászok számára.

A szigetre az 1640-es évek környékén költöztek holland telepesek, a dodók 1690-re teljesen kihaltak.

Amerikai tudósok most azt remélik, a modern technológiák segítségével feltámaszthatják a fajt. A kutatók szerint, ha sikerül, a dodók feltámasztása komoly előrelépést jelenthet a veszélyeztetett madárfajok védelmére tett erőfeszítésekben.

„Egyértelműen egy kihalási krízishelyzet kellős közepén vagyunk. És a mi felelősségünk, hogy ilyen történetekkel izgalmat keltsünk az emberekben, ami arra készteti őket, hogy gondolkodjanak a jelenleg is zajló kihalási válságról” – nyilatkozta a kutatás kapcsán Beth Shapiro, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem ökológia és evolúcióbiológia professzora.

Shapiro a Colossal Biosciences vezető paleogenetikusa. A startupot George Church vállalkozó alapította, és a dodók feltámasztása mellett a gyapjas mamut és a tasmániai tigris (erszényes farkas) feltámasztásán is dolgozik.

Shapiro elmondta, hogy az első, kulcsfontosságú első lépést már végre is hajtotta: a dodó teljes genomját szekvenálta egy dániai dodó-maradványból kinyert genetikai anyag alapján. A következő lépés a genetikai információk összehasonlítása lesz a dodó legközelebbi madárrokonaival – a még élő sörényes galambbal, és a már kihalt Rodriguez-szigeti galambbal. Ez lehetővé teszi, hogy a tudósok leszűkítsék, a genom mely mutációi „tesznek egy dodót dodóvá”.

A kihívás azonban ezután kezdődik: a dodó egy élő rokonának sejtjeit kell átprogramozni a kihalt madár DNS-ével. Erre is léteznek már technikák, de a siker korántsem garantált, ráadásul így nem háromszáz éve kihalt dodót reprodukálják, hanem a madár egy hibrid változatát hozzák csak létre.

A kutatók viszont nem a dodók reprodukálása a lényeg, hanem, hogy a folyamat alatt olyan tapasztalatokkal gazdagodjanak, amelyek a most veszélyeztetett fajok védelmében segíthetik őket. A kísérleti technikák ugyanis lehetővé tehetik, hogy meghatározott genetikai tulajdonságokat mozgassanak a madárfajok között, hogy segítsenek nekik alkalmazkodni az élőhelyek szűküléséhez és az éghajlat felmelegedéséhez, valamint a betegségekkel szemben is ellenállóbbá tehetik őket.