Az EU-s pénzek ügye „nem egyszerű fütyiméregetés” Borboly Csaba szerint. Mi azért tovább számolgattunk

2022. december 9. – 08:13

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Hargita Megye Tanácsának elnöke is olvasta az erdélyi, bánsági és partiumi megyékbe lehívott európai uniós forrásokról szóló cikkünket, és nem mindennel értett egyet. Borboly Csaba szerint azok a megyék hátrányból indulnak a források lehívásában, amelyekben nincsenek nagyvárosok, ezért az elemzésünk olyan, mintha a „csíki vackort a banánnal hasonlítottuk volna össze”. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szintén azt jelölte meg a megyék közötti jelentős különbség okaként, hogy Háromszéken a települések felénél a lakosság száma nem éri el a 2 ezer főt, márpedig a források csak a 2 ezer fős lakosságot meghaladó települések számára hívhatók le.

Az európai alapok minisztériumának nyilvános adatai alapján gyűjtöttük össze és számoltuk ki, hogy egy főre vetítve mennyi európai uniós forrás érkezett (illetve a még mindig futó szerződések miatt érkezik) a tágabban vett erdélyi régió megyéibe. Az adatok alapján – amelyek nyilván nem csak a helyi önkormányzatok, hanem a vállalatok és civil szféra lehívásait is összesítik – arról írtunk, hogy miközben az előző finanszírozási ciklusban Kolozs megyében összesen 9,4 milliárd lej értékben kötöttek finanszírozási szerződéseket, ugyanez a szám nagyságrendekkel alacsonyabb például Kovászna (858 millió lej), Szilágy (1,5 milliárd lej) vagy Hargita (1,5 milliárd lej) megyékben.

Az adatokat a megyék eltérő lakosságszáma miatt egy főre vetítve is kiszámoltuk, a jelentős különbségeken viszont ez sem segít: Kovászna (4085 lej), Arad (4586 lej), Maros (4916), Hargita (5043 lej) megyékbe is nagyságrendekkel kevesebb pénz érkezett egy főre vetítve, mint a rangsorból kiemelkedő helyen Kolozs (13 711 lej) megyébe .

Ahogy azt a korábbi cikkünkben is magyaráztuk, az elemzésünket az inspirálta, hogy ez elmúlt hetekben Alin Tișe, Kolozs Megye Tanácsának a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben megválasztott elnöke fizetett hirdetésben terjesztette Facebookon, hogy az előző finanszírozási ciklusban Kolozs megye állt az élen az EU-s források lehívásában. Tișe azt is állította, hogy a lehívott források fele az általa vezetett megyei önkormányzatnak köszönhető. Ugyanazokat az adatokat és összehasonlítási módszertant viszont, amelyeket Tișe az általuk elvégzett jó munka bizonyítékaként igyekezett megmutatni a választóinak, nem minden megyei tanácselnök tart elfogadhatónak.

Borboly Csaba: Hargita megye még a startvonalhoz sem állhat bizonyos forrásokért

Mivel a korábbi cikkünkben elsősorban a hivatalos adatokkal foglalkoztunk, a megyék közötti különbségeknek okaival kevésbé, megkerestük Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét a témában. Kiderült, Borboly olvasta a cikkünket, és nem értett mindennel egyet.

„Az európai uniós pénzek ügye nem egyszerű fütyiméregetés”

– mondta Borboly, aki hozzátette, hogy mivel Hargita megyében nincsenek olyan nagyvárosok, mint Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben vagy Gyulafehérvár, ezért az elmúlt ciklusban az uniós pénzek jelentős része Hargita megyei pályázók számára nem volt elérhető. „A pénzek több mint kétharmada Hargita megye számára nem volt elérhető. Az előző ciklusban a nagyvárosokat és a környéküket részesítették előnyben, magyarán, a nagyvárosoknak úgy volt elérhető több száz millió euró, hogy nem is kellett rá pályázzanak, csak le kellett hívniuk az összegeket. Ellenben Csíkszereda, Székelyudvarhely, Vacsárcsi vagy Mihályfalva – hogy kisebb településeket is említsek – még a startvonalhoz sem állhatott bizonyos forrásokért” – magyarázta Borboly, hogy miért nem tetszett neki a korábbi cikkünk.

