Amikor a Nutella is geopolitikai kérdéssé válik: a vámháború nemcsak a hírekben van, hanem a bevásárlókosárban is

Egy átlagos hétköznapon csak levesszük a Nutellát a polcról, megvesszük az autóba az üzemanyagot, és megyünk tovább. De mi történik, ha mindennek, amihez hozzányúlunk, az ára hirtelen megugrik – nem a kereslet miatt, hanem mert egy másik kontinensen valaki egy tollvonással vámot emel? Nem kell többé külpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy érezzük a világkereskedelem feszültségeit: elég, ha elmegyünk a boltba. A Nutella már nem csak mogyorókrém, hanem gazdaságpolitikai lakmuszpapír. És ez csak a kezdet.
Gazdasági elemzésekben gyakran elhangzik: a cégek számára kulcsfontosságú a kiszámíthatóság. Nem véletlen, hogy sok ország jogszabályban rögzíti, mennyi idővel korábban kell bejelenteni például az adórendszer változásait.
Az utóbbi időben az is sokszor elhangzott, hogy a vámok bevezetése végső soron mindig a fogyasztókon csattan. Középtávon éppen azok járnak majd a legrosszabbul – beleértve a vámokat lelkesen támogató kormányokra szavazókat is –, akiket ezek az intézkedések elvileg védenének. De a vámemelések önmagukban sem tesznek jót a gazdaságnak. Ha ehhez még kiszámíthatatlanság is társul, az már komoly károkat tud okozni.
Nézzünk erre egy friss, konkrét példát.
A gamerek egy része már hónapok óta várta a napot, amikor végre elő lehet rendelni a Nintendo Switch 2 konzolt. Az eredeti Switch 2017-ben jelent meg, és mára idejétmúlttá vált. Tavaly novemberre az USA-ban eladott példányszám elérte a 46,6 milliót, amivel a konzol a második legkelendőbb gaming hardver lett az amerikai piacon.
A Switch megújítása tehát időszerű volt, és lehetett tudni, hogy 2025-ben jön a folytatás. A februári hivatalos bejelentés szerint az új modell ára az amerikai piacon 450 dollár lett volna.
A bemutató napja azonban egybeesett Donald Trump új vámintézkedéseinek bejelentésével, amelyek komolyan érintik a konzol gyártási láncát. A Vietnámból érkező alkatrészekre 46%-os, a Japánból érkezőkre pedig 24%-os vámot vezetnének be. A hatás nem is maradt el: bár április 8-án világszerte elindult az előrendelés – Franciaországban és Írországban 470 euróért, Svájcban 470 frankért, az Egyesült Királyságban pedig 396 fontért –, az Egyesült Államokban egyáltalán nem nyitották meg a lehetőséget.
A Nintendo hivatalos közleménye szerint előbb fel kell mérniük, hogyan befolyásolják a vámok az új konzol árát és piacra lépését. Ez érthető döntés, hiszen nem volt előzetes információ arról, milyen mértékű vámok lépnek életbe, és az amerikai piac hatalmas súllyal bír a vállalat számára – épp ezért egy esetleges hibás árképzés vagy időzítés komoly kockázat lenne.
A játékpiacot kutató Joost van Dreunen a CBS-nek azt nyilatkozta: a hardverek életciklusának elején a gyártók gyakran alacsony árréssel dolgoznak, vagy akár veszteséget is elkönyvelnek a piaci részesedés megszerzése érdekében. Egy ilyen szintű vámemelés pedig könnyen lenullázhatja ezt a minimális mozgásteret.
Ez a történet jól mutatja, hogy a vámemeléseken túl a kiszámíthatatlanság legalább ugyanekkora probléma. Egy-egy hirtelen bejelentés, amit később visszavonnak vagy megváltoztatnak, megingatja a cégek tervezhetőségbe vetett bizalmát – és ennek a végén mindig a fogyasztók isszák meg a levét.
Van másik példánk is: a Nutella, ahogy ismert, a Ferrero egyik legismertebb globális márkája. Egy 2013-as OECD-kutatás a globális értékláncokról a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek közül épp a Nutellát választotta példaként. A tanulmányból és a térképes ábrákból világosan látszik: még egy mogyorókrém esetében is több kontinensről származnak az alapanyagok, miközben a gyártás tíz üzemben zajlik, ezek közül öt Európában található.
A gyártás helyszíne nem csupán logisztikai, hanem kereskedelempolitikai kérdés is, különösen vámháborús időkben. Egy adott országban gyártott terméket ugyanis más vámok terhelhetnek, mint egy máshol készültet. Bár a Ferrero 2024-ben megnyitotta első amerikai csokoládégyárát, az csak néhány márkára – például a Kinderre, Ferrero Rocherre, Butterfingerre és Crunch-ra – koncentrál. A Nutella gyártása továbbra is a kanadai üzemhez kötődik, amely Észak-Amerika legnagyobb Ferrero-gyára. Jelenleg nem gyártanak Nutellát az Egyesült Államokban.
