A Carpați és Snagov cigaretták mögött vannak kicsi és óriási számok is: 4 alkalmazott és 649 millió lejnyi adósság

Egykor a román dohányipar szimbólumai voltak a Carpați és a Snagov cigaretták, sőt annál is többek: idősebb generációkban a márkák neve nosztalgiát ébreszt, ami üzletileg komoly értéket jelent, de ezt az értéket egy üres cég próbálta meg kihasználni, és a márkák emlékére alapozott „nemzeti imázs” mögött valójában nincs hazai gyártás, nincs hazai munkahely, és nincs hazai adófizetés sem. A márkaneveket felvásárló cég, a Retail Plus Services külföldi bérgyártásban állította elő a termékeket, azonban elég komoly adósságspirálba került. Az elmúlt években 649 millió lejnyi (közel 130 millió euró) köztartozást halmozott fel, elsősorban áfa és jövedéki adók formájában.

A történet 2018-ban kezdődött, amikor a vállalat először kért és kapott haladékot a román adóhatóságtól (ANAF). Innen pedig beindult a spirál: mindig újabb és újabb átütemezések, újabb haladékok. Az állam rendre engedett, a pandémia idején pedig különösen kedvező szabályok segítették a céget abban, hogy elkerülje a végrehajtást.

Azonban a tartozások folyamatosan nőttek: 2021-ben még „csak” 18 millió lejjel tartoztak büntetőkamattal együtt, míg 2024-re az elmaradt jövedéki adók összege önmagában 326 millió lejre rúgott.

A végső fordulópont 2025 elején jött el, amikor a jogszabályok megváltoztak: jövedéki adókra többé nem lehetett részletfizetést kérni. Vagyis megszűnt az a kiskapu, amelyen keresztül a cég mindig megmenekült. Az ANAF ekkor kimondta: a korábbi, 351 millió lejes átütemezés érvénytelen. A cég hiába próbálta bíróságon vagy újabb kérelmekkel visszafordítani a döntést, mindenütt falakba ütközött.

Mindeközben a társaság újabb adósságokat halmozott fel: 2025 első hét hónapjában további 200 millió lejt, főként jövedéki adók formájában. Így jutott el a végső számig, ami 649,3 millió lej.

Érdekes módon a cég bevételei közben nőttek. 2024-ben 360 millió lejes forgalmat jelentettek, ami 45 százalékkal több volt, mint korábban. Csakhogy a mérleg végén nem nyereség állt, hanem 28 millió lejes veszteség.

Ráadásul a számok mögötti valóság nagyon szerényen mutat: a vállalatnak mindössze négy alkalmazottja van, és az ANAF vizsgálatai szerint semmiféle ingatlan vagy jelentős vagyontárgy nincs a cég tulajdonában, csupán három lízingelt autóval rendelkezik.

Mindezek után 2025. június 27-én a bukaresti törvényszék egy megelőző, csődelőtti egyezségi eljárást rendelt el. Ez egyfajta „lélegeztetőgép”: négy hónapra felfüggesztik a végrehajtásokat, vagyis ez idő alatt a hitelezők nem kényszeríthetik fizetésre a céget, miközben a társaság lehetőséget kap egy átfogó újraszervezési terv kidolgozására. Hogy a terv tudna-e működni egy ilyen adóssághegy mellett, az már más kérdés.

A Retail Plus Services külföldön gyártat: Németországban a Carpați és Snagov cigarettákat, Bulgáriában pedig az Unirea és Sankt Petersburg szeszes italokat, amiket aztán romániai forgalmazók értékesítenek. Bár ezek a márkák még mindig ismerősek lehetnek a vásárlóknak, kérdés, hogy a cég pénzügyi helyzetét látva mennyi esély van a hosszú távú fennmaradásra.

Az eset nem csak önmagában botrányos. Az állam éveken át engedte, hogy a Carpați és Snagov gyártója újabb és újabb haladékokkal késleltesse a százmilliós adósság rendezését. Amikor végül szigorodtak a szabályok, a tartozás már akkorára duzzadt, hogy szinte lehetetlenné vált behajtani.

Ez a helyzet nem példa nélküli: Romániában több nagy adós vállalat is évekig kibújik a végrehajtás alól, miközben a költségvetésnek nagy szüksége lenne a bevételekre. A Termene.ro oldal készített egy 2024-es toplistát a legnagyobb tartozású vállalatokról, ahol első helyen szerepel az állami teherszállító vasúttársaság (CFR Marfă), ami több százmillió lejjel van elmaradva. De a kis létszámú Rompack Trading SRL, ami italkereskedelemmel foglalkozik, a szerb tulajdonú NIS Petrol, ami üzemanyag-kiskereskedelmet folytat, a katonai ipari vállalat Romarm – Metrom, valamint a hatalmas forgalmú, de 49 millió lej adósságot halmozó Metro Cash & Carry România is szerepel a listán.

A lyukat azonban valahonnan be kell tömni. És mivel a nagy cégektől sokszor nehéz, sőt lehetetlen behajtani a tartozásokat, a hatóság inkább a könnyebben elérhető szereplőkhöz fordul: a kisvállalkozásokhoz és az átlagemberekhez. Őket szigorúbban ellenőrzik, rajtuk sokkal gyorsabban behajtják akár a néhány száz lejes elmaradásokat is, és éppen ezért a költségvetési megszorítások terhét jellemzően a lakosság viseli.