Amikor a Nutella is geopolitikai kérdéssé válik: a vámháború nemcsak a hírekben van, hanem a bevásárlókosárban is

Gazdasági elemzésekben gyakran elhangzik: a cégek számára kulcsfontosságú a kiszámíthatóság. Nem véletlen, hogy sok ország jogszabályban rögzíti, mennyi idővel korábban kell bejelenteni például az adórendszer változásait.

Az utóbbi időben az is sokszor elhangzott, hogy a vámok bevezetése végső soron mindig a fogyasztókon csattan. Középtávon éppen azok járnak majd a legrosszabbul – beleértve a vámokat lelkesen támogató kormányokra szavazókat is –, akiket ezek az intézkedések elvileg védenének. De a vámemelések önmagukban sem tesznek jót a gazdaságnak. Ha ehhez még kiszámíthatatlanság is társul, az már komoly károkat tud okozni.

Nézzünk erre egy friss, konkrét példát.

A gamerek egy része már hónapok óta várta a napot, amikor végre elő lehet rendelni a Nintendo Switch 2 konzolt. Az eredeti Switch 2017-ben jelent meg, és mára idejétmúlttá vált. Tavaly novemberre az USA-ban eladott példányszám elérte a 46,6 milliót, amivel a konzol a második legkelendőbb gaming hardver lett az amerikai piacon.

A Switch megújítása tehát időszerű volt, és lehetett tudni, hogy 2025-ben jön a folytatás. A februári hivatalos bejelentés szerint az új modell ára az amerikai piacon 450 dollár lett volna.

A bemutató napja azonban egybeesett Donald Trump új vámintézkedéseinek bejelentésével, amelyek komolyan érintik a konzol gyártási láncát. A Vietnámból érkező alkatrészekre 46%-os, a Japánból érkezőkre pedig 24%-os vámot vezetnének be. A hatás nem is maradt el: bár április 8-án világszerte elindult az előrendelés – Franciaországban és Írországban 470 euróért, Svájcban 470 frankért, az Egyesült Királyságban pedig 396 fontért –, az Egyesült Államokban egyáltalán nem nyitották meg a lehetőséget.

A Nintendo hivatalos közleménye szerint előbb fel kell mérniük, hogyan befolyásolják a vámok az új konzol árát és piacra lépését. Ez érthető döntés, hiszen nem volt előzetes információ arról, milyen mértékű vámok lépnek életbe, és az amerikai piac hatalmas súllyal bír a vállalat számára – épp ezért egy esetleges hibás árképzés vagy időzítés komoly kockázat lenne.

A játékpiacot kutató Joost van Dreunen a CBS-nek azt nyilatkozta: a hardverek életciklusának elején a gyártók gyakran alacsony árréssel dolgoznak, vagy akár veszteséget is elkönyvelnek a piaci részesedés megszerzése érdekében. Egy ilyen szintű vámemelés pedig könnyen lenullázhatja ezt a minimális mozgásteret.

Ez a történet jól mutatja, hogy a vámemeléseken túl a kiszámíthatatlanság legalább ugyanekkora probléma. Egy-egy hirtelen bejelentés, amit később visszavonnak vagy megváltoztatnak, megingatja a cégek tervezhetőségbe vetett bizalmát – és ennek a végén mindig a fogyasztók isszák meg a levét.

Van másik példánk is: a Nutella, ahogy ismert, a Ferrero egyik legismertebb globális márkája. Egy 2013-as OECD-kutatás a globális értékláncokról a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek közül épp a Nutellát választotta példaként. A tanulmányból és a térképes ábrákból világosan látszik: még egy mogyorókrém esetében is több kontinensről származnak az alapanyagok, miközben a gyártás tíz üzemben zajlik, ezek közül öt Európában található.

A gyártás helyszíne nem csupán logisztikai, hanem kereskedelempolitikai kérdés is, különösen vámháborús időkben. Egy adott országban gyártott terméket ugyanis más vámok terhelhetnek, mint egy máshol készültet. Bár a Ferrero 2024-ben megnyitotta első amerikai csokoládégyárát, az csak néhány márkára – például a Kinderre, Ferrero Rocherre, Butterfingerre és Crunch-ra – koncentrál. A Nutella gyártása továbbra is a kanadai üzemhez kötődik, amely Észak-Amerika legnagyobb Ferrero-gyára. Jelenleg nem gyártanak Nutellát az Egyesült Államokban.

Így tehát, ha vámháború tör ki, a Nutella ára az amerikai boltokban könnyen emelkedhet – attól függően, mi történik a 1994-ben létrehozott NAFTA-val, illetve annak Trump alatt újratárgyalt változatával, az USMCA-val (USA–Mexikó–Kanada egyezmény). Ez a megállapodás kulcsfontosságú abban, hogy a kanadai gyártású Nutella vámmentesen érkezhet-e az USA-ba, vagy sem.