Így tehát, ha vámháború tör ki, a Nutella ára az amerikai boltokban könnyen emelkedhet – attól függően, mi történik a 1994-ben létrehozott NAFTA-val, illetve annak Trump alatt újratárgyalt változatával, az USMCA-val (USA–Mexikó–Kanada egyezmény). Ez a megállapodás kulcsfontosságú abban, hogy a kanadai gyártású Nutella vámmentesen érkezhet-e az USA-ba, vagy sem.
És ha már összetettség: az autók még több elemből állnak, mint egy csokikrém, így még érzékenyebbek a vámokra. Ez különösen igaz most, amikor április 3-tól az USA-ban életbe lépett egy 25%-os importvám az autókra, és május 3-tól az autóalkatrészeket is érintik új vámtételek. Egyetlen kivétel van: azok az autók, amelyek megfelelnek az USMCA előírásainak, azaz értékük legalább 75%-a az USA-ból, Kanadából vagy Mexikóból származik.
Ezekre a járművekre csak a „nem amerikai tartalom” értéke után kell vámot fizetni. Az elnöki rendelet szerint ez a „nem amerikai tartalom” minden olyan rész, amelyet nem az Egyesült Államokban állítottak elő, gyártottak le, vagy alakítottak át jelentősen.
A BMW például részletesen feltünteti, hogy melyik gyára milyen funkciót lát el. Az USA-ban, Spartanburgban található üzemükben X3, X4, X5, X6, X7 és XM típusokat szerelnek össze. Ha azonban ezekhez az alkatrészek külföldről érkeznek, azokra a vám vonatkozhat – függetlenül attól, hogy az összeszerelés amerikai földön történik.
A BMW másik fontos amerikai üzeme Mexikóban működik, ahol a 2-es széria kupéit, a 3-as szériát és az M2-t gyártják. Mivel ezek a modellek nem esnek automatikusan az USMCA védelme alá, a BMW közölte: május 1-ig átvállalja a vámköltséget a Mexikóból érkező autók után. Ez viszont csak ideiglenes megoldás.
A példák jól mutatják, mennyire sebezhetőek a globális értékláncok, ha vámokkal és politikai kiszámíthatatlansággal kell szembenézniük. Akár Nutelláról, akár autókról van szó, a gyártás földrajzi elhelyezkedése és a nemzetközi kereskedelmi egyezmények hatálya most mindennél többet számít.
Figyelembe véve, hogy az USA szinte a világ összes országát vámokkal sújtja, miközben az ipar – különösen az autóipar – globális ellátási láncokra épül, minden vállalatnak időre van szüksége a helyzet felméréséhez. Az ellátási láncok bonyolultsága miatt egyetlen intézkedés is végiggyűrűzik a teljes rendszerben.
Több gyártó máris ideiglenes lépéseket tett. A Stellantis amerikai munkásokat küldött kényszerszabadságra, miközben mexikói és kanadai üzemeiben leállította az összeszerelést, amíg világosabbá nem válik, mit jelentenek számukra az új vámok. Az Audi – mivel nincs amerikai gyára, csak egy mexikói üzeme – felfüggesztette az USA-ba irányuló exportját. A Ferrari a vámintézkedések bejelentése után azonnal bejelentett egy legfeljebb 10%-os áremelést, bár ez nem minden modelljét érinti.
Jelenleg pontosan számolni szinte lehetetlen, de a cégeknek muszáj modellezniük a várható hatásokat, különben vakon navigálnak. Friss kutatások szerint ezek az intézkedések hosszabb távon az Egyesült Államokat is súlyosan érinthetik.
De mi, fogyasztók is tehetünk egy gondolatkísérletet. Amikor legközelebb vásárolunk a boltban, nézzünk rá a címkére: honnan jött, amit megvettünk? Vajon az összetevők – akár csak egy Nutella esetében – hány országot érintettek, mire eljutottak hozzánk? A bank, ahol a pénzünket tartjuk, milyen tőzsdéken van jelen? Az ország, ahol élünk, kitől vesz fel hiteleket? És ezek az országok most milyen gazdasági helyzetben vannak?
Könnyű mindent a globalizációra, a „gonosz” országokra, vagy a „halódó Nyugatra” fogni. Ezek a narratívák jól kitalált, hatásos üzenetek, amelyeket szívesen tálalnak nekünk. De lehet, hogy George Friedmannak van igaza, és tényleg egy olyan korszakba léptünk, ahol a régi rend átalakul, és minden, amit biztosnak hittünk, meginog.
Csakhogy egy olyan mélyen összekapcsolt rendszert, amilyet Thomas Friedman írt le És mégis lapos a Föld című könyvében a 2000-es évek elején, ha szétvernek, annak mi – hétköznapi emberek, családok – fogjuk megfizetni az árát.
És lehet, hogy tíz év múlva valóban egy új geopolitikai korszakban élünk. De ez a tudat valószínűleg nem sokat fog segíteni, ha közben a mindennapi életünk válik drágábbá, kiszámíthatatlanabbá, nehezebbé.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!