Rácz Béla Gergely: George Simion gazdasági tervei utópiák

Akárcsak a Călin Georgescu felfutását hozó tavalyi első elnökválasztási forduló után, most is nyugtalanul reagáltak a pénzpiacok arra a híre, hogy a magát Georgescu politikai örökösének tekintő George Simion fölényes, 41 százalékos győzelmet aratott vasárnap. Ám a múlt évtől eltérően most az euró árfolyama átlépte a pszichológiai küszöbnek tekintett 5 lejt. Mi történt?

A lej gyengülésének komplex, egymásra halmozódó okai vannak. A piacok már korábban is bizalmatlanok és türelmetlenek voltak Romániával szemben. A nemzetközi intézmények türelme már a tavalyi elnökválasztás előtt fogytán volt, de azt mondták, hogy rendben, kivárjuk a választásokat, mert utána kialakul egy remélhetőleg tartós új status quo, és rendbe lehet tenni Románia gazdaságának belső és külső egyensúlyát is. A belső egyensúly megteremtése értelemszerűen a költségvetési hiány kezelését, a külső egyensúly pedig külkereskedelmi mérleg, a folyó fizetési mérleg hiányának csökkentését jelenti. Tehát a tavalyi első forduló előtti időszak volt az utolsó pillanat, amikor a piacok még megelőlegeztek némi bizalmat, de az alkotmánybíróság törölte az elnökválasztást, a reformok pedig elmaradtak. Reformokat a kampányüzemmód miatt a megismételt választás előtt sem lehetett megvalósítani.

Mindenki arra várt, hogy ha mondjuk Crin Antonescu, a kormánypártok jelöltje nyer, akkor a politikai stabilitás következményeként a gazdaság is elmozdul a stabilitás irányába, és megvalósulnak a régóta várt adóreformok. Ennek a lehetősége George Simion első fordulós győzelmével megkérdőjeleződött. A politikai és a gazdasági instabilitás kilátásai pedig megijesztették a piacokat és a befektetőket, akik elkezdték kimenekíteni a pénzüket az országból. De nem csak ők ijedtek meg, hanem a lakosság egy része is. Az emberek elkezdték beváltani külföldi devizára a lejmegtakarításaikat. A lej pedig gyengült, mert az árfolyamot a kereslet és a kínálat határozza meg. Ha mindenki lejt ad el, akkor az árfolyama értelemszerűen gyengülni fog.

De tudni kell azt is, hogy a lej már nagyjából egy éve 4-5 százalékkal felülértékelt, az euró árfolyamát a Román Nemzeti Bank beavatkozásai tartották az 5 lej alatti szinten. A szomszédos országok devizáinak volatilitása például hosszú ideje sokkal nagyobb, mint a lejé. Az első elnökválasztási forduló utáni gazdasági reakciók miatt már nem lehetett 5 lej alatt tartani az euró árfolyamát, ezért haladta meg a pszichológiai küszöböt. Olyan körülmények között, hogy Román Nemzeti Bank hárommilliárd eurót költött el a lej stabilizálására. Vagyis ilyen értékben vásárolt lejt a pénzpiacokról. Ha a jegybank nem avatkozott volna be, akkor most sokkal rosszabb lehetne az árfolyam. Egyébként a Román Nemzeti Bank már hónapokkal ezelőtt felkészítette a közvéleményt arra, hogy az euró árfolyama előbb-utóbb át fogja lépni az öt lejes küszöböt. De ez valóban csak egy pszichológiai határ, mert annak nincsen gazdasági jelentősége, hogy 4,97 lej vagy 5,01 lej az euró hivatalos árfolyama.

Milyen hatása van a lej gyengülésének a román gazdaságra?

