Átalakít vagy kiszorít? A mesterséges intelligencia már most újraszabja a munka világát

A mesterséges intelligencia és az automatizálás gyors fejlődése olyan társadalmi és gazdasági folyamatokat gyorsított fel, amelyekkel szembe kell néznünk. Ezek a változások nem évek, hanem sok esetben már hónapok alatt történnek, így nincs idő hosszadalmas kutatásokra várni. A tudósoknak most kellene megtenniük azt a – sokak számára kényelmetlen – lépést, hogy ne csak kutassanak, hanem a meglévő ismeretek alapján konkrét, megvalósítható közpolitikai javaslatokat is tegyenek. Az egyik legégetőbb terület jelenleg a gazdasági egyenlőtlenségek kérdése, amelyet a mesterséges intelligencia tovább mélyíthet. Már most reagálnunk kell ezekre a hatásokra. Választ kell adnunk arra, hogy az MI miatt elbocsátott emberek hol és milyen munkát találhatnak, milyen új tudásra lesz szükségük ehhez, és ki fogja finanszírozni annak megszerzését.

A technológiai optimisták szerint, bár a mesterséges intelligencia megszüntet bizonyos állásokat, rengeteg újat is teremt majd. Ugyanakkor sok közgazdász nem osztja azt a nézetet, hogy a technológiai fejlődés automatikusan a társadalom többségének jólétét is növeli. Sőt, már egyes mesterséges intelligenciát fejlesztő cégek vezetői is felhívják a figyelmet arra, hogy termékeik veszélyt jelenthetnek a munkahelyekre.

A közgazdaságtudományban a jövedelmi egyenlőtlenségek témája a 2000-es évek elején került ismét a figyelem középpontjába. Említhetjük Thomas Piketty és Emmanuel Saez 2003-as tanulmányát, valamint Anthony B. Atkinson és Piketty szerkesztésében megjelent köteteiket is. A World Inequality Database (WID) ma már alapvető forrás az egyenlőtlenségek elemzésében: rengeteg adatot és kutatást kínál a jövedelmi különbségekről. A WID csapatában különféle nemzetiségű közgazdászok dolgoznak, akik nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalmi szempontból is vizsgálják az egyenlőtlenségeket – például a politikai törésvonalak vagy a választások és társadalmi különbségek összefüggéseit is (lásd például a politikai törésvonalak és társadalmi egyenlőtlenségek könyvet , vagy Választások és társadalmi egyenlőtlenségek 1789-2022 között Franciaországban ).

Daron Acemoglu más nézőpontból közelíti meg az egyenlőtlenségek kérdését: ő a hatalmat is integrálja a közgazdaságtani elemzéseibe. James A. Robinsonnal közösen írt, 2012-ben megjelent könyvükben – Miért buknak el a nemzetek? – azt vizsgálták, mi okozza az országok közötti extrém jövedelmi különbségeket, például Egyiptom és az Egyesült Államok között. Véleményük szerint ezek a különbségek az országok intézményi felépítésében gyökereznek. Egy ország attól válik gazdaggá vagy szegénnyé, hogy befogadó vagy kizsákmányoló politikai és gazdasági intézményekkel rendelkezik. Befogadó politikai intézmények ott léteznek, ahol a hatalom nem egy ember vagy szűk elit kezében összpontosul, hanem széles társadalmi koalícióra épül. A befogadó gazdasági intézmények ismérvei a magántulajdon védelme, a pártatlan jogrendszer és a közszolgáltatások biztosítása.

Az Amerikai Nemzeti Gazdasági Kutató Intézet (NBER) számára készített 2021-es jelentésükben Acemoglu és Pascual Restrepo amellett érvelnek, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt négy évtizedben tapasztalt bérkülönbségek növekedésének jelentős részét az automatizálás (és kisebb részben a kiszervezés) okozta. Ezek a folyamatok kiszorították egyes munkavállalói csoportokat azokból az állásokból, ahol korábban komparatív előnyük volt.

A Romanian Economic Monitor szakértői 2024 márciusában egy, a romániai IT-piacról szóló cikkükben rámutattak, hogy az amerikai IT-szektorban 2022-ben megindult elbocsátások 2024-ben is folytatódtak. Ennek egyik fő oka a mesterséges intelligencia térnyerése. Bár nehéz pontos adatokat találni az MI által okozott elbocsátásokról országonként, annyi bizonyos, hogy például a Google 2023-ban elindította első nagy létszámcsökkentését a pandémia után, munkavállalóinak mintegy 6%-át bocsátotta el. Ez a folyamat 2024-ben is folytatódott, ha kisebb mértékben is, és 2025-ben is tart. Az elbocsátások okai között rendre szerepel a mesterséges intelligencia is.