Borboly annak alátámasztására, hogy a fentebb is bemutatott számok miért nem mutatnak szerinte jó képet arról, hogy ki, mennyire végzi jól az uniós pénzek lehívásával kapcsolatos munkáját, példaként azt hozta fel, hogy míg Hargita megye már évekkel ezelőtt megkapta a saját hulladékgazdálkodási pályázatához járó finanszírozást, Kolozs megye csak ezekben az években hívta le az ezzel kapcsolatos pályázati pénzeket. „Hargita megye azokat a pénzeket már lehívta, Kolozs megye most hívta le. Utóbbi a statisztikákban nagyon szépen mutat, de közben az a valóság, hogy egyszerűen voltak, akik időben felkeltek és elvégezték a munkájukat” – érvelt a megyeelnök.

Borboly Csaba – Fotó: Hargita Megye Tanácsa
Borboly Csaba – Fotó: Hargita Megye Tanácsa

Mondott még egy példát Borboly, ami pont nem illeszkedik az általa felvázolt mintába, miszerint a nagyobb városok felé lejt a pálya, de azért érdekes. Rámutatott, hogy az előző pályázati ciklusban, a Brassó, Szeben, Fehér, Maros, Hargita és Kovászna megyét magába foglaló Központi Fejlesztési Régióban egyetlen megye, Kovászna pályázhatott egészségüggyel kapcsolatos forrásokra, azt a forrást a háromszéki megyei önkormányzat le is hívta. „Akkor a kormányon lévők úgy döntöttek, hogy Kovászna megye az előző ciklus egészségügyi kedvezményezettje. Mi Hargita megyében tehettünk volna bármit, de az a 25 millió euró számunkra nem volt elérhető, egyszerűen nem pályázhattunk rá” – mondta.

Arra a felvetésünkre, hogy az EU-s források egyenlőtlen eloszlása különösen rosszul érintheti például a székely megyék versenyképességét is, Borboly elmondta, hogy már egy évekkel ezelőtti elemzésükben is felhívták a figyelmet arra, hogy Romániában 13 megye abszolút leszakadóban van az országot jellemző döntési mechanizmusok miatt. „Ezekben a megyékben latin-amerikanizálódás figyelhető meg, egyszerűen hagyják, hogy a kistelepülési szerkezettel rendelkező térségek teljesen leszakadjanak. A Hargita megyei emberek semennyire nem hibásak amiatt, mert Csíkszereda lakossága nem éri el a több százezer főt” – tette hozzá.

Borboly szavai kapcsán felvetődik viszont, hogy a kormányzatban és a központi közigazgatásban is szerepet vállaló RMDSZ mennyiben kérhető számon az EU-s források egyenlőtlen elosztása miatt. A Hargita megyei önkormányzat vezetője ennek kapcsán be is ismerte, hogy a saját politikai közösségükön belül is vannak nézeteltérések emiatt. „Nagyon sok vitám van, még az RMDSZ csúcsvezetésével is ezzel az aránytalansággal kapcsolatban. Hiszen a kohéziós alapok célja az lett volna, hogy a felzárkóztatást elősegítse. Romániában viszont a mai napig nem a felzárkóztatáson dolgoznak, hanem Tamási Áront idézve azon, hogy aki gazdag, még gazdagabb, aki szegény, az még szegényebb legyen. Ma ez Románia valósága” – mondta Borboly.

Tamás Sándor: Kovászna megye a közberuházásokban teljesít jól

Próbáltuk elérni a témával kapcsolatban Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét is, akivel beszélni nem tudtunk, de pár üzenetet sikerült váltanunk az uniós forrásokkal kapcsolatban. A megyeelnöktől megtudtuk, hogy a Kovászna megyei tanácsnál nem vezetnek statisztikákat arról, hogy más megyékhez képest hogyan teljesítenek a források lehívását illetően, azt a statisztikát viszont, hogy a 2007-2014-es időszakban Kovászna megye hívta le a legtöbb pénzt a Központi Fejlesztési Régióban, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a figyelmünkbe ajánlotta.

Vélhetően erre alapozva Tamás Sándor azt javasolta, hogy egy ilyen elemzés elvégzéséhez érdemes szétválasztani a közigazgatási egységek és a magánszektor lehívásait. „Kolozs megye a magánszektor lehívásaiban vezet, de Kovászna megye a közberuházásokban teljesít jól” – írta a tanácselnök, aki kérdésünkre azt is hozzátette, hogy valóban problémát jelent, hogy a kisebb, 2 ezer lakos alatti települések számára nagyon sok uniós forrás nem érhető el, márpedig Kovászna megyében a települések fele ebbe a kategóriába esik.

Mi történik, ha kivonjuk a magánszektor lehívásait?