Ha a lej rohamosan gyengülne, annak nagyon-nagyon súlyos hatásai lennének, de én nem vagyok borúlátó ebben a tekintetben. Szerintem most megtörtént egy korrekció, és nem tartom valószínűnek, hogy a lej elindul egy olyan lejtőn, aminek nem látjuk a végét. Teljes bizonyossággal kizártnak tartok egy 5,5-5,6 lejes euróárfolyamot. Szerintem az árfolyam a jelenlegi szinten marad, esetleg a következő napokban nagyon keveset gyengülhet még a lej. Optimizmusomat a jegybank jelentős devizatartalékára, szándékaira és az eddigi beavatkozásaira alapozom. Azt gondolom, hogy a Román Nemzeti Bank adhat nekünk egy olyan típusú nyugalmat ebben a kialakulóban lévő politikai, gazdasági válságban, amit most más intézmények tud biztosítani. A jegybank az az intézmény, ahol nyugalom van, ahol megvannak a tartalékok, ahol megvan a szaktudás, ahol megvan a tapasztalat és a folytonosság.

Ami pedig a lej gyengülésének következményeit illeti: az első ezek között az inflációgerjesztő hatás. Románia nettó importőr, ezt is mutatja a negatív külkereskedelmi mérleghiány. A behozott terméket euróban vásároljuk meg külföldről, ehhez a lejből eurót kell vásárolni. Ha magas az árfolyam, akkor nyilván az importált termékek ára nő. Románia nagyon sok terméket és szolgáltatást importál, ezért a lakosságra nézve az első számú következmény a drágulás lesznek. Ha nő az infláció, akkor ehhez még az is hozzájárul, hogy védekezésként a jegybank emelheti az alapkamatot. Ez pedig a hitelek drágulását vonja maga után, és az amúgy is belassuló gazdaság további lassulását.

Hétfőn a három hónapos bankközi hitelkamatláb (ROBOR) is hirtelen kilőtt. Ennek milyen gyakorlati következményei vannak?

Vannak még mindig ROBOR-hoz vagy a fogyasztói hitelek irányadó mutatójához (IRCC) kötött hitelek, a ROBOR és az IRCC pedig gyakorlatilag együtt mozognak. Ez a központi bank beavatkozásának egy nem kívánatos következménye is. Nyilván az emelkedésük a hitelek drágulását jelentheti. De mivel az elején vagyunk még ennek a történetnek, meg kell várni a fejleményeket, és én nem festenék egy nagyon sötét képet a pénzpiac helyzetéről. Nyilván most a piacok negatív változásokkal, nagyon nagy ijedtséggel reagálnak. A valódi hatáshoz képest a piaci reakciók szinte minden esetben erősebbek. Nem azt mondom, hogy a helyzet jó, de a negatív érzelmeket a piac mindig felerősíti. Ezek aztán lassan kisimulnak.

Közismert, hogy Románia hitelekből finanszírozza a rendívül magas költségvetési hiányt. Ám Simion első fordulós győzelmének másnapján a kormány nem tudott kölcsönt felvenni a pénzpiacokról. Mi ennek az oka?

A tavalyi elnökválasztás eltörlése után piacok számára világossá vált, hogy Romániában könnyen kibontakozhat egy nagyon jelentős politikai instabilitás egy olyan környezetben, amikor éppen politikai stabilitásra van szükség, mert a gazdaság sok sebből vérzik. És ezt a piacok beárazzák. Azt mondják, hogy Románia kockázatos ország, ezért csak drágán hajlandóak meghitelezni. Románia már az idei év elején is olyan magas kamatokkal tudott csak hiteleket felvenni, ami olyan országokra jellemző, akik ebben az úgynevezett junk, azaz befektetésre nem ajánlott adósbesorolási kategóriában vannak. Nagyon sok helyen olvasom, hogy Románia már nagyon közel áll egy újabb leminősítéshez, és be is fog kerülni a befektetésre nem ajánlott kategóriába, de én ennek a jelentőségét nem értékelném túl, éppen azért, mert Románia már most is olyan hitelkamatok mellett vesz fel kölcsönöket, ami a junk kategóriában levő országokra jellemző. Persze nagyon jó lenne elkerülni a további leminősítéseket...