Nemcsak a Google, hanem más nagy technológiai cégek is elbocsátották munkavállalóik egy részét az elmúlt években a mesterséges intelligenciára hivatkozva. A Microsoft 2025 májusában dolgozóinak 3%-át küldte el, az Intel pedig az idén munkavállalóinak 20%-át tervezi leépíteni. A Meta 5%-os létszámcsökkentést jelentett be, a kibervédelemre specializálódott CrowdStrike pedig szintén 5%-os elbocsátást hajt végre, szintén az MI-re hivatkozva. Az Amazonnál az automatizálás és az MI miatt már 2022 óta történnek elbocsátások, és a cég vezérigazgatója szerint ezek a jövőben is folytatódnak. A Business Insider 2025-ben alkalmazottainak 21%-ától válik meg, a mesterséges intelligencia itt is az egyik fő indokként szerepel. A TechCrunch adatai szerint 2024-ben mintegy 150 000 embert bocsátottak el az amerikai techszektorban, 2025-ben pedig eddig 62 832 főt.

Nemcsak a nagy technológiai vállalatokat érinti az elbocsátási hullám: minden olyan helyen, ahol az emberi munkát technológiával lehet kiváltani, hasonló folyamatok zajlanak. Például a Duolingo, a Walmart, a General Motors, a Deutsche Bank vagy az Axel Springer – Európa legnagyobb kiadója – szintén létszámcsökkentést hajtott végre az MI-re hivatkozva. Ezek a példák jól mutatják, hogy az MI nemcsak egyes szektorokat, hanem az egész munkaerőpiac szerkezetét átalakíthatja.

Daron Acemoglu és Simon Johnson – 2024 két Nobel-díjas közgazdásza – közös tanulmányukat azzal a megállapítással kezdték, hogy a közgazdászok körében régóta elterjedt nézet szerint a technológiai változások, beleértve az automatizálást is, általában a bérek emelkedéséhez és több lehetőséghez vezetnek, vagyis mindenki jól jár. Ez az úgynevezett „termelékenységi bandwagon-elmélet” ma is gyakran előkerül az MI fejlődésének társadalmi hatásairól szóló vitákban. A szerzők azonban emlékeztetnek arra, hogy már David Ricardo, a modern közgazdaságtan egyik alapítója is megváltoztatta véleményét e kérdésben: míg 1817-ben még hitt a gépesítés előnyeiben, később – a pamutipar tapasztalatai alapján – már úgy látta, hogy ha a gépek elvégzik az összes munkát, akkor nem lesz szükség munkaerőre.

A hagyományos termelékenységi bandwagon-elméletet Acemoglu és Johnson a Hatalom és fejlődés című könyvükben is cáfolják. Szerintük a technológiai fejlődés nem eredményez automatikusan jólétet. Ahogy fogalmaznak: „A múltbeli széles körű jólét nem a technológiai fejlődés automatikus következménye volt. A közös jólét akkor jött létre, amikor a technológiai fejlődés irányát és annak hasznait úgy alakították, hogy az ne csupán egy szűk elit érdekeit szolgálja.”

Acemoglu több előadásában is felteszi a kérdést: ha a technológiai fejlődés valóban össztársadalmi jólétnövekedést hoz, akkor kik lesznek azok, akik ebből ténylegesen részesülnek? A jelenlegi trendek alapján nem garantált, hogy a haszon arányosan oszlik meg a társadalom tagjai között.

Ma már egyre több hang figyelmeztet az MI által kiváltott elbocsátások és azok társadalmi következményeinek súlyosságára. Dario Amodei, az MI-fejlesztéssel foglalkozó amerikai Anthropic vezérigazgatója például úgy nyilatkozott, hogy az MI az elkövetkező 1–5 évben a kezdő fehérgalléros állások felét feleslegessé teheti, ami akár 10–20%-os munkanélküliséget is okozhat. Az Axios híroldal szerint más iparági vezetők is osztják ezt a véleményt, még ha csak zárt ajtók mögött is: a fejlesztés gyorsul, a kormányzat nem szabályoz, a munkavállalók pedig nem látják a változás mértékét. Ezek a folyamatok már zajlanak.

Stephen Hawking már 2016-ban figyelmeztetett a mesterséges intelligencia és az egyenlőtlenségek veszélyeire. A The Guardian-ban megjelent véleménycikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyenlőtlenségek növekedését. Szerinte megvan a lehetőségünk arra, hogy elpusztítsuk a világot, de nincs hová menekülnünk előle. Hawking a britek EU-ból való kilépését és Trump győzelmét is úgy értelmezte, mint a szakértők és elit tanácsainak visszautasítását. Úgy vélte, a választók mögött valós félelmek állnak: a gyárak automatizálása már megtizedelte a munkahelyeket, az MI pedig már a középosztályt is fenyegeti. Ez az egyenlőtlenségek további növekedéséhez vezethet. Hawking szerint nemcsak állások, hanem teljes iparágak is eltűnhetnek, ezért az embereket pénzügyileg is segíteni kell, hogy felkészülhessenek az új világra. Írását mégis optimistán zárta: „Meg tudjuk csinálni, én rendkívül optimista vagyok az emberiséggel kapcsolatban, de ehhez az elitnek – Londontól Harvardig, Cambridge-től Hollywoodig – meg kell tanulnia az elmúlt évek leckéit. Mindenekelőtt meg kell tanulniuk az alázatot.”