A kínai gazdasági befolyás kezdetei Magyarországon

A gyorsan növekvő kínai infokommunikációs multinacionális vállalat, a Huawei Technologies 2000 óta van jelen Európában, első magyarországi beruházását pedig 2005-ben indította. 2009-ben összeszerelő-tevékenységet hozott Magyarországra, 2013-ban Budapesten létesítette Kínán kívüli legnagyobb ellátó központját, ahonnan az itt gyártott távközlési berendezéseket, szervereket, adattárolókat mintegy félszáz országba szállítja. 2020-ban a Huawei kutatás-fejlesztési központot is létrehozott Budapesten. A cég így összesen immár mintegy másfél milliárd dollárt fektetett be Magyarországon.

A magyar kormány 2013-ban – első kínai tulajdonban levő cég ként – stratégiai megállapodást is kötött a Huawei-jel. A vállalat – a jelentős számú magyar munkavállaló mellett – több száz magyar partnerrel áll kapcsolatban.

Az 1987-ben alapított Huawei Technologies a vezető információs és kommunikációs technológiai termékeket gyártó és infrastruktúrát szolgáltató cégek közé tartozik, több területen (például az értékesített mobiltelefonok számát tekintve) világelső. Telefonalkatrészek gyártásával kezdte, majd fokozatosan indította be más termékek és technológiák előállítását. Központja Shenzhenben, Guangdong (régiesen Kanton) tartományban található. 1997-es hongkongi, majd 1999-es indiai (Bangalore – kutatásfejlesztés) leányvállalataival kezdte külföldi terjeszkedését. A cég jelenleg 170 országban van jelen, világszerte csaknem 200 ezer főt foglalkoztat, ebből kb. 2400-at Magyarországon.

A Huawei magánkézben levő kínai vállalat, amelyben a dolgozók a részvényesek. Ugyanakkor erős (párt)állami támogatást élvez, egyfajta nemzeti bajnoknak tekinthető. A cég a címlapokra nemcsak gazdasági sikereivel, gyors növekedésével került, hanem azzal is, hogy az Egyesült Államok a kínai kormány kinyújtott karjának tekinti, amely távközlési hálózata segítségével kémkedést és célzott hackertámadásokat hajthat végre külföldön. Emiatt az amerikai kormányzat megtiltotta az amerikai cégeknek, hogy a Huawei-jel üzleteljenek, és erre kérte szövetségeseit is. Ez utóbbiak közül azonban többen, így Magyarország sem támogatják a bojkottot.

Az 1979-es piacnyitás és reformok óta a kínai a világgazdaság leggyorsabban növekvő gazdaságai közé tartozik, éves átlagos növekedése a Világbank szerint 10% körüli. Az ázsiai ország a 90-es évektől méreténél fogva is a globális növekedés egyik legfontosabb motorja. A növekedés alapját képező olcsó munkaerő nemrég még gyakorlatilag korlátlanul állt a gazdaság rendelkezésére, ugyanakkor ez a forrás lassan kimerülni látszik. A kínai növekedés másik fontos forrása a termelékenység javulása. Az állam (és a kommunista párt) szerepe eközben továbbra is meghatározó a gazdaság fejlődésében. Jelentős a közvetlen vagy közvetett állami tulajdonlás, több vizsgálat alapján a magántulajdonban működő cégek is részei valamilyen úton-módon az állami tulajdonnak, „mindenki szem a láncban”.

Bár a Huawei papíron magáncég, esetében is látunk példát az állammal való összefonódásokra. Az állami beavatkozás a kínai gazdaság minden szegmensében erőteljes, ide értve a külgazdaság-politikát is, ahol a kínai állam igyekszik a vállalatokat saját politikai és gazdasági céljai szolgálatába állítani. Egy elemzés szerint a kínai multinacionális vállalatok külföldi leányvállalatainak az alábbi négy cél közül legalább az egyiket el kell érnie: fejlett technológia megszerzése, hozzájutás nyersanyagokhoz, külföldi valuta szerzése és exportnövelés. A kormányzat beleszól a befektetési helyszín kiválasztásába is. A gazdaságon kívüli motivációk miatt a szakirodalom szerint a kínai közvetlentőke-befektetések másként viselkednek, mint a „hagyományos”, piacgazdaságokból érkező befektetések: kevésbé kiszámíthatóak, így nagyobb kockázatot hordozhatnak.

A világgazdaságban a 80-as évektől a növekvő versenynyomás, a technológia fejlődése és a nemzetközi kereskedelmi és tőkeáramlások liberalizálása miatt egyre több vállalat szervezi termelési tevékenységét nemzetközi léptékben, több országban hozva létre termelési kapacitásokat és foglalkoztatva beszállítókat. Az így létrejövő komplex termelési struktúrákat globális értékláncoknak hívjuk. Ezekben egy-egy termék termelési folyamata a kutatás-fejlesztési tevékenységtől indul, és a tervezésen, az alkatrészek termelésén és összeszerelésén, marketingjén, szállításán át egészen a termékek fogyasztókhoz való eljuttatásáig tart, mely tevékenységeket különböző országokban végzik. A nemzetközi értékláncok folyamatait a termékkel rendelkező multinacionális cég szervezi és ellenőrzi, és a profittal is ő rendelkezik. Az értékláncok nemzetköziesedésének folyamata válságidőszakokban lelassul.