Egy ilyen cikk kereteiben nyilván lehetetlen vállalkozás lenne azt megnézni, hogy melyik megye vagy önkormányzat számára pontosan mennyi uniós forrás volt elérhető az előző finanszírozási ciklusban. Nem tudjuk tehát számokkal alátámasztani Borboly azon állítását, miszerint az uniós források kétharmada nem volt elérhető az általa vezetett megye számára, bár az tényleg nyilvánvaló, hogy a kiírások egy része kifejezetten a nagyvárosokra és azok agglomerációjára lett szabva.

Az viszont már sokkal könnyebben vizsgálható, hogy miként oszlik meg a megkötött finanszírozási szerződések összege a helyi közigazgatás, a magánszektor és az állami közigazgatás között. Ehhez az operatív programok révén finanszírozott projekteket néztük végig, és a teljes megyébe érkező uniós forrásokból kivontuk a vállalatok, civil szervezetek, egyházak lehívásait, valamint azokat a projekteket is, amelyeket a központi közigazgatási hatóságok valósítanak meg, még akkor is, ha az egészségügyi minisztérium által megvalósított Kolozs megyei sürgősségi kórház projektjében, vagy az országos útügyi hatóság által Sepsiszentgyörgy kerülőútjának megépítésére szánt források lehívásában egyértelműen volt szerepe a helyi közigazgatásnak is.

Az alábbi ábrán a jelentős magyar lakossággal rendelkező megyéket mutatjuk:

Számításaink szerint, ha a magánszektor, a civil szervezetek, az egyházak és a központi közigazgatás lehívásait nem vesszük figyelembe, akkor valóban csökken a megyék közötti szétszakadás: a Kolozs megyében megkötött finanszírozási szerződések például egy főre vetítve 7978 lejre esnek vissza, Beszterce-Naszód megye pedig 10 763 lejes egy főre jutó lehívással átveszi az első helyet az erdélyi régióban. Ezzel a módszertannal van átrendeződés a korábbi, nyers egy főre vetített adatainkhoz képest a rangosr végén helyet foglaló megyék esetében is. Kovászna (3500 lej/fő) és Hargita (4032 lej/fő) megyék például megelőzik Marost (3345 lej/fő), és közelebb kerülnek például Bihar (5042 lej/fő) vagy Szatmár (5688 lej/fő) megyékhez is.

Beszterce-Naszód megye kiemelkedő teljesítményének az az egyik fontos magyarázata, hogy az önkormányzat alá tartozó Aquabis Rt. éppen az előző finanszírozási ciklusban kötött meg egy jelentős, 1,1 milliárd lejt is meghaladó finanszírozási szerződést, ami a megyei víz- és csatornázási infrastruktúra kiépítésére vonatkozik.

Fontos viszont, hogy ez a módszertan is csupán játék a számokkal, hiszen éppen azokat a megyéket tünteti fel kedvezőtlenebb helyzetben, ahol a központi közigazgatás a leglátványosabb pojekteket valósítja meg. Kolozs megyében például csak a tervezett regionális sürgősségi kórház projektjére 2,3 milliárd lejt hív le az egészségügyi minisztérium (a kórháznak a finanszírozási szerződése szerint a projektnek 2027-ben kellene elkészülnie, ezt az előző EU-s pénzügyi ciklusból finanszírozzák), és mi ugyan ezt az összeget kivontuk a leszerződött források közül (mivel egy központi közigazgatási intézményhez tartozik), az kétségtelen, hogy a kórház elkészültének legerőteljesebben a Kolozs megyei lakosság fogja megtapasztalni az előnyeit. Ugyanez igaz több Maros vagy Szatmár megyei projektre is, amelyek az országos útügyi hatóság felelősségi körébe tartoznak, ezért a fenti ábra egy főre vetített számai ezeket a forrásokat nem tartalmazzák.

A leszerződött EU-s források alapján felállított megyék közötti rangsort tehát jelentősen befolyásolja egy-egy Bukarestben eldöntött, nagyobb összegű projekt is. A központi közigazgatás és a magánszektor lehívásainak figyelmen kívül hagyása ugyanakkor csak valamelyest mérsékli, de nem magyarázza azt a problémát, hogy Románia megyéi között elképesztő különbségek vannak aszerint, hogy hova mennyi EU-s pénz folyik be. Arról, hogy a nagyobb városok és agglomerációjuk számára elérhető projektek miatt milyen mértékben lejt a pálya egyes megyék felé, arról sem országos szintű, sem megyei statisztikák nem léteznek.

Az viszont a mi – valószínűleg sok szempontból finomítható – számításaik alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy Alin Tișe Kolozs Megyei Tanácselnök azért erősen túlzott, amikor azt állította, hogy a Kolozs megyébe befolyó uniós források feléért az általa vezetett intézmény a felelős.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!