Elképzelhető, hogy ha Simiont elnökké választják, akkor beválik Marcel Ciolacu távozó kormányfőnek az a jóslata, hogy Románia csődközeli állapotba kerül, és nem lesz miből kifizetni a béreket és a nyugdíjakat?

Ennél súlyosabb volt, amit a miniszterelnök mondott. Mert nem azt nyilatkozta, hogy akkor lesz baj, ha George Simion nyer, hanem már abban az esetben is fizetésképtelen lesz az ország, ha a koalíció jelöltje, Crin Antonescu nem jut be a második fordulóba. Ez egy nagyon felelőtlen kijelentés egy miniszterelnök részéről. Ilyet egy kormányfő nem mondhat. Milliárdokban kifejezhető kára van annak, amikor a még hivatalában lévő miniszterelnök azt mondja, hogy rövid távon beállhat az ország fizetésképtelensége. Ez egy olyan erős mondat, amire a piacok szintén nagyon gyorsan reagálnak. A miniszterelnöknek meg kellene nyugtatnia a piacokat, a befektetőket, de az ilyen mondatokkal gyakorlatilag olajat önt a tűzre. Ennek a következménye ismét csak az, hogy sokkal drágábban tudjuk magunkat finanszírozni. Érdemes lenne megnézni, hogy pénzben kiszámítva mekkora kárt okozott Marcel Ciolacunak ez a kijelentése.

De fenyegeti-e valóban fizetésképtelenség az országot?

Rövid távon semmiképpen sem. A jelenlegi ügyvivő kormány a következő 45 napban képes lesz az átmenetet levezényelni. Meglátjuk, hogy a második forduló után milyen kormány alakul. De bármilyen kormány is lesz, a megalakulása valamilyen stabilitást fog hozni, ezért én a fizetésképtelenség tekintetében nem vagyok nagyon borúlátó. Ennek ellenére a gazdaság hatalmas problémákkal küzd, amelyeket Simion győzelme és egy AUR-kormány megalakulása súlyosbítani fog. De bízzunk abban, hogy nem ez a forgatókönyv következik be. Szerintem még Simion elnökké választásával sem kerül Románia csődközeli állapotba. Azt azonban kiemelném, hogy a fizetésképtelenség elkerülhető ugyan, de a recesszió nagyon nagy valószínűséggel nem. Kizártnak tartom ugyanis, hogy egy ilyen helyzetben, az adóreform késlekedésének körülményei között a hatalmas belső és külső egyensúlytalansággal küzdő gazdaság növekedést tud produkálni. Románia 2025-ös gazdasági növekedési kilátásai eddig 1,5 százalék körüliek voltak. Szerintem ez elérhetetlen, és a következő években még akkor is nagy valószínűséggel recesszióba fordul a gazdaság, ha az országnak Euróba-barát kormánya és államfője lesz. A Románia számára elengedhetetlen reformok ugyanis egészen biztosan nem kedveznek majd a gazdasági növekedésnek.

Az elnöknek nincsenek eszközei a gazdaság állapotának befolyásolására, de Simion este világossá tette, hogy államfőként Călin Georgescut jelöli miniszterelnöknek, és kormányra juttatja az AUR-t. Elmondta azt is, hogy az AUR-kormány semmiképp nem emel adókat, sőt csökkenti a munka adóterhét, de öt év alatt elbocsát félmillió közalkalmazottat. Megvalósíthatónak látja ezt az elképzelést?