És ha már összetettség: az autók még több elemből állnak, mint egy csokikrém, így még érzékenyebbek a vámokra. Ez különösen igaz most, amikor április 3-tól az USA-ban életbe lépett egy 25%-os importvám az autókra, és május 3-tól az autóalkatrészeket is érintik új vámtételek. Egyetlen kivétel van: azok az autók, amelyek megfelelnek az USMCA előírásainak, azaz értékük legalább 75%-a az USA-ból, Kanadából vagy Mexikóból származik.

Ezekre a járművekre csak a „nem amerikai tartalom” értéke után kell vámot fizetni. Az elnöki rendelet szerint ez a „nem amerikai tartalom” minden olyan rész, amelyet nem az Egyesült Államokban állítottak elő, gyártottak le, vagy alakítottak át jelentősen.

A BMW például részletesen feltünteti, hogy melyik gyára milyen funkciót lát el. Az USA-ban, Spartanburgban található üzemükben X3, X4, X5, X6, X7 és XM típusokat szerelnek össze. Ha azonban ezekhez az alkatrészek külföldről érkeznek, azokra a vám vonatkozhat – függetlenül attól, hogy az összeszerelés amerikai földön történik.

A BMW másik fontos amerikai üzeme Mexikóban működik, ahol a 2-es széria kupéit, a 3-as szériát és az M2-t gyártják. Mivel ezek a modellek nem esnek automatikusan az USMCA védelme alá, a BMW közölte: május 1-ig átvállalja a vámköltséget a Mexikóból érkező autók után. Ez viszont csak ideiglenes megoldás.

A példák jól mutatják, mennyire sebezhetőek a globális értékláncok, ha vámokkal és politikai kiszámíthatatlansággal kell szembenézniük. Akár Nutelláról, akár autókról van szó, a gyártás földrajzi elhelyezkedése és a nemzetközi kereskedelmi egyezmények hatálya most mindennél többet számít.

Figyelembe véve, hogy az USA szinte a világ összes országát vámokkal sújtja, miközben az ipar – különösen az autóipar – globális ellátási láncokra épül, minden vállalatnak időre van szüksége a helyzet felméréséhez. Az ellátási láncok bonyolultsága miatt egyetlen intézkedés is végiggyűrűzik a teljes rendszerben.

Több gyártó máris ideiglenes lépéseket tett. A Stellantis amerikai munkásokat küldött kényszerszabadságra, miközben mexikói és kanadai üzemeiben leállította az összeszerelést, amíg világosabbá nem válik, mit jelentenek számukra az új vámok. Az Audi – mivel nincs amerikai gyára, csak egy mexikói üzeme – felfüggesztette az USA-ba irányuló exportját. A Ferrari a vámintézkedések bejelentése után azonnal bejelentett egy legfeljebb 10%-os áremelést, bár ez nem minden modelljét érinti.

Jelenleg pontosan számolni szinte lehetetlen, de a cégeknek muszáj modellezniük a várható hatásokat, különben vakon navigálnak. Friss kutatások szerint ezek az intézkedések hosszabb távon az Egyesült Államokat is súlyosan érinthetik.

De mi, fogyasztók is tehetünk egy gondolatkísérletet. Amikor legközelebb vásárolunk a boltban, nézzünk rá a címkére: honnan jött, amit megvettünk? Vajon az összetevők – akár csak egy Nutella esetében – hány országot érintettek, mire eljutottak hozzánk? A bank, ahol a pénzünket tartjuk, milyen tőzsdéken van jelen? Az ország, ahol élünk, kitől vesz fel hiteleket? És ezek az országok most milyen gazdasági helyzetben vannak?

Könnyű mindent a globalizációra, a „gonosz” országokra, vagy a „halódó Nyugatra” fogni. Ezek a narratívák jól kitalált, hatásos üzenetek, amelyeket szívesen tálalnak nekünk. De lehet, hogy George Friedmannak van igaza, és tényleg egy olyan korszakba léptünk, ahol a régi rend átalakul, és minden, amit biztosnak hittünk, meginog.

Csakhogy egy olyan mélyen összekapcsolt rendszert, amilyet Thomas Friedman írt le És mégis lapos a Föld című könyvében a 2000-es évek elején, ha szétvernek, annak mi – hétköznapi emberek, családok – fogjuk megfizetni az árát.

És lehet, hogy tíz év múlva valóban egy új geopolitikai korszakban élünk. De ez a tudat valószínűleg nem sokat fog segíteni, ha közben a mindennapi életünk válik drágábbá, kiszámíthatatlanabbá, nehezebbé.