A kínai növekedés egyik meghatározó eleme, hogy az ország a világgazdaság „műhelyévé” vált, vagyis a világtermelés jelentős része Kínában „zajlik”. A fejlett országok multinacionális vállalatai munkaintenzív, alacsonyabb hozzáadott értékű feldolgozóipari termelési folyamataik egy részét Kínába helyezték át, hogy az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló munkaerőre alapozva csökkentsék azok árát, ezáltal is javítva termékeik versenyképességét.

Nemcsak Kína, hanem Magyarország is igen intenzíven vesz részt ezekben a nemzetközi értékláncokban, elsősorban a termelési folyamatokban. A magyar–kínai külkereskedelem növekedése a 2000-es évek elejétől látványos, de nem egyedülálló. Hasonló lakosságszámú EU-tagországokhoz viszonyítva, az Eurostat adatai alapján a Kínából származó magyar import 2000 és 2018 között több mint hatszorosára nőtt, hasonlóan Ausztriához, azonban Csehország vagy Bulgária esetében ez a szorzó a 17-et is meghaladja. A Kínába irányuló magyar export 34-szeresére nőtt ugyanebben az időszakban, míg Bulgáriában 64-szeresére, Ausztriában csak hétszeresére, a cseheknél pedig a magyarhoz nagyjából hasonló módon, 29-szeresére.

2020-ban Kína Magyarország (még mindig csak) 15. legfontosabb exportpartnere volt, 1,7%-os részesedéssel az összexportból, míg Németország után a második legfontosabb importpartner, 7,8%-os részesedéssel. A kétoldalú forgalomban a kínai export tehát jelentősen meghaladja a magyar exportot, annak mintegy 3–5-szöröse. A másik három említett országban is sokkal nagyobb a Kínából származó import az odairányuló exportnál, de a különbség 2000 és 2018 között mindenhol csökkenő tendenciát mutatott.

Említettük a két ország intenzív részvételét a globális értékláncokban. A Kína és Magyarország közötti külkereskedelem egy jelentős része is a globális értékláncokban való részvételhez köthető, nem „saját” termék forgalmazása, hanem részegységé vagy alkatrészé, esetleg valamelyik országban összeszerelt, de külföldi multi által birtokolt terméké. Ilyenek például az Apple termékei, amelyeket Kínában szerelnek össze, vagy ilyen volt sokáig az Audi-motor, amelyet egy ideig Magyarországról szállítottak Kínába. Így tehát a kétoldalú forgalomban is azok a termékek dominálnak, amelyek termelése globális értékláncokban valósul meg. Braun Erik szerint 2014-ben például a hazai elektronikai ágazat alkatrészigényének csaknem 12%-a érkezett Kínából.

2015-ös OECD-adatok alapján a Kínából Magyarországra irányuló exportban a helyi (kínai) hozzáadott érték részesedése 78%-os, a Magyarországról Kínába irányuló kivitelben pedig 51%-os. Vagyis a kétoldalú forgalomban a magyar exportban jelentősebb a globális értékláncokhoz kapcsolódó kivitel, ahol más országokból származó alkatrészeket építenek be a később magyar kivitelként megjelenő termékbe (amit természetesen a két ország óriási méretbeli eltérése is magyaráz). A kelet-közép-európai régióban a magyar gazdaság – Szerbia mellett – a kínai közvetlentőke-befektetések egyik legfontosabb fogadó országává vált. Az MNB 2018-ra vonatkozó legfrissebb adatai szerint a kínai befektetések állománya Magyarországon meghaladja a 2 milliárd eurót, ami nagyjából az összes befektetésállomány 3%-át teszi ki.

Európai összehasonlításban is viszonylag jelentős a magyarországi kínaitőke-állomány, az egy főre eső befektetések értékét vagy a GDP-hez viszonyított nagyságot tekintve Magyarország az első öt európai célpontország között volt a 2010-es évek közepén. Kína mindössze néhány év alatt vált jelentős külföldi közvetlentőke-befektetővé a világgazdaságban. Magyarországon az első jelentős tulajdonszerzés a Wanhua csoport nevéhez fűződik: a BorsodChem vegyipari cég felvásárlásáról van szó, amely 2011-ben fejeződött be. Jelentős befektető még az autóiparban tevékenykedő Yanfeng, amely tulajdonképpen egy brit cég felvásárlása után „örökölte meg” annak magyarországi leányvállalatait.

Az információs technológiával foglalkozó Huawei mellett az ugyanebben az ágazatban aktív ZTE és az autóbuszgyártó BYD szintén fontos befektető Magyarországon. Az autóipar és az elektronika fontossága azt is jelzi, hogy ezek a projektek bizonyos fokig szintén kapcsolódnak a már említett globális értékláncokhoz. Az MNB adatai alapján a Kínában eszközölt magyar beruházások nagysága viszont elhanyagolható volt 2019-ben. A kínai–magyar gazdasági kapcsolatok megerősödése, felfutása egyrészt Kína világgazdasági szerepének erősödésével, másrészt a globalizációval, s azon belül a globális értékláncok térnyerésével függ tehát össze.

A kínai állam erőteljes szerepe miatt a politikai kapcsolatok alakulása befolyásolja még a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat, azon belül is a kínai tőke érdeklődését Magyarország iránt. Ezek alapján pedig a gazdasági és tőkekapcsolatok további erősödése várható