A kormány színezetétől függetlenül teljesen kizárt, hogy ne legyenek adónövelések vagy adócsökkentéseket vezessenek be. A hatalmas államapparátust a kormánytól függetlenül működtetni kell. Ha holnap egy másik kormány alakul, az 1,3 millió közalkalmazott bérét akkor is ki kell fizetni. A közszolgáltatások működését szintén törvény rögzíti. Egy új kormány nem tehet csodákat, mert a költségvetés kiadási oldala nehezen módosítható. A bevételi oldalon sem lehet csodát tenni, a deficit akkor is megmarad, ha EU-barát kormány alakul. Nem mondom azt, hogy öt év alatt nem lehet 500 ezer közalkalmazottat leépíteni, a kérdés, hogy ez megoldja-e a problémákat, vagy éppenséggel újakat generál. De a hiányt addig is finanszírozni kell. Márpedig a piacok nem fogják finanszírozni, főleg, ha egy izolacionista jelölt győz. Tehát nincsenek itt csodák. Amit Simion felvázolt, az egy utópia, mert a számok azok számok.

Románia egy hét évre szóló deficitcsökkentési tervet fogadtatott el az Európai Bizottsággal, amelynek része egy adóreform is, amit idén júniusban kellett volna elfogadnia a koalíciónak. Milyen következményei lesznek annak, ha Simion győzelme esetén borul ez a terv?

Az adósságcsökkentési terv lényegében arra vonatkozik, hogy a következő hét évben hogyan fog csökkenni a költségvetési hiány. Nem szerepelnek benne azok a konkrét lépések, amelyekkel Románia ezt el fogja érni. Tehát nincsen benne az, hogy miként változnának az adókulcsok, mit jelentene az adóreform. Tudomásom szerint a pénzügyminisztérium már régóta dolgozik az adóreformon. A terv alapja annak a vizsgálata, hogy a gazdaság egészében a különböző adók milyen torzításokat okoznak. Így egy olyan adócsomag készül, ami egyben értelmezhető és kihúzza az országot abból a nagyon nagy bajból, amiben van. Ha ez az adócsomag nem készül el, és a mostani pénzügyminiszter távozik, akkor az új kormánynak és az új pénzügyminiszternek hosszú-hosszú hónapokba telik majd a saját elképzelésű adóreform kidolgozása. Tehát egy új kormány megalakulása esetén kizártnak tartom, hogy bármilyen adóreform idén megvalósulhat. Ha pedig idén ez nem történik meg, akkor a költségvetési törvényben rögzített sarokszámok nem fognak teljesülni. Sőt adóreform nélkül az idei költségvetési hiány nagyon könnyen meghaladhatja a tavalyit, ami katasztrofális következményekkel járna. Ha az Európai Bizottság oldaláról nézzük, akkor a következmény lehet akár az is, hogy az európai uniós támogatásokat befagyasztják. Ez pedig még nagyobb deficitet eredményez. Tehát az adóreform megvalósulásának elmaradása valóságos lavinát indíthat el a gazdaságban.

Már ismertek az első negyedévi makroadatok. Milyen állapotban volt a román gazdaság az első elnökválasztási forduló előtt?

A költségvetés állapota borzasztó. Az idei költségvetés megtervezésekor az volt az elképzelés, hogy a májusi elnökválasztás után Európa-barát kormány lesz hatalmon, amelyik az államelnök által támogatva júniusban bejelenti júliustól hatálybalépő adóreformokat, így a konszolidáció az év második felében megtörténik. Az év első fele a kampány miatt ebben a tekintetben elúszott. Az év a második felében ezekkel a reformokkal ezt valamennyire ki lehetne egyensúlyozni. Ám ha ez a kormány távozik, a reformok pedig elmaradnak vagy meghatározatlan ideig kitolódnak, akkor lehetetlen lesz elérni az amúgy is rendkívül ambiciózus hiánycélt. Így nagyon könnyen megvalósulhat az a forgatókönyv, hogy idén nem lesz gazdasági növekedés, vagy egyenesen visszaesés lesz, és a deficitcélt sem sikerül teljesíteni. A második forduló tétje valójában az, hogy gazdasági értelemben egy negatív szcenárió, vagy egy nagyon negatív szcenárió vár ránk. Egy Európa-barát kormány megalakulása a kevésbé rossz forgatókönyvet jelentené, ez az egyetlen járható út.